Nem lehetnek rá büszkék... |
2013-03-29 12:56:15 |
|
Nem én mondom, egy kádártai kedves ismerősöm írta ezt a Facebookon, nyilván elkeseredésében. „Amikor ide költöztünk, 16 éve, nagyon tetszett, hogy van közösségi élet, rendezvények, falunap, farsangi felvonulás, stb... Mára ebből ennyi maradt! Narancssárga emberek bájolognak egymással, és ferdén néznek arra, aki nem az. Bárgyú, ostoba embereket vesznek meg, hogy "Látjátok, ez a helyes út!" Aki eddig hallani se akart a Fideszről, most nagy rajongó lett, mert úgy érzi, ha ezekhez csapódik, ő is a falu krémjéhez tartozik, pedig attól még ő ugyanaz a senkiházi marad, aki eddig volt!” Ha én ennyire szigorúan nem is fogalmaznék, azt ténynek tartom, hogy sokakat tévesztettek meg. Hitették el a környezetükkel, hogy ők bizony értük vannak, s fontos nekik ez a település. Például azzal, hogy elkészítették Kádárta zászlóját. A 2010-ben leváltott részönkormányzat is gondolkodott a zászló elkészíttetésén. Aztán elvetette. Pedig még a levéltártól régi dokumentumokat is vizsgáltattunk annak érdekében, hogy biztosabban tudjunk állást foglalni ebben a kérdésben. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy Kádárta már végérvényesen Veszprém része és az önállóságát jelző szimbólumokra nincs szüksége. Van ugyan igény a hagyományápolásra, de azt pont azokkal a rendezvényekkel amilyeneket szerveztünk -és igyekeztünk mindig megfelelő pénzforrásokat hozzá rendelve színvonalassá is tenni, -sikeresen meg is valósítottunk. Most ezeket verik szét. Utolsóként éppen a leginkább kedveltet, a „falunapot”. A tegnapi napon megjött a „Kádártai Híres Újság”. Az újságot is megváltoztatták. Nevében és tartalmában is. Most gyakrabban jelenik meg, a „minősége” olyan is. Régebben leginkább beszámolók közzétételére használtuk, a „Kádártai Hírmondóban” írta le a városrészben élők számára a részönkormányzat, mi mindent sikerült az adott évben megvalósítani. Ma programfüzetként és agitációs célokra, önigazolásra használják. A „legfrissebb” számban írják, hogy "Kádártai Falunapokat utoljára 2012-ben tartottunk". Amikor átvették a „falu” vezetését, azonnal elvitték a rendezvényt az erre a célra is kialakított Emlékparkból. Az Emlékpark Millenniumi emlékművét is el akarták már bontatni, de időben figyelmeztették őket, ezt az itt élők társadalmi munkában készítették és nagy felháborodást keltene, ha hozzányúlnának. Az Emlékpark a városrész közepén, közvetlenül a Séd partján terül el. Az új helyszín a „falu” széle. Az a terület, amit még ellenzéki korukban azért alakítgattak, hogy ott elkülönülten ünnepelgessenek. Mi, a "régiek" ezt sohasem akadályoztuk. Mikor kérték, még segítettük is pénzzel a céljaik megvalósítását a részönkormányzati keretből. Nem érzem, hogy hibát követtem volna el ezzel a magatartásommal. S azt sem tartom bajnak, hogy amikor 2010 tavaszán Navracsics Tibort választották meg ebben a választókerületben országgyűlési képviselőnek, akkor őt is invitáltuk a legnagyobb és leginkább kedvelt rendezvényükre. (Még köszöntőt mondani is felkértük.) Kedvesen, tisztelettudóan invitáltuk Kádártára. Oda, arra a Falunapra, ahová Veszprémből és Rátótról is százak és százak jöttek örömmel. Most, hogy ők kerültek mindenhol többségbe, eszük ágában sincs, a legalapvetőbb udvariassági formák betartására sem. Szégyellni nem nekünk kell ezért magunkat. A Kádártai Vigasságok névre átkeresztelt Kádártai Falunapot már nem június elején, hanem május 19-én tartják meg. Ez a hagyományos kádártai búcsúk időpontja. Lehet persze erre is mondani, hogy ők is hagyománytisztelők és hagyományteremtők. A Kádártai búcsúk persze egészen másfajta szórakozást kínáltak. Olyat, ahol nem a kultúrának, a színes színpadi produkcióknak, sokkal inkább a körhintának és a céllövöldéknek jutott a főszerep. A műsortervet végignézve, meglehetősen szegényes. Ha a részönkormányzati forrásokat másra költik, másmilyen nem is nagyon lehet. Két régebbi falunapról szóló beszámolóinak elolvasását ajánlom szíves figyelmükbe. Az egyiket 2008-ban a Naplóval közösen szerveztük. A másik az utolsó „békebeli” Falunapról szóló jegyzet a veszprémi hírportálon is megtalálható. (Ki tudja meddig...) Egy közösségteremtő rendezvény - a Kádártai Falunap Mamma Mia! – énekelték és mondhatták a produkciók kavalkádjára, a hőségre és a hangulatra reflektálva a Kádártai Falunapra kilátogatók. Idén tizennegyedik alkalommal szervezték meg Veszprém - Kádártán június 12-én a hagyományos ünnepséget. Veszprém-Kádárta - Aigner Szilárd szerint nagy bátorság kell ahhoz, hogy Medárd környékén rendezzenek falunapot. No, hát ezért izgultak egy kicsit a kádártai falunap szervezői. De az égiek pártfogásukba vették a kis település nagy ünnepét.
