Szégyenpír

2013-02-28 22:55:03

Éreztem, hogy megjelent délután az arcomon. Akkor, amikor kérdeztek a közgyűlésen történtekről. Mielőtt bárki félreértené, nem azért szégyenkeztem, amit tettem és amit a polgármesteri hivatalban ma mondtam. A tehetetlenségérzet volt a bőrpír oka. Ellenzéki képviselőként ismét arra kellett rádöbbennem, semmit sem érnek egy kis létszámú ellenzék józan érvei.

2010 őszén sajnos kevesen mentek el Veszprémben választani. Akik elmentek, azok közül a legtöbben viszont mind a 12 választókerületben a Fidesz jelöltjét támogatták. Listáról mindössze 5-en jutottunk be. A Fidesz olyan módon változtatott az önkormányzati választási szabályokon a 2010-es tavaszi kétharmados győzelme után, hogy ha egyéni körzetben az ellenzékiek nem képesek összefogni és a sok induló miatt külön-külön elbuknak, akkor a listás helyek számának jelentős csökkentése miatt már alig juttathatnak a testületbe jelölteket. (Érdemes lenne ebből okulni 2014-ben.) Annak ellenére, hogy a szavazatok megoszlásakor a Fidesz jelöltjei alig kaptak több mint 50%-ot, a közgyűlésben (a polgármesterrel együtt) létszámukat tekintve már bőven meglett a kétharmaduk is. Így pedig mondhatunk mi bármit, érvelhetünk kőkeményen, rendszerint kinevetnek erőtlenségünk miatt az összetűzéseink végén.

Ma a város költségvetési rendelettervezetének vitájában többek között arra próbáltam rávilágítani, mennyire lehetetlen helyzetet teremtett a közoktatási intézmények államosítása. A tanárok munkavállalókként átkerültek az állam fenntartásában működő Klebelsberg Intézet irányítása alá. Az önkormányzatoknál maradt viszont az iskolák működtetésének kötelezettsége. A vagyont nem vette el az önkormányzatoktól az állam, de ugyanakkor arra kötelezte őket, hogy a napi működést finanszírozzák továbbra is mindenféle normatív támogatás nélkül. Veszprémben a valamivel több mint egy éve kitalált modell szerint létrehoztak egy Intézmény Szolgáltató Szervezetet (ISZSZ), amelynek az utolsó pillanatokban vezetőt is sikerült találni. Az ISZSZ- hez kerültek munkavállalóként az eddig önállóan, vagy részben önállóan gazdálkodó intézmények gazdasági irodáinak munkatársai és az intézmények takarító személyzetei. Az épületek karbantartását, portaügyeketét ellátó személyek pedig egy másik önkormányzati tulajdonú cég munkavállalóivá váltak. Bár a Fideszes döntéshozók égre-földre esküdöztek a folyamat elején, hogy mindenkinek megvédik a munkahelyét, ma erről már szó sincs. A költségvetésben betervezésre kerültek a végkielégítések és a felmentések összegei, s világosan ott volt a számok között a 72 fős létszámleépítés. Sem a bizottsági sem a mai közgyűlésen nem tudtam kérdéseimmel elérni, hogy választ kapjak, pontosan hány ember elbocsátását is jelenti majd ez a szám. Még most is csak a ködösítés folyt tovább. Nem tudjuk pontosan, egy része ezeknek az embereknek maga kérte a felmentését, nyugdíjba vonulnak páran, üres álláshelyekről van szó, mondták. Pontos adatokkal nem szolgált senki.

A bőrpír azért jelent meg az arcomon, mert olyanokkal futottam össze délután, akik már emiatt hetek, sőt hónapok óta nem alszanak. Úgy dolgoznak minden nap a munkahelyükön, hogy közben attól félnek, valaki majd azt mondja nekik, holnaptól már nem kell bejönnötök. S fogalmuk sincs, akkor majd hová menjenek. Tartalékaik nincsenek, s ki keres majd olyanokat munkaerőnek, mint ők, akiknek már csak pár évük van hátra a nyugdíj eléréséig. Már aludni sem tudnak, annyira félnek a holnaptól. Az sem számít nekik, hogy a bérük sem annyi, mint amennyi tavaly decemberben volt. S nem csak az étkezési támogatás összege hiányzik most a havi bevételeikből. (A közgyűlésen hiába érveltem azzal is, egy havonta alig 70 ezret kereső embernek bizony nagyon is számít, hogy megkapja-e eddig megszokott járandóságait. Mert az a havi ötezer Ft étkezési támogatás eddig megoldást adott egy hétvégi meleg ebédre, most pedig már arra sem.) A bőrpír nem azért jelent meg az arcomon, mert akárcsak egy szóval is bántottak volna a kérdést feltevők. Mégis zavart, hogy hiába vagyok képviselő, semmit sem tehetek ezeknek a kiszolgáltatott embereknek az érdekében. Még a szomorú sorsukra sem tudjuk ráirányítani a Veszprémben élők figyelmét, hisz a sajtó ezekről-annak ellenére, hogy elhangzik-egy szót sem írnak.

