Megyesi Gusztáv: Vörös alsógatyák

2013-03-03 10:02:07

Mégse kell nyugdíjba mennie Radnóti Sándor Széchenyi-díjas tudósnak, egyetemi tanárnak. De nem azért taníthat tovább a nagy lefejezések ellenére is az ELTE bölcsészkarán, mert kiváló és nagy tudású koponya, akihez a diákjai is ragaszkodnak, hanem mert nincs meg neki a nyugdíjazáshoz szükséges negyven év munkaviszonya. 

Miért nincs meg a nemsokára 67 éves Radnóti Sándornak a negyven év munkaviszonya? Hát azért nincs meg neki, mert a hetvenes évek végén ellenzéki magatartása miatt kirúgták az állásából, minek következtében tíz éven át nem kapott munkát. Tájékozatlanabb kormánypárti és békemenetes olvasóinknak jelezzük, hogy a hetvenes–nyolcvanas évek a Kádár-kor volna, így a szóban forgó illető tevékenysége, mondjuk úgy, a kommunista diktatúra ellen irányult.

Ha most a Holdról pottyantunk volna ide a múlt héten, nem értenénk ezt az egészet. Azt gondolnánk, itt van egy ember, aki ugyan ereje teljében van, de szeretné most már a nyugdíjas évek közismerten megnyugtató biztonságát élvezni, hogy aztán nyugdíjasként, de teljes szellemi vértezetben járjon vissza tanítani az egyetemre, ahogyan az civilizált országokban mindennapos.

Igaz, hiányzik neki tíz éve, no de ez itt már nem a kommunista rendszer, épp az ellenkezője, következésképp nyilván elismeri a kommunizmus évei alatt tanúsított ellenzéki magatartást, s jóváírja azt a tíz évet, kerül, amibe kerül.

Arra nem gondolnánk, hogy valami szochazáért, pontosabban szólva nemszochazáért érdemérmet kezdjen osztogatni a kormány, az egykori ellenzékiek gyermekeit pedig felvételi vizsga nélkül vegye fel az egyetemre, állva az összes költséget, ilyet csak a kommunisták tettek, de az efféle tíz évet igenis el lehetne ismerni, még ha az nem is járt akkora kockázattal, mint mondjuk Szűrös Mátyás vagy Kerényi Imre párton belüli ellenálló tevékenysége. Így azonban Radnóti Sándor tíz évet elszórakozott legszebb férfiéveiből, ezzel az erővel el is ihatta volna az eszét, mint valami káemkás lumpenproli.

Nem tudni, miért, de hirtelen felötlik, hogy ennek a rendíthetetlenül kommunistaellenes új kurzusnak van egy minisztere, aki ma 64 éves fejjel az egész belügyért felel, s árgus szemekkel lesi, nem üti-e fel újra valahol kommunizmus a fejét. Az illető speciel 48 éves kora óta van nyugdíjban, s föl is veszi rendesen minden hónapban az illetményét, most épp a miniszteri fizetése mellé, holott azt másnak nem szabad.

Amint azt nyilvános megkeresésre nyilvánosan elárulta, a nyugdíj jár neki, hiszen negyvenhat éven át fizette a társadalombiztosítást. Tehát dolgozott. A többi között azon, hogy úgy is mint a kommunista párt tagja tevőlegesen is megakadályozza Radnóti Sándort és hasonszőrű társait a kommunista rendszer elleni magatartásban. Igaz, ez még akkoriban volt, ma pedig ma van.

Érthető hát, hogy amikor pár napja a kommunistákkal szemben kérlelhetetlen miniszterelnök az évértékelőjében ahhoz a részhez jutott, hogy a kormánypártban „még mindig vannak olyanok, akik vörös alsóneműjüket narancssárgára cserélték, és úgy viselik gondosan, hogy az kilátszódjon a nadrág alól”, ő is derűvel az arcán nézett körbe a teremben, csakúgy, mint egykori párttársai, ma szintén miniszterek és államtitkárok vagy épp a békemenet élenjárói, hogy ugyan már, kikről lehet szó. Egyébként a Biszku-példán okulva hol van az betonba vésve, hogy ha esetleg meglesz Radnótinak a negyven éve, muszáj neki nyugdíjat adni?

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Forrás: Nol.hu

Vissza...