Bár a kis jelző létjogosultsága Kádártán megkérdőjelezhető, mivel a település 1973. január 1-jétől Veszprémhez tartozik, azaz részévé vált a hatvanezres megyeszékhelynek, élvezve a városi státus valamennyi előnyét, és megtartva falusias környezetét, természetközelségét. Noha szombat délután ország- és megyeszerte esett az eső, az égi áldás ezúttal Kádártát elkerülte. Amit örömmel nyugtázott az esemény házigazdája, Katanics Sándor önkormányzati képviselő a szervezésben részt vállaló civil szervezetekkel és a lakossággal együtt. A népszerű programot száraz időben élvezhette végig a városrész apraja és nagyja. Közönségben nem volt hiány, a Millenniu- mi Emlékpark annak ellenére zsúfolásig megtelt, hogy ritkán kell ilyen konkurenciával megküzdenie egy rendezvénynek, mint szombaton a falunapnak. A rivális eseményt ezúttal a labdarúgó Európa-bajnokság nyitánya jelentette. A Napló is beépült a rendezvénybe: a délután egyik fő attrakciójaként sor került lapunk ajándéksorsolására. Az előkészületekre és az összecsiszolódásra a település központjában lévő italboltban került sor, ahol az idegfeszültség levezetésére biliárddal ütöttük el az időt. Barták Péter főszerkesztővel együtt vállaltuk, hogy megmérkőzünk a helyiek bajnok párosával. Sajnos, a rendkívül ügyes demográfiai taktikával összeállított csapat (az idősebb kor- osztályt és a tapasztalatot Sárdi József, a fiatalság lendületét és ügyességét Eigner Simon képviselte) leiskolázta lapunk spontán, az alkalom- ra szerveződött duóját. Az első, tisztes vereséget követte a második megszégyenítő, majd a harmadik lealázó, majd a negyedik megsemmisítő csapás. Azért semmi okunk az elégedetlenségre, hiszen fejlődünk, a futball és a horgászat mellett egy újabb szakágban voltunk képesek felkerülni a megye rendkívül magas színvonalú sportpalettájára. Mire az egész italboltot lázas izgalomban tartó mérkőzések véget értek, a Millenniumi Emlékparkban is elkezdődtek az események. A teret először a gyerekek vették birtokba, élvezve az ingyenes légvár és az ajándék vattacukor nyújtotta örömöket. Kitelepültek eddigre már a különböző árusok is, köztük a Magyar Vöröskereszt ingyenes standja, szóróanyagokkal, néhány garantáltan egészséges termékkel, olvasószemüvegekkel. Mivel a szép idő továbbra is kitartott, a kezdési időpontra népes közönség várta a városi művelődési központ jóvoltából felállított színpad előtt az első produkciót, a légierő zenekarának játékát. Katona János és csapata ezúttal is kitett magáért, a rézfúvósok előadásában elhangzó népszerű slágerek igazi fesztiválhangulatot varázsoltak a térre. Majd Aradszky László bizonyította, a jó zene ma is kell a közönségnek, örökzöld slágereit öreg és fiatal együtt énekelte az előadóval. Köszöntőjében Pál Béla országgyűlési képviselő örömmel konstatálta, hónapról hónapra látható, milyen szépen fejlődik Kádárta. Úgy ítélte meg, még mindig töb- ben költöznek ki Veszprémből ide, mint fordítva. Nem bánkódott emitt Debreczenyi János, a befogadó város polgármestere sem, hiszen a kiköltözők éppúgy városban maradnak, mint az esetlegesen innen beköltözők. A lényeg, hogy a városban és ezen a rendezvényen is mindenki jól érezze magát. Aradszky László szavaival - nemcsak a húszéveseké a világ - kívánt a közönségnek jó szórakozást C. Szalai Ágnes, a VMK igazgatója. Lapunk főszerkesztője, Barták Péter örömét fejezte ki, hogy a falunap vendége lehet a Napló. A 64. évfolyamában járó megyei újság, ötvenezer körüli példányszámával, az olvasók megtartó ragaszkodásával az országos lapok között is előkelő helyet vívott ki magának. Az est folyamán felléptek még: A Kurázsi Táncegyüttes, Csepregi Éva, Mc. Hawer Tekknő, Kurázsi Tánc- együttes, Cozombolis, Vati fiúk Country Club, Metho- dics Vállalkozás (modern tánc) és a Drágakövek Hastánccsoport. A napot Petrik Kati és Bakonyvári Sándor operettműsora zárta. A duó hölgytagja ezzel fényesen bizonyította, nem igaz, hogy saját hazájában senki nem lehet próféta, hiszen a közönség szűnni nem akaró tapssal ünnepelte a Kádártán élő Petrik Katit és társát. (Szép Orsolya) |
Valamikor majd el kell számolniuk a cselekedeteikkel. S ha másnak nem is, a lelkiismeretüknek egészen biztosan. Abban reménykedhetünk, hogy azért az van nekik. Az utánunk jövők eddig nem "teremtettek" szinte semmit. Amit átvettek, azt viszont lassan teljesen leépítik.