Szép volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja, jut eszembe, mintegy.
Az eredeti eszme is szĂ©p volt, csak a vĂ©grehajtás torzult el kissĂ©, de ezt senki nem láthatta elĹ‘re – mentegetĹ‘znek egyesek. Dehogynem. A közhiedelemmel ellentĂ©tben a Fidesz egyáltalán nem titkolta el a programját az elĹ‘zĹ‘ választások elĹ‘tt. Volt programja, nyilvánosságra is hozta a Fidesz–Magyar Polgári SzövetsĂ©g Alapszabálya nĂ©ven. Na, abban a kiáltványban minden benne volt. A köztársaság megdöntĂ©se, az alaptörvĂ©ny áterĹ‘szakolása, a választások elcsalása, az ellenfelek eltiprása, a tĹ‘ke Ă©s a Nyugat elutasĂtása, a baltás gyilkos Ă©s a keleti nyitás, az önkĂ©ny Ă©s a korbács, Lázár János vigyora, Simicska Lajos vagyona, Hoffman RĂłza undora, Matolcsy György valĂłsága, Schmitt Pál valamennyi államfĹ‘i aláĂrása, Polt PĂ©ter Ă©s HandĂł TĂĽnde, Rákay Fhilip Ă©s Fekete György. Minden. KivĂ©ve szabadság Ă©s demokrácia. Az nincs benne. Megmondták elĹ‘re.
„Csak a Fidesz!” – hatvan éve nem volt párt ennyire őszinte.
A Fidesz alapszabálya voltaképpen egyetlen mondatban összefoglalható: Orbán Viktor uralkodik, a többiek engedelmeskednek. Ezt 128 paragrafusban részletezik, nem érdemes elolvasni (most már, előbb kellett volna), akit érdekel, tanulmányozza inkább a választójogi törvényt. Az frissebb kiadás. Hihetetlen, de azok az egyetemisták, akik ma tüntetnek Orbán ellen, pajkos gondolatok sem voltak, amikor elnök lett. Ha rajta múlik, a gyerekeik is az ő országában nőnek fel.
Az egyik megemlékezésen valaki azt fejtegette, hogy a tekintélyelvű rendszerek nem tudtak volna működni szervilizmus nélkül. A kommunizmus megtörte a gerinceket, alattvalóvá formálta a polgárokat.
Nincs olyan demokratikus párt, amelyik Ă©lĂ©rĹ‘l egy elvesztett választás után a vezetĹ‘ nem távozik, hanem mĂ©g meg is erĹ‘södik. Máshol elkĂĽldik, ha nem megy magátĂłl. De ki kĂĽldenĂ© el a vezĂ©rt abban a pártban, amelyikben a kĂ©pviselĹ‘ket nem a tagok választják ki, hanem a vezĂ©r? Levonulnak a vidĂ©ki birtokára, Ă©s hálásak a megaláztatásĂ©rt. MiĂ©rt nem lázad fel közĂĽlĂĽk senki? Hiszen nem azĂ©rt lettek kĂ©pviselĹ‘k, mert alattvalĂłvá akartak válni, hanem mert van vĂ©lemĂ©nyĂĽk a világrĂłl. KĂĽlsĹ‘ nĂ©zĹ‘pontbĂłl biztosan Ăgy van. BelĂĽlrĹ‘l a mozgalom van. Aki ezt nem bĂrja, már nincs ott. Aki ott van, annak ez a termĂ©szetes. Olyan ez, mint a kocsma, ahol a csapos minden felszolgált sörbe beleköp. Nem is csinál belĹ‘le titkot. KiĂrja a táblára. Egy effĂ©le házirend nyilvánvalĂłan szelekciĂłs folyamatot indĂt el, amely alaposan átalakĂtja a vendĂ©gkört. Akit zavar a sörben a nyál, elkerĂĽli a környĂ©ket is. Abba a kocsmában azok járnak, akiket ez a szokás nem zavar. Esetleg kifejezetten vonz. MiĂ©rt lázadnának fel hirtelen a köpködĂ©s ellen? KĂĽlönben sincs önállĂł vĂ©lemĂ©nyĂĽk a világrĂłl. Nekik hitĂĽk van. Hisznek Orbán örökkĂ©valĂłságban, Simicska tisztaságában Ă©s a matolcsyzmus feltámadásában.
Ha valakiknek az a természetes létállapota, hogy uralkodik, a tagoknak pedig az, hogy uralkodnak felettük, akkor miért rendeznék be másképpen az országot, mint ahogyan berendezték a pártjukat? Ez sosem volt másképp.
GyĹ‘zött a forradalom, a párt alapszabálya országos hatĂłkörű lett. A többi jött magátĂłl. Mindez persze Ă©rdekes megvilágĂtásba helyezi a nĂ©p kocsmaválasztási preferenciáit. Az erĹ‘nek mindig vannak hĂvei, Ĺ‘k a kĂ©tharmadban nem veszĂ©lyt láttak, hanem lehetĹ‘sĂ©get. Lelkesen segĂtettĂ©k teljhatalomhoz azt, aki a pártjában megmutatta, hogyan Ă©l a teljhatalommal. Azt gondolták, hogy ha valaki a szűkebb környezetĂ©ben gyerekeket molesztál, akkor az a legjobb, ha rá bĂzzuk a gyermekotthont. Majd az önmĂ©rsĂ©klet. Az biztos, hogy más kontroll nem maradt.
