Mára odáig jutott, hogy hatalma formailag is korlátlan. Ne tĂ©vedjĂĽnk, már az elsĹ‘ pillanattĂłl kezdve korlátozhatatlan volt. ValĂłjában nem akkor van önkĂ©nyuralom egy országban, ha már annak minden intĂ©zmĂ©nye kiĂ©pĂĽlt, hanem akkor, ha ezeknek az intĂ©zmĂ©nyeknek a lĂ©trehozását senki Ă©s semmi sem kĂ©pes megakadályozni. Tiltakozni Ă©s vĂ©dekezni sem akkor kell, amikor a sikernek már alig van esĂ©lye. A magyar Ă©rtelmisĂ©g Ă©s a magyar tĹ‘kĂ©sek jelentĹ‘s rĂ©szĂ©nek, valamint az eurĂłpai konzervatĂv, nĂ©ppárti politikusoknak Ăłriási a felelĹ‘ssĂ©ge, hiszen Ĺ‘k engedtek szabad utat a magyarországi ĂşjdiktatĂşrának.
PĂ©ldául nem ismertĂ©k fel, vagy nem vettĂ©k komolyan, hogy saját uralma Ă©rdekĂ©ben Orbán Viktor hajlandĂł Ă©letre kelteni, vĂ©delmezni Ă©s szabadjára engedni akár a neonácikat is. Mondják, Ĺ‘ maga nem rasszista, nem antiszemita Ă©s nem neonáci, de ugyanazt a hibát követik el, mint amikor elhittĂ©k neki, hogy demokrata. Kit Ă©rdekel, hogy otthon a hálĂłszobájában nem rasszista, kit Ă©rdekel, hogy egyszer-egyszer hajlandĂł kimondani a parlamentben, hogy a Jobbik viszont az? A legjobb barátai, a legfĹ‘bb támogatĂłi szinte mind rasszisták, Ĺ‘ maga minden erejĂ©vel gyakorlatilag vĂ©delmezi a rasszizmust, tettekkel soha fel nem lĂ©p ellene. Minek nevezzĂĽk azt a politikust, aki Ăşgy viselkedik, mint egy rasszista, bár nem mindig beszĂ©l Ăşgy? TehetsĂ©gesnek, mert sokakat kĂ©pes megtĂ©veszteni? A demokratikus Ă©rtĂ©kek feltĂ©tlen hĂvĂ©nek – ahogy Ĺ‘ maga hazudja? TĹ‘le tudjuk, hogy Ĺ‘ a tetteivel azonos, Ă©s ha ezeket nĂ©zzĂĽk, mára tĂ©nylegesen olyanná vált, mint a legjobb barátai.
Amikor Orbán Viktor a demokráciát vĂ©delmezĹ‘ korlátokat lebontotta, azonnal felĂ©pĂtette Ĺ‘ket a humanitást, az emberi mĂ©ltĂłságot, az egyenlĹ‘sĂ©get Ă©s a kultĂşrát vĂ©delmezĹ‘k körĂ©. KultĂşrpolitikájábĂłl világosan láthatĂł – bár a kultĂşrához neki magának sok köze nincsen, hisz a kultĂşra Ă©s a foci kĂ©t kĂĽlön világ –, hogy azokat a tisztessĂ©gtelen, dilettáns Ă©s silány műveket rĂ©szesĂti elĹ‘nyben, amelyek az embertelensĂ©get Ă©s a rasszizmus közvetĂtik. A március 15-i kitĂĽntetettek nĂ©vsora egyĂ©rtelmű ĂĽzenet: a mai Magyarországon nemcsak szabad, de lassan kötelezĹ‘ is lesz rasszistának lenni. A kitĂĽntetĂ©sek odaĂtĂ©lĂ©se meg kell hogy szĂłlaltassa a vĂ©szharangokat szerte a demokratikus világban: Magyarországon esĂ©lye van egy rasszista, homofĂłb, nĹ‘gyűlölĹ‘ hatalom megszilárdulásának.
