Kálmán László: Ez öngyilkosság

2013-02-27 18:03:49

Az ELTE-ről elbocsátott nyelvész szerint most bizonyosodott be, hogy senkit nem érdekel a minőség.

 - Kari hírek szerint az elbocsátások olyan mértékűek, hogy szakok szűnhetnek meg. Ilyen az ön esete is.

- Nem az elbocsátások nagysága miatt vannak veszélyben a szakok, hanem azért, mert kulcsembereket rúgnak ki. Nem vizsgálták a következményeket, nem nézték meg, hogy olyan emberek vannak közöttük, akiknek a tudományos fokozata vagy személye kell ahhoz, hogy egy-egy szak tovább működjön. A mi szakunk mindig ilyen félig létező szak volt, folyamatosan csökkent a tanszék létszáma. Az én esetemben a kirúgásnak nincs olyan súlyos következménye, mint más szakoknál. Az elbocsátások gyakorlatilag öngyilkosságnak tekinthetők a BTK részéről.

- A kirúgásoknál érzékelt politikai szempontokat?

- Nem tudok róla, hogy a politika szempont lett volna, s mivel nem ismerjük a listát, így ezt nem is tudjuk megállapítani. A leépítés alapja, hogy aki 62 éves elmúlt, azt elküldték, mondván, hogy ő már nyugdíjba mehet, és milyen jót teszünk vele. Elküldik a részfoglalkoztatásút is, mert annak van teljes állása, tehát ezzel meg nem teszünk nagyon rosszat. Ez az elv. Csak azzal nem számoltak, hogy ezzel a bölcsészkart lényegében megsemmisítik. Olyan embereket küldenek nyugdíjba most, akik miatt diákok beiratkoztak erre a karra, akik nélkül nem mehet tovább a szak, vagy mehet, persze, csak egészen borzalmas módon.

- Mivel magyarázza, hogy a teljesítmény, a tudás nem volt szempont?

- Ez komoly kérdés? Azt hittem, ez köztudomású. Tulajdonképpen a rendszerváltás óta nem történt különösebb változás az egyetemeken, a döntések ugyanúgy születnek, mint a Kádár-rendszerben, amikor még én jártam egyetemre. Nincs olyan tényező, akár gazdasági, akár politikai, amely az egyetemeket a minőségi produkció irányába nyomná. Ez kevésbé igaz azokra az egyetemekre, amelyeknek van más bevételük üzleti forrásból, főleg azokra, amelyek együttműködnek cégekkel. Ott a minőséget muszáj tartaniuk, különben nem kapnák meg a forrásokat, tehát verseny van. De a többi intézményben, mint amilyen az ELTE bölcsészkara például, ahol nagyon kevés a külső forrás, a minőség már az én egyetemista koromban sem számított, és ez azóta így van. Az Antall-kormány alatt, amikor meghozták az új felsőoktatási törvényt, sikeresen bebetonozták a korábbi rendszert. Szerintem a változások nem voltak igazán lényegesek. Tehát már megéltünk pár ilyen elbocsátási hullámot, és sosem volt szempont a minőség. Soha nem azt nézték, ki volna nélkülözhető, ne adj’ isten ki az, aki rossz minőségű munkát végez. Sok olyan van a bölcsészkaron, akit fel se szabadott volna venni. De soha nem őket fenyegetik az ilyen elbocsátások, hanem más szempontokat találnak. Most például úgymond emberiességieket, vagyis lényegében azt, hogy az illető legalább nyugdíjat kapjon. Lehet, hogy ez szép gesztus, de az egyetem szempontjából öngyilkosság. Nemcsak azért öngyilkosság, mert a bölcsészkar többek között épp az ilyen emberek miatt az, ami, hanem azért is, mert ez a lépés a diákokat végleg fel fogja bosszantani. Nekik eddig is volt problémájuk azzal, hogy úgy gondolják, a minőségi oktatás csak szólam, és semmi igazi szándék nincs mögötte. Most bizonyítékot kaptak erre. Most a szemükbe mondták, hogy senkit nem érdekel a minőség. Ezeket az elbocsátásokat egyébként lehetett sejteni, ha nem előbb, legkésőbb decemberben. Lett volna tehát idő arra, hogy csináljanak egy átvilágítást, egy szűrőt, hogy áttekintsék, ki az, aki nélkülözhető, illetve ki az, akire nagy szükség van. Semmi ilyen nem történt, annyira nem érdekli őket. Amikor az oktatótársaimnak azt mondom, hogy elképesztő, milyen emberek tanítanak, milyen borzasztó színvonal uralkodik a bölcsészkaron, általában a vállukat vonogatják, és azt mondják, ez mindig így volt.