Mindenki azt adja, mi lĂ©nyege, hogy visszatĂ©rjĂĽnk az aktuális kivĂ©gzĂ©shez. Ha nem hĂłdolsz be, jönnek a pitbullok. Szakmai oka nincs a Simor elleni hajtĂłvadásznak, mert mĂ©g a házi közgazdászok is azt állĂtják, hogy az eddigi jegybanki politikán nem szabad Ă©rdemben változtatni. Akkor meg nem mindegy ki az elnök? Nem. JĂłl van, távozik, ami erkölcsi szempontbĂłl fontos, mert vĂ©gre a Nemzeti Bank Ă©pĂĽletlĂ©t is a belĂĽgyminiszter volt cĂ©ge vĂ©dheti. De mi Ă©rtelme van megalázni Ĺ‘t a vĂ©gĂ©n – tehetnĂ© fel a kĂ©rdĂ©st bárki, akinek jelent valamit az a kifejezĂ©s, hogy könyörĂĽlet, valamint az elmĂşlt három Ă©vben nem ebben az országban Ă©lt. Aki itt Ă©lt, tudja a választ. Csak. Megtorlás. Érdek nĂ©lkĂĽli, öncĂ©lĂş gonoszság. Kicsinyes szemĂ©tkedĂ©s. SzĂłtári kifejezĂ©ssel: köcsögsĂ©g.
Vagy nem. Lehet megfĂ©lemlĂtĂ©s. Aki nincs velĂĽnk, az ellenĂĽnk van, Ă©s aki ellenĂĽnk van, az veszĂ©lyes a forradalomra, a nĂ©pre, meg ránk. Az emlĂ©knap szĂłnoka felidĂ©zte, hogy a kommunisták azt hittĂ©k, keresztĂĽl hazudhatják magukat az igazságig.
A rendĹ‘rsĂ©get bármikor rá lehet kĂĽldeni bárkire. Olyan váddal is, amit tizedszerre elolvasva sem lehet megĂ©rteni, de az teljesen egyĂ©rtelmű, hogy koncepciĂłs Ă©s nevetsĂ©ges. Az sem rossz mĂłdszer, hogy kĂĽlönadĂłt vetnek ki annak a vĂ©gkielĂ©gĂtĂ©sĂ©re, aki fĂ©l Ă©vig nem vállalhat munkát a szakmájában. Azt akarják, hogy fájjon. SzĂvatják a szerĂ©nysĂ©g Ă©s az alázat nevĂ©ben. Ahogy szĂvatják Esztergom városát. Vagy a KlubrádiĂłt. EttĹ‘l boldogok. EttĹ‘l Ă©rzik magukat erĹ‘snek Ă©s fĂ©rfinak.
Vagy nem erről van szó, hanem a forradalmi logikáról? Az a legbiztonságosabb, ha a gyanús elemekkel leszámolnak, a leköszönő bankelnök pedig gyanús. Kit tudja, honnan csap le az ellenség. Ezért nyuvasztják ki. Az eszköz nem a legszebb, de a harc, ami a végső, mindent igazol. Az ember nem lehet eléggé éber.
Mindenesetre Ăşgy tűnik, a komcsiság nem vĂ©sz el, csak átalakul. Ez Ăgy terminolĂłgiailag bizonyára pontatlan, mert MarxrĂłl Ă©s a proletárokrĂłl rĂ©g nincs szĂł. Nem a politikájuk tartalma miatt komcsik, bár abban is van hasonlĂłság, Ă©s nem a szemĂ©lyi folytonosság miatt, bár e tekintetben mĂ©g inkább zavarba ejtĹ‘ az átfedĂ©s, hanem a működĂ©sĂĽk miatt. Nem a világnĂ©zetĂĽk komcsi, hanem a logikájuk. Ahogyan a nyugdĂjvagyont államosĂtották. Ahogyan a rendszerĂĽket ránk erĹ‘szakolják. Ahogyan az Ă©letĂĽnkbe belemásznak. Ahogyan a kontraszelektált idiĂłtákra rátalálnak. Ahogyan a hĂveikbĹ‘l felvonulĂłkat formálnak. Ahogyan az utcaneveket átnevezik.
Itt van a legutĂłbbi ötletĂĽk az alkotmánybĂrĂłság hĂşsz Ă©vĂ©nek kiradĂrozásátĂłl. A mĂşltat vĂ©gkĂ©pp eltörölni. Ilyesmi tĂ©nyleg csak egy komcsinak juthat eszĂ©be. Simán lehet, hogy amikor a kommunizmus kimĂşlt Magyarországon, testetlen szelleme Ăşjabb hordozĂłt keresett, Ă©s zsupsz, beleugrott abba a fiatalemberbe ott a koporsĂłk mellett. Aztán lassan átvette felette az irányĂtást.
De mondom, az is lehet, hogy nem. Nehéz rajtuk eligazodni: most akkor komcsik ezek vagy tetűk? Lehet, hogy az orbánizmus nem ideológia, hanem jellemvonás. Hogy ilyenek ők. Ha feltartja a dzsipjüket valaki, hasba rúgják. Még csak nem is komcsik, csupán rossz emberek. Nincs nagy terv. Csak izom van és szotyola. És szegénység és gyalázat.