VĂ©gĂĽl – többĂłrányi szĂłcsĂ©plĂ©s után – ĂĽres kĂ©zzel távozik, viszont szegĂ©nyebben egy illĂşziĂłval, Ă©s gazdagabban nĂ©hány fontos tapasztalattal. Megtudta pĂ©ldául, hogy a közigazgatás fĹ‘tisztviselĹ‘i nem feltĂ©tlenĂĽl ismerik a KET-et, a mĂ©diaszabályozásnak arrĂłl a rendelkezĂ©sĂ©rĹ‘l pedig egyáltalán nem hallottak, amely minden állami Ă©s önkormányzati szervet egyĂĽttműködĂ©sre, adatátadásra kötelez, ezzel is segĂtve, hogy a sajtĂł elláthassa a feladatát. És megtapasztalta, hogy nálunk (mĂ©g mindig, vagy már megint) az Ărott jog legegyĂ©rtelműbb passzusát is felĂĽlĂrja a hivatalnokmentalitás, vagyis az igazodási szándĂ©k a hatalom (vĂ©lt?) elvárásaihoz.
TörtĂ©netĂĽnk nem az elmĂşlt negyven Ă©vben, de mĂ©g csak nem is az „elmĂşlt nyolcban”, hanem a nemzeti egyĂĽttműködĂ©s fĂ©nyes jelenĂ©ben játszĂłdik. Az apropĂł a Kossuth tĂ©ri fairtást engedĂ©lyezĹ‘ határozat megszerzĂ©sĂ©Ă©rt vĂvott, fĹ‘ vonalait tekintve kafkai kĂĽzdelem – de ez talán mindegy is, mert errefelĂ© mindenkinek van egy hasonlĂł sztorija arrĂłl, hogy mennyit Ă©r a törvĂ©ny betűje a kormányzati akarattal szemben.
SzĂvesen megkĂ©rdeznĂ©nk az esetrĹ‘l a jĂł kormányzásĂ©rt felelĹ‘s kormánybiztost, ha idĹ‘közben le nem mondott volna, kijelentve, hogy a „JĂł állam fejlesztĂ©si koncepció” már megvalĂłsult. De mĂ©ginkább Navracsics Tibort – aki a Fidesz választási programjának „Itt az idĹ‘, hogy helyreállĂtsuk a demokratikus normákat!” cĂmű fejezetĂ©t Ărta –, mire gondolt, amikor papĂrra vetette: „azonnal vĂ©get kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a kormány közĂ©rdekű adatok nyilvánosságra hozatalát akadályozza saját hatalmi ambĂciĂłitĂłl vezĂ©relve”. Megtudakolnánk tĹ‘le, felrĂ©mlett-e elĹ‘tte akkoriban egy kormányzat, amelyik A napon dönt a Kossuth tĂ©r letarolásárĂłl, B napon pedig vĂ©grehajtja a fairtást egy olyan titkos határozat alapján, amely a lehetsĂ©ges legkorábbi fellebbezĂ©si határidĹ‘t E napban szabja meg – csak fĂ©lĂĽnk, hogy mire válaszol, a szĂłban forgĂł hársakbĂłl már rĂ©g tűzifa lesz valamelyik pártközeli cimbora TĂĽzĂ©p-telepĂ©n.
Azoknak, akik most dörzsölik a markukat, mondván, ĂĽgyesen csuklĂłztatja a hivatalnok a firkászt, annyit azĂ©rt ĂĽzennĂ©nk: az összes csinovnyik vĂgan megteszi ugyanezt bármelyikĂĽnkkel (vele is) bármilyen ĂĽgyben mindaddig, amĂg a többsĂ©g hagyja, hogy – akármi is az oka – ne ĂĽgyfĂ©lkĂ©nt, hanem bajkeverĹ‘kĂ©nt kezeljĂ©k. És ha nekĂĽnk kell elmagyaráznunk a kormányhivatalban, hogy Magyarországon a közigazgatási határozatok a törvĂ©ny szerint nyilvánosak, akkor a jĂł kormányzástĂłl pontosan ugyanolyan messze vagyunk ma is, mint amikor Orbán Viktor mĂ©g csak ábrándozott rĂłla, hogy szeretne másodszor is miniszterelnök lenni.
Forrás: Nol.hu |