Orbán Viktor ugyanis olyan államot ácsol, amelyben a kormány csaknem akadálytalanul keresztül tudja vinni a nemzeti forradalomra vonatkozó elképzeléseit. A szerzőt a magyarok viselkedése egy serdülőre emlékezteti, a határok módszeres feszegetésével, a szabályok tudatos megszegésével, majd a megjátszott bűnbánattal, vagy annak hangoztatásával, hogy félreértés történt.
SĂşlyosabb a helyzet, ha ezt a taktikát egy kormány választja, amely kezdettĹ‘l fogva mindent megtesz azĂ©rt, hogy az államot szilárdan a hatalmában tartsa Ă©s ezĂ©rt kĂ©sz mĂ©g a demokráciát is kiiktatni. Orbán Viktor Ă©s a Fidesz 2010 Ăłta nem csupán azon dolgozik, hogy saját eszmĂ©inek megfelelĹ‘en átalakĂtsa a társadalmat Ă©s megszabaduljon azoktĂłl az intĂ©zmĂ©nyektĹ‘l, amelyek vezetĹ‘i más vĂ©lemĂ©nyen vannak, hanem hogy oly mĂ©rtĂ©kben megváltoztassa az alkotmányos valĂłságot, hogy kabinet szinte korlátlan hatalommal mindent megtehessen, ami szerint megfelel a nemzeti forradalomnak. Orbán Magyarországon harciasan lĂ©p fel a hatalom birtokában: kĂ©t Ă©ve kijelentette, hogy a következĹ‘ 10 Ă©vre meg kĂvánja kötni a kormányok kezĂ©t. KĂĽlföldön viszont arra játszik, hogy az eurĂłpaiak nehezen boldogulnak a magyar nyelvvel, a politikus angolul a földrĂ©sz baloldali összeeskĂĽvĂ©sĂ©re panaszkodik, azt állĂtja, hogy az ellene irányulĂł bĂrálattal az egĂ©sz országot támadják Ă©s ha kĂ©rdĹ‘re vonják, fĂ©lreĂ©rtĂ©srĹ‘l papol – lásd a pubertást.
Amikor BrĂĽsszel kiigazĂtást követel, rugalmasnak mutatkozik, hogy azután a terveit taktikai horogĂĽtĂ©sekkel pontosan Ăşgy Ă©rvĂ©nyesĂtse, ahogy azokat kitervelte. BeszĂ©des pĂ©lda erre az alkotmányreform, amely kezdettĹ‘l fogva az AlkotmánybĂrĂłság jogainak megnyirbálására irányult. A brĂĽsszeli, berlini, bĂ©csi Ă©s washingtoni tiltakozásra Budapest a szokásos mĂłdon válaszolt: fĂ©lreĂ©rtĂ©srĹ‘l beszĂ©lt, Ă©s eskĂĽdözött, hogy felĂĽlvizsgálja az eljárást. A szándĂ©kát azonban egyáltalán nem változtatta meg, Ă©s maradtak az Ăşj szabályok, sĹ‘t mĂ©g egy lĂ©pĂ©ssel tovább is ment a hatalom. A testĂĽlet a jogszabályokat immár csak formai oldalrĂłl Ă©rtĂ©kelheti. Ily mĂłdon meggyengĂĽl az alap- Ă©s emberi jogok vĂ©delme is.
Ezen túlmenően Orbán és a Fidesz támadja a demokráciában Montesquieu óta bevett hatalommegosztást is. A jövőben az igazságszolgáltatásnak alig lesz lehetősége ellenőrizni a végrehajtó hatalmat. A parlament pedig már régen a kormánypárt markában van. És ez még mindig nem elég: Orbán a szólásszabadságot is korlátozza, éspedig a nemzet méltósága nevében, bármit is jelentsen az.
Ungváry Rudolf azt Ărta, hogy Magyarország az illiberális demokrácia felĂ© tart. Orbán legĂşjabb döntĂ©seinek ismeretĂ©ben ez mĂ©g tĂşl enyhe kifejezĂ©s. Az ember csaknem hajlik arra, hogy az ország putyinizálĂłdásárĂłl beszĂ©ljen. Orbán szavai ugyan máskĂ©nt hangzanak, de tervei nem kevĂ©sbĂ© aggasztĂłak.
A miniszterelnök „a lĂ©t magyar minĹ‘sĂ©gĂ©nek megĹ‘rzĂ©sĂ©re“ olyan rendszert Ă©pĂt, amelyben az ellenfelei alapvetĹ‘en idegennek számĂtanak. Olyan államot akar, amelyben a lakosság az etnonacionalizmus elvei szerint Ă©l, a kormány pedig akkora hatalommal rendelkezik, amely csillapĂtja fĂ©lelmeit a bukás lehetĹ‘sĂ©gĂ©t illetĹ‘en. Lehet, hogy a magyarok többsĂ©ge támogatja ezt az átalakĂtást, mĂ©g ha az ország mĂ©lyen megosztott is.
TudnivalĂł, hogy a demokrácia csak belĂĽlrĹ‘l jöhet, kĂvĂĽlrĹ‘l nem. MĂ©gis az EU-n belĂĽl nem lehet tudomásul venni, ha szakĂtanak a nyugati alkotmányos tradĂciĂłkkal. BrĂĽsszel Ă©s a többi fĹ‘város tĂşl sokáig vette fĂ©lvállrĂłl az orbáni szeszĂ©lyeket, tekintettel a magyarok Trianonban szerzett lelki sebeire Ă©s a kĂ©t diktatĂşrában átĂ©lt sorvadásra. Egy tĂ©nyt azonban figyelmen kĂvĂĽl hagytak: ha Magyarország Orbán irányĂtásával ma szeretne bekerĂĽlni az uniĂłba, elutasĂtanák. Az az állam, amelyben elsĹ‘kĂ©nt omlott le a VasfĂĽggöny, már rĂ©g nem teljesĂti a felvĂ©teli követelmĂ©nyeket.
|