Ha tehát valaki általában a magyarokat, illetve a kisebbsĂ©ghez tartozĂłkat – pĂ©ldául a romákat vagy a zsidĂłkat – gyalázza, annak számolnia kell azzal, hogy az Ă©rintettek az emberi mĂ©ltĂłságuk megsĂ©rtĂ©se miatt polgári peres eljárásban a bĂrĂłságon tömegesen követelnek majd elĂ©gtĂ©telt. A gyűlöletbeszĂ©d elleni hatĂ©kony fellĂ©pĂ©s Ă©rdekĂ©ben hasonlĂł megoldással már az elĹ‘zĹ‘ kormány is prĂłbálkozott, ám az AlkotmánybĂrĂłság (AB) 2008-ban Ăşgy vĂ©lte, hogy az effĂ©le szabályozás – amely a testĂĽlet szerint a vĂ©lemĂ©nynyilvánĂtás szabadságának korlátozását „gyakorlatilag parttalanná teszi” – elfogadhatatlan. Ráadásul az akkori jogszabályban meghatározott, a mostaninál szĂ©lesebb kört átfogĂł közössĂ©gek tagjai – a törvĂ©nyben a szexuális irányultság Ă©s a nemi identitás is szerepelt – a testĂĽlet szerint „jogilag nem körĂĽlhatárolhatĂł szemĂ©ly összessĂ©geknek minĹ‘sĂĽlnek”, ezĂ©rt önállĂł, megsĂ©rthetĹ‘ jogokkal sem rendelkeznek.
Az identitás vállalása Ă©s megvallása egyĂ©ni döntĂ©s kĂ©rdĂ©se – hĂvta fel egy Ăşjabb szempontra a figyelmet az AB –, Ăgy a csoporthoz tartozást valamely közössĂ©g tagja csak a saját nyilatkozatával igazolhatja, s annak jĂłhiszeműsĂ©gĂ©t a jog nem vonhatja kĂ©tsĂ©gbe. A bĂrák ugyanakkor jeleztĂ©k, hogy problĂ©mát okozhat az is, ha „a jogĂ©rvĂ©nyesĂtĂ©sre a magát a közössĂ©ghez tartozĂłnak tekintĹ‘ bármely tag jogosult”. ĂŤgy perek sokasága indulhat, Ă©s emiatt a jogsĂ©rtĹ‘ szemĂ©lynek többszörösen kell a felelĹ‘ssĂ©get vállalnia, Ă©s ez a fenyegetettsĂ©g a vĂ©lemĂ©nynyilvánĂtás szabadságát jelentĹ‘sen korlátozza.
A korábbi alkotmánybĂrĂłsági határozatokat az alaptörvĂ©ny negyedik mĂłdosĂtásával semmisnek nyilvánĂtották, Ăgy ezekre tulajdonkĂ©ppen felesleges hivatkozni. Kiindulási alap tehát csak az Ăşj alkotmány lehet, amely szerint az egyes közössĂ©gek tagjait sĂ©rtĹ‘ megnyilatkozások esetĂ©n – a kĂĽlön törvĂ©nyben meghatározottak szerint – gyakorlatilag bárki előállhat valamilyen követelĂ©ssel. Ilyen jogszabály azonban egyelĹ‘re nem lĂ©tezik, az Ăşj polgári törvĂ©nykönyv (Ptk.) pedig csak a jövĹ‘ tavasszal lĂ©p hatályba, A kĂłdex szerint bárki jogosult lesz majd a „közössĂ©ghez tartozásával összefĂĽggĂ©sben a közössĂ©get nagy nyilvánosság elĹ‘tt sĂşlyosan sĂ©rtĹ‘ vagy kifejezĂ©smĂłdjában indokolatlanul bántĂł jogsĂ©relem esetĂ©n a jogsĂ©rtĂ©s megtörtĂ©ntĂ©tĹ‘l számĂtott harmincnapos jogvesztĹ‘ határidĹ‘n belĂĽl szemĂ©lyisĂ©gi jogát Ă©rvĂ©nyesĂteni”. Ilyen esetben minden Ă©rintett kĂĽlön-kĂĽlön anyagi követelĂ©ssel is előállhat, amit az alkotmánybĂrák 2008-ban elĂ©g abszurd megoldásnak minĹ‘sĂtettek. A sĂ©relemdĂj megĂtĂ©lĂ©sĂ©hez ráadásul elĂ©g, ha bizonyĂtják, hogy valaki gyalázta pĂ©ldául a magyar nemzetet vagy valamely kisebbsĂ©get.
