Nemrég az eb meglépett. Pár nap múlva csörgött is a telefon, mehet a gyepmesteri telepre a csavargóért. Ott szép kis summáról szóló számlát tettek elé. Mondta rendben, fizet, de számolják hozzá az elaltatás költségét is, mert nem tudja az ebet folyamatosan megkötve tartani, s ha elengedi, azonnal elszökik. S ennek a procedúrának akkor sohasem lesz vége, s ki tudja hányszor kell még ebben az évben a kutyakalandok miatt majd ennyi pénzt kifizetnie.
Â
Azt mondták neki erre, akkor ne fizessen semmit, csak töltse ki a kutyájáról a lemondó nyilatkozatot.
Megtette.
Alig telt el egy-hét, jött az újabb telefon. Ezúttal egy állatorvosi rendelőből. Menjen a kis kedvencéért, mert ott adták le a kutyust és nekik van chipleolvasójuk, aminek alapján őt, azaz a gazdát gyorsan megtalálták.
IsmerĹ‘söm azt gondolja, bizonyosan Ăşj gazdához adták a teleprĹ‘l a kutyát. S a kis komisz friss tulajdonosát is fakĂ©pnĂ©l hagyta, amint megtehette. S most ezĂ©rt Ă©rtesĂtettĂ©k ismĂ©t Ĺ‘t. Pontosabban azĂ©rt, mert a kutyában az Ĺ‘ adatait tartalmazĂł chip maradt.
Nem igazán Ă©rti, hogyan lehetsĂ©ges az, hogy az önkormányzat által működtetett gyepmesteri telepen nincs chipkártya leolvasĂł. Azt mesĂ©lte, az állatvĂ©dĹ‘knek van csupán Ă©s azok segĂtettek beazonosĂtani az eb gazdájakĂ©nt Ĺ‘t, mielĹ‘tt a számlát elĂ© tolták.
Attól tartok a chipek beültetésének kötelezővé tétele sem oldotta meg a kutyatartás minden problémáját. |