Az ellenzék történelmi felelősségéről

2013-04-02 15:00:21

Kövezzenek meg érte, de várható volt, hogy valamelyik politikusnál elszakad a cérna a közvéleménykutatásokkal kapcsolatban. Közeledik a választás, fokozódik az indulat. Nem elegáns egy efféle munkával foglalkozó céget gyakorlatilag lehazugozni.  

Magam sem gondolom némelyikükről, hogy tudatosan átvernék a népet - akár vezethet a Fidesz -, de amilyen, homlokegyenest ellentétes adatokkal előjönnek, az már szinte követhetetlen.  A Medián azt mondta, az emberek többsége nem igazán hisz a rezsicsökkentésben, szerintük a végén úgy is ők fogják megfizetni az árát. Rá egy hétre előkerült az Ipsos, hogy a rezsicsökkentés példátlan, ötszázezres gyarapodást hozott a Fidesznek. Érti ezt valaki? Kisvártatva érkezett a Tárki, hogy a Fidesz nemhogy nőtt volna ötszázezernyi szavazóval, de még csökkent is pár százalékot. Néhány hete azt mondták politológusék, hogy Mesterházy Attila keményen bejelentkezett a miniszterelnök-jelölti posztért a pirosba borított Arénával, szárba szökkentve hatalmi ambícióit, hogy aztán a Tárki kijelentse: évtizedes történelmi mélyponton a szocialisták.

Azt, persze, látja az ember, hogy nyomában sincs az MSZP a 2006-os 2,4 millió szavazónak - amivel az új szabályok szerint kétharmaduk lenne -, de még azt a bázist sem érték el, amikor Gyurcsány Ferenc lemondott. Pedig azóta egy teljes ciklus eltelt a "megújulással." Ugyanakkor erre a Tárki-féle mélypontra sincs hiteles magyarázat. Az sem érthető, hogy fel-le szánkázik havonta 4-5 százalékot az Együtt adatsora, mint ahogy az Ipsosnál a DK szinte nem is látszik, a Nézőpontnál viszont bejutó. (Ha most valaki azt mondja, hogy persze, mert a cégeknek különböző az érdeke, akkor azonnal is el is jutottunk a hitelességi problémáig.)

Mindettől még a helyzet rettenetes. Nem csak azért, mert Magyarországot Orbán és pribékjei effektíve tönkre tették. Az ellenzéki oldalnak személyi, szervezeti, programbeli problémái vannak, ezért tűnik erősnek a Fidesz, amely máris csúcsközelire járatta a hazugságot és a populizmust. És még hol van a vége?

Az ellenzéknek nincs vezére. Ostobáék ezen az oldalon ezerszer leírták a hazugságot, hogy Gyurcsány ugyanaz, mint Orbán. Azóta sem merték visszavonni. Holott csak annyi történt, hogy egy adott pillanatban elő tudott állni egy hasonlóan kemény karakterű, de demokrata vetélytárs a kétharmad híján még csak diktátorjelölt ellen - és győzni tudott. Hornnak könnyebb dolga volt az MDF ellen, mint Gyurcsánynak Orbán ellen, Medgyessy mögött pedig még az egységes, erős és bázisában is fiatalabb MSZP állt. Orbán ad ezer forintot a rezsiből és felülről nézi a mezőnyt. Medgyessy adott 13. havi nyugdíjat és ötven százalékos béremelést, másfél év múlva mégis a Fidesz vezetett húsz százalékkal...

Gyurcsányt azonban az MSZP és az SZDSZ egy része, erős értelmiségi hátszéllel a 2009-es lemondásig gyengítette. Ha mögé álltak volna, ma nincs kétharmad. Az ezen oldalon még ma is létező Gyurcsány-ellenes kirohanásokat végképp hitelteleníti az utóbbi három év ámokfutása, a gyurcsányi lemondás pillanatában létrejövő és az azóta kialakult gazdasági és szociális adatsorok. Így van ez még akkor is, ha a kétharmad előzetes támogatásáért már néhányan bocsánatot kértek, csak Gyurcsánytól nem. Az már túl ciki lenne. Talán nem vették észre, hogy a korábban a múlt hibáinak meghaladásáról beszélő Mesterházy elkezdte dicsérni a nyolc évet az Arénában, Szigetvári Viktor pedig azt mondta, hogy Gyurcsány ÉS Bajnai kezelte sikeresen a válságot. Korábban ezt csak Bajnainak tulajdonították.