AzĂłta az egyik kitĂĽntetett Balog Zoltán papminiszter kĂ©rĂ©sĂ©re visszaadta ugyan a kitĂĽntetĂ©st, de ez semmit sem változtat azon, hogy Orbán Viktor Magyarországot a SzĂ©les Gáborok, Bayer Zsoltok, Vona Gáborok Ă©s Simicska Lajosok, a korrupciĂł Ă©s a neonáci gárdák országává tette – mert egy ilyen országban Ă©rzi biztonságban a hatalmát. Bárki, aki ezek után elĂ©gedetten nyilatkozik majd arrĂłl, hogy lám, Magyarországon mĂ©giscsak van valami tisztessĂ©g a hatalom uraiban, aki elhiszi, hogy csupán tĂ©vedĂ©s volt (Deutsch Tamás szavaival) egy „zsebnyilasnak” kitĂĽntetĂ©st adni, annak el kell hinnie, hogy az orbánizmus egĂ©sz rendszere tĂ©vedĂ©sbĹ‘l jött lĂ©tre. El kell hinnie, hogy a monopoltĹ‘ke (lánykori nevĂ©n az imperializmus) elleni vĂ©resszájĂş harc, a magyarországi piacgazdaság felszámolása, az államosĂtás (no persze a saját bankszámlák növelĂ©se Ă©rdekĂ©ben) Ă©s az önkormányzati rendszer szovjetrendszerĂ© változtatása, a rákosistákhoz hasonlatos Ă©rtelmisĂ©gellenessĂ©g, mind-mind tĂ©vedĂ©s. Aki mindezt elhiszi, amellett hogy rendkĂvĂĽl ostoba, az a SzaniszlĂł Ferencek cinkosa lesz. A mai Magyarországon a közĂ©pszintű hatalom, Orbán Viktor szándĂ©kának megfelelĹ‘en, egyre több helyen kerĂĽl szakmailag alkalmatlan, ámde a Párthoz hű soviniszták, bigottak, rasszisták, sĹ‘t neonácik kezĂ©be.
Nem hihetjĂĽk, hogy Ĺ‘ket mind a helyĂĽkön hagyhatjuk, nem hihetjĂĽk, hogy megĹ‘rizhetjĂĽk az intĂ©zmĂ©nyeiket, csak azĂ©rt, nehogy bosszúállással vádoljanak minket! Ha ezt tennĂ©nk, elárulnánk azokat az embereket, vezetĹ‘ket Ă©s beosztottakat egyaránt, akiket ezek az intĂ©zmĂ©nyek Ă©s az Ă©lĂĽkre kinevezettek minden nap megaláznak, Ă©rtelmetlen munkára kĂ©nyszerĂtenek, Ă©s megfosztanak az önállĂłságuktĂłl.
A választások bojkottja Ă©ppĂgy rossz ötlet, bármilyen tetszetĹ‘sen is Ă©rvel mellette valaki. A bojkott kĂ©t dolgot jelentene csupán: a nem orbánista választĂłk kiszolgáltatását a hatalomnak, hiszen már nem lenne kiben bĂzni, nem lenne senki, akitĹ‘l változást lehetne remĂ©lni. Az országon a mainál is jobban Ăşrrá lenne a közöny, Ă©s ennek eredmĂ©nyekĂ©nt az önkĂ©nyuralom konszolidálĂłdhatna. A másik, amire felhĂvná a figyelmet, az, hogy a magyar demokrata Ă©rtelmisĂ©g, a demokrata politikusokkal egyĂĽtt, teljes mĂ©rtĂ©kben impotens Ă©s megĂ©rdemli a sorsát. Ez a szellemi impotencia szintĂ©n hozzájárul(na) Orbán rendszerĂ©nek konszolidálĂłdásához.
Bármennyire is reménytelennek tűnhet időnként Orbán (nem tehetséges, hanem ravasz és sunyi) mesterkedései következtében a demokrácia létrehozása, még akkor is meg kell próbálnunk legyőzni, ha tudjuk, hogy az önkényuralom minden rendelkezésére álló eszközt, a csalást is, fel fog használni a fennmaradásához. Amennyiben bebizonyosodik, hogy ezt tette, akkor még mindig ott lesz a lehetőség a parlamentből való kivonulásra. Ne adjuk fel előre!
Forrás: Galamus.hu |