Az ellenzéki képviselőtársaim kivétel nélkül derekasan küzdöttek és fontos érveket hoztak elő a költségvetés tárgyalásakor. Ami igazán elszomorító, a helyi média ezeknek az érveknek híradásaiban szinte egyáltalán nem ad teret. Minden tiszteletem annak az egy-két internetes újság tudósítójának, amelyik kicsit bővebben számol be az ellenzéki képviselők mondanivalójáról is. Azok az írott felületek, amiből viszont a nagy tömegek tájékozódnak sajnos az ellenzéki gondolatokról jószerével semmit sem tudósítanak. Ki tudja miért, a mai napon a megyei napilap az ingyenes hetilap felelős szerkesztőjének a tollából tájékoztatta az online felületének olvasóit. Holnap pedig a nyomtatott sajtóban nem lesz olvasható szinte semmi mindabból, ami normális körülmények között hozzátartozna a korrekt tájékoztatóshoz. A polgármester és a Fidesz frakcióvezetője mondanivalóját eddig már kétszer is megírták jelentős terjedelemben. (Az újságírók mindig azt írták le, amit a fideszes pártpropaganda-gépezet eléjük rakott. Még értelmező kérdésük sincs soha, s főleg rálátásuk, hogy az elhangzó számok valósak-e, vagy csak szimpla hazugságok.)

A polgármester által bejelentett „csoda”, mely szerint 2012-ben a város hitelállománya egy milliárddal csökkent, a közgyűlési vita során világosan kiderült, hogy nem igaz. A hazugságot igazságként még egy hete lelkesen leírták, most hogy kiderült a turpisság majd hallgatnak róla. (Még tavaly decemberben is ész nélküli módon próbált hitelhez jutni a város, mert ettől az évtől kezdve működési hitel felvételét már törvény tiltja. A végén jelentős értékű ingatlanfedezet felajánlása mellett sikerült megfelelő konstrukciót egy pénzintézettel kialkudniuk. Minderről azt olvashatták csupán, hogy „lám, olyan jól gazdálkodtak a fideszes városvezetők, hogy idén még működési hitelre sem lesz szükségünk”. Szemrebbenés nélkül fogalmazták meg, minden idők legnagyobb sikerének beállítva azt hogy az állam a beígért 40 % helyett, a város hiteleinek mintegy 70%-át vállalja át. 5 milliárd Ft óriási mennyiségű pénz. De egyáltalán nem mindegy, hogy minek a hány százaléka. Ha tudatosan elfelejtik megemlíteni az önkormányzati cégek hiteltartozásaiknak a mértékét, akkor lehet ilyen jól hangzó hazugságokat is gyorsan előállítani. S amikor mindezekkel szembesíteni mertem őket, még csak nagyon nem is tiltakoztak. Mindössze annyival vágtak vissza- filmes hasonlatom miatt- túl sok filmet nézek és bizonyosan ezért gyártok oly gyakran „összeesküvés-elméleteket”. Holott csak a számok általuk furcsa módon történő értelmezésére mutattam világosan rá.

A filmes hasonlat a Black in Man filmből való. Becsület szavamra volt egy pillanatig olyan érzésem a közgyűlésen, hogy a fekete öltönyt viselő polgármester és fideszes frakcióvezető a sajtóból már napokkal ezelőtt megismerhető győzelmi jelentésének a megismétlése után gyorsan felveszi majd a napszemüvegét is. S egyikük zsebéből azt a tollra emlékeztető izé is előkerül, amelynek a felvillanása után az ülésteremben helyet foglaló és napszemüveget nem viselő halandók mindegyike egy csapásra felejti majd el, amit egyébként már a saját szemével valóságnak látott.

A szemfényvesztésben sajnos egyre rutinosabbá váló városvezetők nyilván azonnal megértették, ezzel a hasonlattal mindkettőjüket gyakorlott agymosónak titulálom! A tragédia ebben igazán csak az, hogy ehhez a helyi média jó néhány tagja is már rutinos segítőnek számít.

Vissza...