Koba, aki bánatában kiirtott 20 millió embert |
2013-03-05 19:17:12 |
|
Világ fájáról, Elvtárs, /Zelk Zoltán: A hűség és a hála éneke - részlet/ Alig pár évvel az után, hogy Zelk Zoltán, az utóbb gyerekverseiről ismert, általános iskolák falairól mosolygó kedves íróbácsi megírta ezt a rettenetes hősi költeményt az emberiség legcsodálatosabb férfijáról, Sztálin – a népek által istenként tisztelt atyamesterhez képest meglehetősen méltatlan körülmények közt – kimúlt. Épp hatvan éve, hogy agyvérzést kapott, de direkt, vagy félelemből senki sem mert hozzányúlni, ezért órákig feküdt magatehetetlenül, majd meghalt, 1953. március 5-én. Isteni mítoszának lerombolásához már akkor hozzáfogtak elvtársai, de uralmának mérlege még ma sem végleges. Ám amit eddig tudunk, Sztálin az alapján is biztos dobogós a föld leggonoszabb diktátorainak versenyében. Nem biztos, hogy sok értelme van ilyen összehasonlításokat tenni, de a Hitler által kiirtottaknak a sokszorosa, 20, durvább saccolások szerint 60 millió ember haláláért felelős. Ennél valószínűleg csak Mao Ce-tung uralma alatt végeztek több emberrel. Sztálin nem sok mindenben különbözött a többi diktátortól, amennyiben frusztrált, paranoid és korlátolt ember volt, akit egy ponton túl csak és kizárólag a hatalom maga érdekelt. Ugyanakkor „helyzeti előnye” volt: Oroszországban – a Szovjetunióban – minden óriási léptékű. Így aztán, amit uralma alatt művelt, az mind óriási volt. Óriási és értelmetlen építkezések, óriási éhínség Ukrajnában, Nagy Honvédelem, Nagy Terror. És a föld legnagyobb, legtöbb áldozatot követelő lágerrendszere, a Gulag. Megbuktatta a marxizmus-leninizmust és megölte a vezetőit Amiben mégis egyedi volt Sztálin, az a gátlástalanság foka. Bár ez is jellemző diktátortulajdonság, de Sztálin tényleg mindenkivel leszámolt. Nem csak az osztályellenségekkel, de háborút viselt a parasztság ellen, egész népeket deportált, vagy kiirtatta a komplett lengyel tisztikart a katyni erdőben. Ugyanakkor valószínűleg senki parancsára nem öltek meg annyi hű kommunistát, sőt sztálinistát, mint ő maga. A harmincas évek második felében, a Nagy Terror néhány éve alatt óvatosabb becslések szerint is több százezer embert gyilkoltak meg, köztük a hadsereg, az értelmiség és a párt elitjét. Sztálin nem kegyelmezett régi harcostársainak sem, személyesen rendelte el perbe fogásukat, megkínzatásukat vagy kivégzésüket. Aztán pedig a kivégzések és kirakatperek bonyolítóit is utánuk küldte. Külpolitikájának is jellemző eleme, hogy bár világszerte a nácizmus legyőzőjeként tiszelték, a II. világháború elején még együttműködött a Harmadik Birodalommal, például Lengyelország felszámolásában. Sztálin főműve a marxizmus-leninizmus megbuktatása volt. Az a rendszer, amit ő kiépített a harmincas évek végére, teljesen ellentétben állt azzal, amit Lenin és a bolsevik forradalmárok hirdettek a forradalmak kezdetén. Ők olyan rendszert akartak, ahol az egyén uralmát és a hierarchikus hatalmi rendet felváltja a kollektív uralom, az egyénekből szervezett közösségek kollektív vezetéssel működő rendszere. Sztálin azonban ebből egy olyan rendszert hozott létre, ami totálisan központosított, hierarchikus, a vezető testületek hatalma pedig formális. Hiszen hiába a választások és ilyen-olyan bizottságok, ha a döntések a vezér és az alvezérek dácsáiban és vacsoraasztalainál születnek. A sztálinizmus csúcsán sem bizottságok és elnöki tanácsok állnak, hanem a legfőbb vezér. A személyi kultusz fogalma korábbi, mint a sztálinizmus, de Hruscsov használta először a Sztálint elítélő 1956-os XX. szovjet pártkongresszuson abban az értelmében, ahogy ma használatos. Sztálin személyi kultusza valóban párját ritkította. Zelk Zoltán fent idézett költeménye porszem volt abban a giccsrengetegben, amiben életével elhalmozták. Városok és utcák vették fel a nevét még nyugaton is. Magyarországon a 70-es sorszámú trolik ma is az ő emlékét viselik, de 1989-ig külön törvény volt érvényben az emléke ápolásáról. Koba szomorú „Folyamatosan boldogtalan, mert nem képes meggyőzni mindenkit – sőt önmagát sem – arról, hogy mindenkinél nagyszerűbb.” Ezt állítólag Buharin mondta Sztálinról, aki egy másik idézet szerint első felesége temetésén, még 1907-ben azt mondta, hogy feleségével együtt az emberiséggel kapcsolatos meleg érzései is sírba szálltak. Sztálin nem csak búskomor volt, de élete előrehaladtával egyre paranoidabb is. Második felesége 1932-ben öngyilkos lett, de korábban már a megőrülés jeleit mutatta. Három gyereke közül csak egy élte túl a Szovjetuniót. Szvetlana lánya 1967-ben emigrált az USA-ba, ahol Lana Peters néven élt 2011-ig. Két fia közül Jakov német hadifogságban pusztult el, miután Sztálin elutasította a személyére vonatkozó német fogolycsere-ajánlatokat. Vaszilijt pedig apja halála után bebörtönözték, majd elvitte az alkoholizmus. Sztálinnak csupán néhány elvtársával volt olyan közvetlen és bizalmas a viszonya, ami a Nagy Terrort is átvészelte. Köztük volt Molotov és Vorosilov marsall, aki Kobának hívta Sztálint, ifjúkori álneve után. Sztálin Alexander Kazbegi grúz író hőse iránti rajongásul választotta magának ezt a nevet. Koba egy grúz Robin Hood, vagy Rózsa Sándor, aki megküzd a gonosszal, megvédi az igazságot, becsületkódex szerint éli életét és vívja harcait. Ettől a hősfigurától jutott el Sztálin az abszolút moral insanity-ig. Forrás: HVG.hu |
Sosem látott méretekben irtotta az emberiséget, senkinek nem kegyelmezett és mégis istenként tisztelték. Megbuktatta a marxizmus-leninizmust, kommunisták tömegét küldte halálba személyesen. Közben pedig szomorú volt és boldogtalan. Sztálin hatvan éve halott.