Márpedig vannak. Az UniĂł a pĂ©nzĂĽgyi gondok miatt infarktus-közeli állapotba jutott, Ă©s termĂ©szetesen elĹ‘ször ezt kellett, Ă©s kell ma is kezelni, Ă©s közben erĹ‘sen figyelni a szervezet működĂ©sĂ©t, nehogy máshol is felĂĽsse fejĂ©t a baj. Persze azĂ©rt a köszvĂ©nyes kisujjat is gyĂłgyĂtani kell, mert az elhanyagolt köszvĂ©ny kiterjedhet az egĂ©sz szervezetre is, No, most Ă©ppen gyĂłgyĂtgatnak bennĂĽnket az eurĂłpai gyĂłgyászok, akiket a beteg nem nagyon látszik kedvelni, merthogy csupa olyan gyĂłgymĂłdot javasolnak, mely a betegtĹ‘l teljessĂ©ggel idegen, pĂ©ldául ajánlanak demokrácia-tablettákat, önkĂ©nyuralom-ellenes kenĹ‘csöket, horribile-dictu mĂ©g az is elĹ‘fordulhat, hogy javasolják a beteg elmegyĂłgyászati kivizsgálását. Orbán a dolgok mai állása szerint nem szeretne vitatkozni, inkább igĂ©t hirdetne, ha lenne rá vevĹ‘ – nem biztos, hogy lesz. Tán mĂ©g saját pártcsaládja sem lelkesedik azĂ©rt, amit itt elĹ‘ad a mi bĂĽrkĂ©nkre, de persze azĂ©rt a mundĂ©r becsĂĽletĂ©t vĂ©deni prĂłbálják, hiszen az elkĂ©pzelhetetlen, hogy az EurĂłpai NĂ©ppárt fĂ©szkĂ©ben egy Lukasenko–fiĂłka kakukkoskodjon - mĂ©g, ha liba lenne… A mi VezĂ©rĂĽnk ravasz gyerek, az uniĂłs támogatásokat igennagyon szereti, de az UniĂłt magát azĂ©rt nem annyira. Az Ĺ‘ elkĂ©pzelĂ©se szerint az UniĂł dolga, hogy adjon, az Ĺ‘ dolga pedig, hogy a beĂ©rkezett pĂ©nzeket cĂ©lirányosan felhasználja – a cĂ©l az Ĺ‘ meggazdagodása, az irány meg a saját zsebe. Mindenesetre a szokásos kettĹ‘sbeszĂ©l alkalmazásával azt már elĂ©rte, hogy hĂvei körĂ©ben egyre erĹ‘sebben tartja magát a hit, hogy az UniĂł árt a magyarnak, merthogy pĂłrázon tart bennĂĽnket, nem engedi megvalĂłsĂtani a VezĂ©r magasztos álmait.
Hogy ezek lázálmok, az senkit sem érdekel, hogy az a gazdaságpolitika, melyet büszkén hirdet csak azt eredményezte, hogy az Unió tagállamai közül – talán az infláció kivételével – valamennyi mutatóban tökutolsók vagyunk, hogy amit fejlődésnek érzékelünk, annak mindnek, egytől-egyig az uniós támogatás a forrása. Közben ez a kókler, aki maga tudja legjobban, hogy milyen életveszélyes politika a hazug illúziókeltés, győzelmi jelentéseket harsog, és aki szembejön vele az utcán, annak mind hadat üzen. Győzelmei olyanok, mint például a közvetlen légijárat Bakuba, merthogy nyártól hetente kétszer közlekedik repülő a magyar és az azeri főváros között. Gondolom, egyik irányba balták utaznak majd, visszafelé meg jönnek a gyilkosok, úgysem robbantottak még repülőt errefelé mostanában.
De magyarember tántorĂthatatlan Ă©s szilárd, ha a fejĂ©be beledumálnak valami marhaságot, akkor ahhoz tűzön-vĂzen át ragaszkodik, SzovjetuniĂłval – melynek egyĂ©bkĂ©nt nem is voltunk tagállama – pĂ©ldálĂłzik, meg abban hisz, hogy ha ez az UniĂł nĂ©vre hallgatĂł gátlĂł körĂĽlmĂ©ny megszűnik, akkor nĂ©pĂĽnk virágzásnak indul - hetvenkĂ©t Ăłrán belĂĽl elindul a Magyar Gárda bázisán szervezett I. Magyar KerĂ©kpáros Hadosztály visszafoglalni az Ă©des hazát, itt, a Kárpátok bĂ©rcein belĂĽl. StrasbourgbĂłl a vita elĹ‘l termĂ©szetesen el fog lĂłgni, megy Baroness Thatcher of Kesteven temetĂ©sĂ©re, de azt percig sem vonhatja senki kĂ©tsĂ©gbe, hogy szĂvesebben venne rĂ©szt egy Jose Manuel Barroso tiszteletĂ©re megrendezett hasonlĂł szertartáson. Sajnos, Barroso virulens, nyilatkozgat - levelezget, emellett láthatĂłlag nemigen hisz a Mi FĂ©nyessĂ©gesĂĽnknek, aki már többször hĂĽlyĂ©nek nĂ©zte, az ilyesmit pedig mĂ©g egy magánember sem szĂveli, egy magas funkciĂłt betöltĹ‘ hivatalnok mĂ©gannyira sem. TermĂ©szetesen az, hogy Orbán ilyen aktĂvan hirdetheti zavaros idiĂłtaságait, az nem ok nĂ©lkĂĽl valĂł. Az UniĂł cĂ©ljának Ă©s jövĹ‘jĂ©nek megĂtĂ©lĂ©sĂ©ben nagy vita van az eurĂłpai politikusok között, ami gátja a fejlĹ‘dĂ©snek Ă©s a hatĂ©konyságnak is. Az egyik nĂ©zet szerint az UniĂł nemzetállamok laza szövetsĂ©ge kell, hogy maradjon, persze az nem baj, ha egysĂ©ges piackĂ©nt Ă©s egysĂ©ges erĹ‘kĂ©nt kezelik, de azĂ©rt az UniĂł ne szĂłljon bele semmibe.