2009 áprilisa óta nincs vezetője a demokratikus oldalnak. Az MSZP szerint Bajnai elárulta őket, és végre joguk lenne saját maguk közül miniszterelnök-jelöltet választani. Ám egy részük Mesterházyban sem bízik. Az Együtt pedig a középen állók szavazataiban reménykedve harcban áll MSZP-vel, azt üzenve, Bajnai jól kormányzott, őt támogassátok. Mire az MSZP: persze, mert mi megszavaztuk a javaslatait, törvényeit. Aki pedig a mai aktívak közül egyedüliként legyőzte Orbánt, tehát tudja a titkot, az ellenzéki együttműködés reményében bejelentette: nincsenek miniszterelnök-jelölti ambíciói. Itt tartunk.

Azt is mondják elemzők, hogy az Együtt és az MSZP között ma afféle előválasztás zajlik, hogy amikorra kell, kiderüljön: Bajnai Gordon vagy Mesterházy Attila legyen az ellenzék miniszterelnök-jelölje. Vagy valaki más. Lehet, hogy így van.

Hamarosan azonban muszáj lesz az ellenzék három legjelentősebb vezetőjének (Bajnai, Gyurcsány, Mesterházy) döntést hozni. Ezt nem lehet megúszni. Dönteni kell - persze kongresszusokon megerősítve -, ki állhat az élre, és akkor az illetőt mindenkinek támogatnia kell. Vagy arról kell dönteni, hogy nem tekintik szabadnak és demokratikusnak a választási rendszert és közös bojkottot hirdetnek. Ebben az esetben el kell tudni magyarázni a híveiknek, hogy ennek mik az előnyei és milyen veszélyeket rejthet. Dönthetnek úgy, hogy bármi áron megdöntik ezt a rezsimet, mert nincs olyan áldozat, amit az ország újjáépítése, és a diktátor elmozdítása ne érne meg. Kis János már a demokrácia teljes leépítésének ellenzéki lehetőségéről beszél - nem véletlenül. Választhatják azt a megoldást is, hogy addig taktikáznak a saját pártjaik érdekében - például, mi lesz, ha egy régi és befolyásos elvtárs hátrébb, netán kieső helyre kerül egy újabb, netán másik pártjelölt miatt -, amíg külön indulnak. Túl sok egyéni és pártsérelem áll szemben azzal, hogy Orbán parancsára csak közösen lehet egyéniben és listán is esély a győzelemre. Ha ugyan...

Lehet olyan álláspont is, hogy van közös ellenzéki lista, amelyen a Szabad és Demokratikus Szabó-Varró Tűzoltó Leányegylet is rajta van, sőt, mindenütt közös a jelölt is. Ebben az esetben az ellenzék hogyan fog kormányozni, ha nyer, ráadásul előre elfogadta a Fidesz választási játékszabályait, legitimált egy folyamatot, amelyben például azt sem tudni, hány határon túli magyar szavazott. Ha ez történik, akkor a vereséget is be kell ismerni a választás éjszakáján. Márpedig akkor ennek az oldalnak hosszú időre vége van, és a romokból nem tudni, milyen virágok bújnak majd elő.

Annyi bizonyos. Ha 2014-ben Orbán marad, az a demokratikus ellenzéki oldal felelőssége lesz. Odáig kéne mihamarabb eljutniuk, hogy ez az ember semmiképpen sem őrizheti meg a hatalmat. Hogy ebben nincs alku. Ha kell, a falig is elmennek, sőt, azon túl is. Olyan nincs, hogy én, vagy az embereim még elvagyunk pár évet ellenzékben, de legalább az országgyűlésben, a többi meg nem érdekel, az idő megoldja. Nincs idő.

Nem vállalhatják annak felelősségét, hogy a döntő pillanatban itt voltak, cselekedhettek, és mégis könnyűnek találtattak. A Blaha Lujza téri éhezők, a félelemben élők és az emigrálók kígyózó sora legyen a figyelmeztetés. A változást akarók soha nem fogják megbocsátani, hogy hagyták, hogy egy kollégiumi brigád és ötszáz megbízható emberük - nyolcszázezer párttag, idegen katonai csapatok és háromperakárhányas ezrek nélkül - lenullázza az életüket. Sőt, a gyerekeikét is.

Forrás: Greczy.blog.hu

Vissza...