Most ez a gát elhárult. Lejárt Simor mandátuma, amire a kormány Ăşgy várt, mint a Messiás eljövetelĂ©re szokás. Akkor mĂ©g azt hittĂĽk, az IMF tárgyalások miatt. Ez azĂłta meghaladott ĂĽgy. Akkor mĂ©g azt hittĂĽk, hogy a lejárĂł államadĂłsság visszafizetĂ©sĂ©nek sĂmává tĂ©telĂ©vel, Ăşj pĂ©nzforráskĂ©nt. Ez is ment máskĂ©pp, az MNB nĂ©lkĂĽl is. De hát akkor miĂ©rt kell oda a határok nĂ©lkĂĽ kreatĂv unortodox Matolcsy kinevezĂ©se? Mit tud ott mĂ©g csinálni? Vagy csak presztizsbĹ‘l kellett elfoglalni az utolsĂł bástyát?
Erre is választ kaptunk idĹ‘nek elĹ‘tte. A rubel - manĹ‘ver hĂre hirtelen megvilágosĂtott mindenkit: nagy tárháza lehet a Matolcsy fĂ©le váratlan Ă©s szokatlan hĂşzásoknak az Ăşj posztján is. Kell, kellhet az a választások közeledtĂ©vel akár nap, mint nap, akár mint ultima ratio. A kĂ©szsĂ©gessĂ©ge mĂ©g csak nem is vitás. És szakmai gátlásai sincsenek. Hogy a központi bankok világa, kĂĽlönösen az EU-n belĂĽl egy zárt világ, amire a szoros kooperáciĂł a jellemzĹ‘? És hogy ebbe Matolcsy semmikĂ©ppen se illik bele, mert nem tartja be se a szabályokat, se az illemszabályokat? Ez mĂ©rlegelt kockázat! Ahogy az EU Ă©s az IMF nem bizonyult komoly fegyelmezĹ‘ erĹ‘nek, Ăşgy a központi bankok világa se lesz az.
MiĂ©rt is nem? Ennek az oka, hogy Orbán nem csak hazardĂroz. JĂłl felismerte, hogy a válság tartĂłs lesz Ă©s hogy az növeli az Ĺ‘  lehetĹ‘sĂ©geinek körĂ©t. Hogy hogyan, azt nem tudta, ma se tudja igazán, de hogy növeli, azt tudja. PĂ©ldául azĂ©rt, mert a válság kezelhetetlennĂ© válásának elkerĂĽlĂ©se Ă©rdekĂ©ben a többiek is unortodox monetáris politikát folytatnak - higĂtják a pĂ©nzt. PĂ©ldául, mert több EU tagállamban bármikor beállhat a sĂşlyos pĂ©nzĂĽgyi Ă©s politikai krĂzis. Ilyenkor lehetne ugyan  kĂ©sztetĂ©s a provokatĂv - bár az EU-nak igazán fontos változtatási tervek tárgyalásakor Ă©s megszavazásakor önkorlátozást mutatĂł - magyar fĂ©l megleckĂ©ztetĂ©se, de a klubbĂłl kitevĂ©se, pláne pĂ©nzĂ©nek, gazdaságának szándĂ©kos berogyasztása nem  igazán. Mert az nem elszigetelnĂ©, hanem esetleg szĂ©tterjeszthetnĂ© ezt a gĂłcot. EzĂ©rt ha a magyar kormány mĂ©giscsak betart bizonyos szabályokat, Ăşgy csinál, mintha visszavonna bizonyos jogsĂ©rtĹ‘ törvĂ©nyeket - mĂ©g jutalmat is kap. Ilyen - olyan EU-s támogatásokat, amelyekrĹ‘l nagyon nem akarna lemondani.
Persze a kint nem kooperatĂv, megbĂzhatatlan, itthon meg minden forrást Ă©s tartalĂ©kot lerablĂł politikának ára van. Baj bekövetkeztekor majd nem számĂthat ez a kormány a fontos országok Ă©s a fontos szervezetek támogatására, hogy azok kihĂşzzák a csávábĂłl. A kĂĽlföldi beruházĂłk bizalmatlanok Ă©s ezĂ©rt a recessziĂł vagy a tartĂłs stagnálás  veszĂ©lye folyamatosan ott lebeg a magyar gazdaságpolitika felett. A szorongatott bankok nem hiteleznek. Mindez Ă©veken át fenntarthatatlan: a csökkenĹ‘ tortábĂłl Ăşjraosztással sem sikerĂĽlhet mindenkit nem csak jĂłl lakatni, hanem mĂ©g Ă©letben tartani sem. És nem örök a nemzetközi forrĂł pĂ©nz idejövetele sem: ha romlanak a nemzetközi feltĂ©telek, ha a magyar kamatok Ă©s hozamok nem vonzĂłak, ha a pĂ©nzĂĽk visszafizetĂ©sĂ©t tĂşlzottan kockázatosnak tartják, akkor Ăşgy elhĂşznak, mint ha itt se lettek volna. És látványos romokat hagynak maguk után.
Ez Ăgy egyĂĽtt nem pusztán kockázat, hanem kalkulálhatĂł biztos negatĂv vĂ©geredmĂ©ny. A tartĂłs hazárdjátĂ©k biztos bĂĽntetĂ©se. De hogy a letagadhatatlan baj mikor következik be, azt ember nem tudja elĹ‘re megmondani. MĂ©g azt se, hogy a feketeleves egy jövĹ‘ Ă©vre gondolt választások elĹ‘tt kerĂĽl-e a tányĂ©runkra. Vagy igen, vagy nem. Most azonban a sarlatán hazardĂrozást Ă©vek Ăłta katasztrĂłfába vivĹ‘ ĂştkĂ©nt bemutatĂł komoly közgazdászokat a kormánytĂ©nyezĹ‘k Ă©s a kormánypropaganda könnyen állĂtja be vĂ©szmadarakkĂ©nt, be nem következĹ‘ bajokat jövendölĹ‘ Ăłtestamentumi prĂłfĂ©tákkĂ©nt. És a remĂ©nykedni akarĂł választĂłk manapság ezt kĂ©pesek el is hinni.
Forrás: Bálint a fatalista |