Az ĂĽgyeket majd az államok barkácsolgatják, ahogy eddig is, aztán ha baj van, akkor azĂ©rt szemrehányĂłan nĂ©znek az államszövetsĂ©gre, ha nem elĂ©ggĂ© sebesen siet a segĂtsĂ©gĂĽkre. Görögország Ă©s Ciprus intĹ‘ pĂ©lda kellene, hogy legyen, de azt hiszem, mĂ©g maguk a görögök sem hiszik el azt, ami velĂĽk törtĂ©nt. Ehhez a vonulathoz szeretne csatlakozni a mi VezĂ©rĂĽnk, aki unortodox megoldásokat kĂnálgat az egy kis nacionalizmusra mindig hajlamos eurĂłpai államoknak, melynek nĂ©pszerűsĂtĂ©sĂ©hez maga is derekasan hozzájárul. Persze Jugoszlávia szĂ©trobbantásának is az a Koszovo volt az Ă©lharcosa, mely a szövetsĂ©gi lĂ©tbĹ‘l a legtöbbet profitálta, Ă©s a VezĂ©r gondolkodása is elĂ©ggĂ© balkáni, ami azt illeti. TulajdonkĂ©ppen itt látja karrierje kiteljesedĂ©sĂ©nek Ăştját, mert, hogy a jelenlegi UniĂłban nem lesz belĹ‘le VezĂ©r soha, azt valahol a lelke legmĂ©lyĂ©n Ă©rzi. Az UniĂł elĹ‘tt lehetĹ‘sĂ©gkĂ©nt merĂĽl fel egy másik Ăşt is, mely az eddigieknĂ©l sokkal szorosabb integráciĂł felĂ© vezet. Közös kĂĽlĂĽgyi, pĂ©nzĂĽgyi Ă©s honvĂ©delmi politika, egysĂ©ges eljárások, jogi szabályozások, egysĂ©ges államigazgatási felĂ©pĂtĂ©s – ez lenne a jövĹ‘ Ăştja. Nem kĂ©tsĂ©ges, hogy melyik a jobb megoldás, mint ahogy az sem, hogy mi nem ennek leszĂĽnk a hĂvei. Pedig már az öreg Kohn is megmondta, mikor azt kĂ©rdeztĂ©k, hogy miĂ©rt nĂ©zi el gyönyörű felesĂ©gĂ©nek, hogy szeretĹ‘t tart: Inkább vagyok ötven százalĂ©kban társtulajdonos egy virágzĂł ĂĽzletben, mint száz százalĂ©kos tulajdonos egy tönkrement kĂłcerájban… Hogy egy egysĂ©ges EurĂłpán belĂĽl Ă©rtelmĂ©t vesztenĂ© a harcos sovinizmus?
Hogy kiteljesedhetne az önkormányzatiság? Hogy versenykĂ©pes lenne a piacunk, nem csak elmĂ©letileg, de a gyakorlatban is? Kit Ă©rdekel mindez, ha azzal jár, hogy megszűnik a szabad rablás lehetĹ‘sĂ©ge a saját szemĂ©tdombon? Orbánt nem Ă©rdekli a kilencmilliĂł kilencszázezer magyar sorsa, Ĺ‘t csak a saját gazdagodása Ă©rdekli, Ă©s kĂ©nytelen odahajĂtani valamit gusztustalan vazallusainak is. No, meg ne feledkezzĂĽnk meg gazdáirĂłl, az Ĺ‘t futtatĂł nagytĹ‘kĂ©sekrĹ‘l sem, azok sem a szĂvjĂłságukrĂłl nevezetesek – mára már zsebĂĽkben az ország. Mindenesetre folyik a harc, de azt tudni kellene, hogy bár az UniĂł mindent megtesz egy normális polgári demokrácia megteremtĂ©se Ă©rdekĂ©ben, sikerre csak akkor számĂthat, ha ezt akarjuk mi, magyarok is.
Vagy irány Azerbajdzsán…
Forrás: PuPu blogja |