Éljen Május Elseje?

2013-04-27 08:34:40

Csütörtökön a közgyűlésen kérdést intéztem a polgármesterhez. A januárban megváltoztatott szervezeti és működési szabályzat szerint már 6 nappal előbb, írásban kell elküldeni a feltenni tervezett kérdés tartalmát. (Így jobban van ideje a polgármesternek azon elgondolkodni, mi legyen majd arra a „lehető legokosabb” válasz.)

Két hete az alábbiakat írtam neki:

„Kérdésemben arról szeretnék érdeklődni polgármester úrtól, hogy Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata idén szervez-e a Veszprémben élők számára május elsejére a munka ünnepére ingyenesen látogatható programokat, majálist, vagy más szervezeteknek nyújt-e bármiféle segítséget ezen az ünnepnapon szabadidős programok szervezéséhez? Kérdése(i)met azért is szeretném ebben az ügyben feltenni, mert azt gondolom, éppen itt lenne az ideje újragondolni, hogyan tudjuk, tudja ezt az ünnepnapot az önkormányzat újra tartalommal megtölteni.”

Elismerem, a válasz előre kitalálható volt, s így nem igazán lepett meg. A Vehir.hu így összegzi az elhangzottakat. „Az önkormányzat nem szokott majálist szervezni, ezt általában civil szervezetek veszik a kezükbe. Veszprémben szinte minden hétvégén rendeznek különböző programokat, így nem jut kiemelt szerep a majálisnak. A felmerülő igényeket a piac ki fogja elégíteni.”

Azért pontosítsunk egy kicsit. Voltak olyan idők, amikor a szakszervezetek szervezték még ezeket a programokat. Még 5-6 évvel ezelőttről is van olyan személyes tapasztalatom, hogy ilyen alkalmakkor a politikusok közül is sokan tartották fontosnak a személyes megjelenést ezeken az jelentős számú látogatót vonzó rendezvényeken.

A mai politikai elit meggyőződésem szerint viszont már lenézi a munkások ünnepét.

Ugyan ez a nap sokunk örömére még mindig munkaszüneti nap, de már egyre kevesebbeknek jelenti azt az érzést, ami a rendszerváltás utáni tíz, tizenöt évben is erőteljesen volt még közöttünk jelen. Nyilván azért, mert az a fajta, a majálishoz kapcsolódó programsorozat, ami ehhez a naphoz köthetően évtizedeken át egyfajta tradicionális tartalom is volt, ma már megtapasztalhatatlan. Egyáltalán nem a Kádár korszak kötelező felvonulásaira gondolok, de az olcsó szórakozási lehetőségre, a sörre, a virslire, a gyerekprogramokra és a színpados kulturális programokra igen. Szinte magától értetődő volt, hogy a szakszervezetek a befizetett tagdíjából segítették megteremteni a munkáscsaládok számára az olcsó és ugyanakkor színes programokat a kikapcsolódáshoz. Az önkormányzatok pedig ingyenesen biztosították a területet ahhoz, hogy felállítható legyen a körhinta, az ugrálóvár, az édesség és csecsebecse árusok asztalai és sátrai, s a színpad, amit a város által működtetett kulturális intézmények szintén ingyenesen biztosítottak. S amire a helyi és környékbeli, szintén az adófizetők pénzéből támogatott együttesek örömmel mentek fel, megmutatni tudásukat.

Ma sajnos csak a méla undor van a döntéshozói fejek jó részében. Ki nem merik mondani, de valójában lenézik a kétkezi munkából élők táborát. Orrukat kényesen felhúzva fintorognak az olcsó csapolt sört és jobb esetben juh-, rossz esetben műbeles virslit álmodóktól. Ma már közéjük nem keverednének semmi pénzért!

Kimondható, hogy mára a munkásszakszervezetek is meggyengültek (és kerültek a mai politikai többség hatása alá) annyira, hogy ez már nekik se legyen fontos. Civil szervezetek meg inkább a pénzhiány miatt képtelen egy ugyanolyan fokú szervezettséget és kínálatot biztosítani, mint amit a szakszervezetek évekkel ezelőtt még képesek voltak megteremteni.

Veszprémben az előző ciklus Fideszes városvezetése arra hivatkozva utálta ki a veszprémi majálisokat a Veszprémvölgyből, hogy van annál alkalmasabb hely is erre. Vállalkozókra bízva a programok megszervezését átvitték a rendezvényt a volt lengyel piac területére. Mivel ez egy kudarcos kísérletnek bizonyult, utána a veszprémi állatkert programjaival kívánták összekapcsolni a munkások megünneplését, de a Gulyadomb felőli oldalon. Ez a kíséret sem aratott osztatlan sikert. Három éve tulajdonképpen semmi sincs.

Akárcsak az ígért egymillió új munkahelyből. Miután kiderült, hogy ez ügyben kérdezem a polgármestert, a Facebookon működő Kolostorok és Kertek néven megtalálható felhasználó osztotta meg elsőként azt a hírt, hogy nyugi, azért lesz mégis valami.

S a várossal szorosan együttműködő egyik civil szervezet is meghirdette a maga kis programját a most pénteki Veszprémi 7 Napban, igaz eléggé észrevehetetlen módon.

Mindez messze van attól, amire meggyőződésem szerint mint mindig sokan vágyakoznak.

S jobb híján sétálnak majd valahol, ha a szép idő legalább számukra megadatik. Talán éppen a Veszprémvölgyben is egy kicsit. Hiába javasolgatja a polgármester, az állatkertet, ami ugyan a sok uniós forrásnak is köszönhetően mára gyönyörű lett, egy családnak sajnos az meglehetősen drága. (S ott nem lehet a lenézett olcsó csapolt sörhöz sem hozzájutni.)

Ki foglalkozik ma azokkal az ezrekkel, (akár itt Veszprémben is,) akik meglehetősen kevés pénzből kénytelenek, szinte nyomorogva élni? Azokkal, akik nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak munkához, s akiknek egy ilyen napra jószerével csak a tévénézés „kultúrája” marad? Az ő hibájuk lenne, hogy elvették tőlük a segítség minden formáját a felemelkedéshez és még emiatt le is nézik őket? Az ő hibájuk, hogy nem kapják meg a tisztességes munkáért tisztességes fizetést, vagy elesettségükben, betegségeik esetén azt a segítséget, azt a segélyt, ami a megaláztatások elkerülését is jelenthette volna?

Ők nem tudnak bemenni családostul az állatkertbe. Nem tudnak leülni egy vendéglő teraszán egy asztal mellé megebédelni, s az olcsó üveges, vagy dobozos sörön kívül más megfizetni.

A lexikonok azt írják: „a munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, minden év május elsején tartandó ünnepség, hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni.”

Hol van már az emléke mindazoknak, akik az emberségesebb munkakörülmények megteremtéséért, vagy a napi 8 órás munkaidő bevezetéséért, tüntetéseken a legdrágábbat adták, s az életüket áldozták fel?

Kevés erre azzal válaszolni, hogy május elseje nem csak a munka ünnepe, hanem katolikus ünnep is. S akik méltatlankodnak, menjenek inkább ezen a napon is a templomokba, mert ott legfeljebb csak a perselypénzt kell majd elkölteni. S mert Jézus nevelőapjának, Munkás Szent József alakjának és a földi javakban nem igazán dúskáló életének felidézése után talán a lelkük is megnyugodhat.

Vissza...