- Ön szerint van tartalék a rendszerben? Felesleges oktató, „tücsökszak”?

- Az a baj, hogy ilyen hirtelen, tűzoltásszerűen nem lehet átgondolt dolgokat csinálni. Korábban kellett volna rendes minőségbiztosítást bevezetni.

- Van az oktatóknak publikációs listájuk, tudományos teljesítményük.

- A publikációk értéke a bölcsészkaron nehezen mérhető, ez a természettudományokban van jól kidolgozva. Nehéz a bölcsészkaron megmondani, mi komoly és mi komolytalan publikáció. Nem beszélve arról, hogy az egyetemen nemcsak tudományos, hanem oktatói tevékenység is van. Valahogy mindkettőt értékelni kellene.

- A hallgatói elégedettséget nem mérik?

- A hallgatók kitölthetnek véleményt az oktatóikról, de ez nem kötelező. És ha a diákok valahány százaléka kitöltötte ezt az ívet, akkor érvényes, és akkor nézheti meg az oktató is. Fölvesznek ugyan ilyen adatokat, de semmilyen következményük nincs. Én még nem láttam olyat, hogy valakit behívtak volna azzal, hogy nézd, a diákok borzasztó dolgokat mondanak rólad.

- A drasztikus forráskivonás érezteti a hatását a napi oktatói munkában is?

- Az egyetemek pénzhiánya a rendszerváltás óta töretlen folyamat. Hogy mást ne mondjak, egy egyetemi dolgozónak, aki kutatómunkát is végez, természetes, hogy konferenciákon vegyen részt. Ez nem nyaralás. Hiába van internet és e-mail, az élő kommunikáció pótolhatatlan. Ha az ember öt-tíz évig nem tud konferenciára kijutni, én például négy éve voltam utoljára, amit saját pénzből fizettem, teljesen elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, hiába olvassa a cikkeket. Én nemzetközi konferenciára csak akkor tudok elmenni, ha kifizetem, illetve ha meghívnak. Arról már 15-20 éve nincs szó, hogy az egyetem ezt bárkinek kifizetné, pontosabban én nem tudok erről. A pénzhiánynak van egy másik következménye is. Nézze, én egy-két generációt felneveltem. Az igazság az, hogy az én diákjaim vagy külföldre mennek, vagy a privát szektorban helyezkednek el. Nem nagyon akarnak egyetemi állást. Hiszen azt látják, hogy kontraszelekció van, hogy az előmenetelhez gyakorlatilag feltétel a stupiditás és az erkölcsi érzék hiánya. Ez nem tűnik jó üzletnek. Erre persze gyors megoldás nincs. Kicsit korábban kellett volna elkezdeni a változtatásokat.

- Az ELTE mégiscsak Magyarország egyik legjobb egyeteme. Elnyerte a kiváló kutatóegyetemi státuszt is.

- Nem tudom, annak mik a pontos kritériumai, de gondolom, azok egyike a minősített oktatók száma. Na de könyörgöm, ki minősíti őket? Egymást minősítik. Én most csak a bölcsészkarról beszélek, de itt azok minősítenek, akik hasonlóképpen lettek minősítve. Csak a saját szakmámról beszélhetek magabiztosan, mert azt ismerem. Tehát azok a nyelvészek, akik nagydoktorok lettek, tisztelet a kevés kivételnek, hát hogy is mondjam... Szinte szégyen ebbe a társaságba bekerülni.

- Mennyire rázta meg a kart a hök listabotránya?