Korábban a Fidesz hevesen ellenkezett, amikor az elĹ‘zĹ‘ kormány az AB elutasĂtĂł határozata után alkotmánymĂłdosĂtást javasolt. Erre is utalt Kolláth György alkotmányjogász, amikor jogtörtĂ©neti kuriĂłzumnak minĹ‘sĂtette a valamely csoporthoz – akár az egĂ©sz magyar nemzethez – tartozĂłk kollektĂv szemĂ©lyisĂ©gi jogának alaptörvĂ©nyi szintű deklarálását. Szerinte a jogalkotĂłk ezt nem gondolták vĂ©gig, Ă©s az csak a kisebbik baj, hogy megfeledkeztek az átmeneti szabályok megalkotásárĂłl. Vagyis arrĂłl, mi a jogi helyzet az Ăşj Ptk. hatálybalĂ©pĂ©sĂ©ig. Kolláth sokkal sĂşlyosabb problĂ©mának tartja, hogy a jelenlegi hatalom semmit nem tanult a szocialisták kezdemĂ©nyezĂ©sĂ©nek kudarcábĂłl, hiszen az AB által megfogalmazott aggályok továbbra is Ă©rvĂ©nyesek. Maga sem tudja a választ pĂ©ldául arra, hogyan „sugárzik át” a közössĂ©g megsĂ©rtĂ©se az egyĂ©nre, s akkor ki dönt, ha valamilyen megnyilvánulást egyesek bántĂłnak ĂtĂ©lnek, mások viszont nem. De az is kĂ©rdĂ©ses, mi törtĂ©nik, ha ugyanazon ĂĽgyben tĂz- vagy százezrek kezdemĂ©nyeznĂ©nek szemĂ©lyisĂ©gi jogi pert.
Az alkotmányjogász szerint megeshet az is, hogy az egyik csoport tagja egy másik közössĂ©get szidalmaz. Ebben az esetben egĂ©szen bizarr pertársaságok jöhetnek lĂ©tre, s a bizonyĂtási eljárás könnyen kabarĂ©vá válhat – vĂ©li Kolláth. Az ilyen szemĂ©lyisĂ©gi jogi perekben ráadásul jĂł esĂ©llyel Strasbourg mondaná ki majd a vĂ©gsĹ‘ szĂłt, mert ha valakit elmarasztalnak, a vĂ©lemĂ©nynyilvánĂtás szabadságának korlátozása miatt az emberi jogi bĂrĂłsághoz fordulhat. Ott pedig – miután a bĂrĂłság gyakorlata szerint mások a határok – esetleg elmarasztalják a magyar államot. De Kolláth szerint ez a szabályozás az alaptörvĂ©ny szerint is vitathatĂł, hiszen alapvetĹ‘ jog – pĂ©ldául a vĂ©lemĂ©nynyilvánĂtás szabadsága – más alapvetĹ‘ jog Ă©rvĂ©nyesĂĽlĂ©se Ă©rdekĂ©ben csak „a feltĂ©tlenĂĽl szĂĽksĂ©ges mĂ©rtĂ©kben, az elĂ©rni kĂvánt cĂ©llal arányosan, az alapvetĹ‘ jog lĂ©nyeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható”. Az alkotmányjogász szerint a vĂ©lemĂ©nyszabadságot fenyegetĹ‘ parttalan keresetindĂtás lehetĹ‘sĂ©gĂ©nek megteremtĂ©se az elĂ©rni kĂvánt cĂ©lhoz kĂ©pest biztosan nem szĂĽksĂ©ges Ă©s nem is arányos.
Minden bĂrĂłsági eljárás Ăşgy kezdĹ‘dik, hogy vizsgálni kell a felek perbeli legitimáciĂłját – állĂtja Magyar Gábor ĂĽgyvĂ©d. KevĂ©sbĂ© szakszerűen: az alperes termĂ©szetes vĂ©dekezĂ©si kĂsĂ©rlete lehet, hogy kĂ©tsĂ©gbe vonja majd az Ĺ‘t támadĂł fĂ©lnek a sĂ©rtett közössĂ©ghez tartozását. Az ĂĽgyvĂ©d szerint ez meglehetĹ‘sen kĂnos helyzetekhez vezethet, hiszen az egyes szemĂ©lyek identitása – pĂ©ldául a vallási vagy etnikai hovatartozás – a legbelsĹ‘bb intim szfĂ©ra rĂ©sze. Magyar további problĂ©mának tartja, hogy egy esetleg sĂ©rtĹ‘ vĂ©lemĂ©nynek elviselhetetlen következmĂ©nyei lehetnek, hiszen ha valaki ellen csak nĂ©hány tucatnyian nyĂşjtanak be keresetet, s veszĂt, önmagában a perköltsĂ©g is milliĂłs tĂ©tel lehet. Ennek lebĂ©nĂtĂł hatása lehet – fogalmazott –, Ă©s öncenzĂşrához vezet, ami a vĂ©lemĂ©nynyilvánĂtás szabadságának sĂşlyos korlátozását jelentenĂ©.
Az ĂĽgyvĂ©d a szándĂ©kot egyĂ©bkĂ©nt helyesnek tartja, mert kĂ©tsĂ©gkĂvĂĽl szĂĽksĂ©g van olyan jogi eszközre, amely lehetĹ‘sĂ©get teremt pĂ©ldául az egyes közössĂ©geket gyalázĂł szennylapokkal vagy a nyĂltan rasszista megnyilvánulásoknak helyt adĂł televĂziĂłkkal szemben. A megoldást azonban Magyar nem az egyĂ©nek perindĂtási jogában látja. Ăšgy vĂ©li, ezt inkább az ĂĽgyĂ©szsĂ©gre kellene bĂzni, s akkor egyetlen eljárás indulna, amelynek a vĂ©gĂ©n akár jelentĹ‘s összegű közĂ©rdekű bĂrságot is kiszabhatnának. A mostani szabályozás esetĂ©n viszont a következmĂ©nyek kiszámĂthatatlanok, hiszen senki sem láthatja elĹ‘re, hogy egy esetleg sĂ©rtĹ‘ vĂ©lemĂ©ny miatt hányan indĂtanak pert, Ă©s mennyit követelnek.
Forrás: Nol.hu |