- Szerintem ez keveseket rázott meg igazán mélyen, hiszen az emberek ezt tudták. A listázást persze nem, de sok jót nem feltételeztek ezekről a fiatalemberekről. De azt, hogy a szélsőjobb megszállta és politikai utánpótlásképzőnek használta a bölcsészkart, mindenki tudta. Nekem voltak olyan diákjaim, akik fel akartak ez ellen lépni pár éve. Volt egy akció, szervezkedés, hogy meg kellene buktatni a hököt, amelynek vezetői egymásnak adják a stafétabotot, egyik jobbikos a másik jobbikosnak. Kudarcot vallottak. Nem értek a jogi hátteréhez, de úgy tűnik, hogy a hök-vezetés megválasztása nem teljesen demokratikus, a jelölés környékén van valami olyan szabály, ami súlyos demokráciadeficitre utal. Talán ez most megszűnik. A pénzhiányon és a kontraszelekción kívül van itt egy másik rejtett probléma is, méghozzá a döntéshozás teljesen vak és hierarchikus volta. A Hallgatói Hálózat azt mutatta meg, hogy lehet sokkal, de sokkal demokratikusabban intézni az egyetemen a dolgokat. Rájöttek az emberek, hogy a minőségi problémákon és a pénzproblémákon kívül demokráciaprobléma is van, és ezt a diákok mutatták meg. A hök-botrány és a HaHa működése szerintem sok ember fejében megszólaltatta a csengőt. Már ha ezek a mostani elbocsátások nem okozzák az egyetem teljes vesztét. Mondok egy nevet: Margócsy István tanár úrét. Ő a magyar szakon olyan tekintély, hogy a gimnáziumban már olvassák a gyerekek, miatta jönnek a BTK-ra. Nem véletlen, hogy az a közhangulat az oktatók között, hogy a BTK-nak vége. Az oktatók arra is rájöttek, hogy mennyire abszurd a döntéshozatali mechanizmus. Nem elég, hogy a dékán nem konzultált senkivel. Az érintettek főnökeinek elküldött egy levelet, hogy ki vannak rúgva. Beszélgetett néhány nappal korábban az intézetvezetőkkel, de azt nem beszélte meg velük, hogy kiket fognak kirúgni. A vezetőket teljesen váratlanul érte a lista. Azt hallottam, nem tudom, mennyire igaz, hogy nem is a dékán, hanem a rektor döntött. A szervezeti és működési szabályzatot szerintem a Magyar Néphadseregtől vette át az egyetem a rendszerváltáskor, mert annyira hierarchikus. A rektor utasítja a dékánt, a dékán az intézetvezetőt, az meg a beosztottat. Ezek a hierarchikus döntési modellek pusztulóban vannak, annyira nem működnek. A hallgatók megmutatták: nem az volt az első dolguk, hogy vezetőt válasszanak maguknak, vagy akár központi bizottságot.

- György Péter azt írja lapunkban, az egyetemi vezetők is felelősek a listaügyben. Egyetért ezzel?

- Ezek a hökös fiatalemberek azóta, hogy végeztek, szép karriert futottak be az egyetemen. Az egyik hök-vezető a doktori ügyek osztályának vezetője, a másik oktatási igazgató, itt vannak, szép karriert csináltak. Önmagában az nem lenne probléma, hogy a diákképviselet munkatársa az egyetemen helyezkedik el, az viszont probléma, hogy sorra derül ki róluk, milyen a múltjuk. Nem tudjuk, részük volt-e a listázásban, de én a múltkor az egyik adminisztratív vezetőnek utánanéztem. Aztán láttam is az interneten, hogy jobbikos vezetőképzőkön vett részt. Álszentek ebből a szempontból az ELTE vezetői, mert miközben iszonyúan tiltják a politikát az egyetemen, még azt is megakadályoznák, hogy szakpolitikusok vitatkozzanak az egyetem falain belül, aközben egyáltalán nem hivatkoznak erre, amikor olyan embereket vesznek oda, akikről köztudott, hogy aktívan politizálnak. Szerintük nincs gond ezzel, ez nem a politika behatolása. A hök osztja az ösztöndíjakat, s ezzel valójában minden diák meg van zsarolva. A legutóbb az egyik kollégám be akarta engedni a HaHa-t az órájára, hogy egy-két aktivista néhány percben elmondhassa, mit akarnak, mi is folyik itt, miért harcolnak. Előtte azonban megszavaztatta az órán lévőket, hogy ehhez hozzájárulnak-e. Nem volt titkos szavazás, az ott ülők többsége leszavazta kézfelemeléssel. Aztán kiderült később, hogy a nemmel szavazók nagy része nem ellenezte a HaHa szereplését, csak nem mert igennel szavazni, mert látta, hogy a hökös is ott ült az órán. Ott, ahol ilyenek osztják az ösztöndíjat, tétje van annak, hogy valaki szembe mer-e menni velük.

Ónody-Molnár Dóra

Forrás: Nol.hu

Vissza...