OrbĂĄn sok mindennek akart megfelelni, Ă©s tĂșl sok mindent akart megĂșszni, a vĂ©geredmĂ©ny azonban az lett, hogy ez a beszĂ©d egyszerre valĂłtlan, tartalmatlan, de veszĂ©lyes.
Ha az ember hallgatja, Ășgy tetszik, szĂĄzszor is hallotta mĂĄr, de ha vĂ©ge van, mintha sohasem hallotta volna â a kĂŒlönfĂ©le nĂ©pies ĂzƱ bölcsessĂ©gek helyett ezzel a bonmot-val ajĂĄndĂ©koznĂĄm meg OrbĂĄn Viktor beszĂ©dĂrĂłit, igaz, nem tĆlem szĂĄrmazik, hanem Arany JĂĄnostĂłl, Ă©s eredetileg olvasĂĄs szerepelt benne, viszont tökĂ©letesen jellemzi a miniszterelnök mai produkciĂłjĂĄt. Az Ă©vĂ©rtĂ©kelĆbĆl nehĂ©z egyetlen megjegyezhetĆ momentumot is fölidĂ©zni, leszĂĄmĂtva az âaki fĂ©l, azt megharapja a kutyaâ kiszĂłlĂĄst, de ennek meg Ă©rtelme nincs.
A diĂĄktĂŒntetĂ©sek, a köztĂĄrsasĂĄgi elnök bukĂĄsa, az immĂĄr hivatalosan is elismert recessziĂł, a kĂŒlönadĂłk, a MALĂV-csĆd, a NyirĆ-botrĂĄny, a vĂĄlasztĂĄsi törvĂ©ny körĂŒli hajcihĆ, az IMF-huzavona, a folyamatos kĂŒzdelem az UniĂł kĂŒlönbözĆ szerveivel, a baltĂĄs gyilkos ĂŒgye, a mĂ©diahelyzetet illetĆ kritikĂĄk, Fekete György Ă©s az MMA, a szĂnhĂĄzĂŒgyek, a bĂrĂĄk nyugdĂjazĂĄsa Ă©s visszahelyezĂ©se, a kormĂĄny elleni Ă©s melletti demonstrĂĄciĂłk.
OrbĂĄn Viktor szerint mindez az elmĂșlt Ă©vben nem volt. OrbĂĄn Viktor szerint az elmĂșlt Ă©v sem volt. BeszĂ©dĂ©ben legalĂĄbbis nem nagyon tĂ©rt ki a mögöttĂŒnk hagyott esztendĆ fontos esemĂ©nyeire, ami nem baj, nem kötelezĆ egy politikusnak idĆrĆl idĆre mĂ©rleget kĂ©szĂtenie, csak akkor föllĂ©pĂ©sĂ©t miĂ©rt hĂvjĂĄk Ă©vĂ©rtĂ©kelĆnek?
AzĂ©rt, mert Ășgy maradt. Mert Ășgy maradtak.
Tizenöt Ă©ve Wermer AndrĂĄs kitalĂĄlt ezt-azt, azĂłta ezekbĆl Ă©l az összes politikai marketingguru Habony ĂrpĂĄdtĂłl SzigetvĂĄri Viktorig. IgazĂĄbĂłl persze egymĂĄs hibĂĄibĂłl Ă©lnek, a többiek meg rutinbĂłl eljĂĄtsszĂĄk a rĂĄjuk osztott szerepet, az elĆadĂĄssorozatot meg viszi elĆre a megszokĂĄs.
A MillenĂĄris közönsĂ©gĂ©n vĂ©gigpĂĄsztĂĄzva leginkĂĄbb az tƱnik föl, hogy a közönsĂ©g törzse mennyire ugyanaz, mint volt a kilencvenes Ă©vekben, amikor a Fidesz megkezdte nagy menetelĂ©sĂ©t a polgĂĄri tĂ©rfĂ©len, csak az egĂ©szre rĂĄtelepedett nĂ©mi por, s egyre több közĂ©pfajsĂșlyĂș vagy egyenesen kĂnos hĂressĂ©g mutatja meg magĂĄt. A budai Ășrasszonyok rĂ©gi ismerĆskĂ©nt köszöntik egymĂĄst, szĂĄmukra ez nem több mint tĂĄrsasĂĄgi esemĂ©ny, hasonlĂłan a vilĂĄgtĂłl tisztes tĂĄvolsĂĄgot tartĂł konzervatĂv professzorokhoz â Ćk aligha vĂĄgynak bĂĄrmi eredetire, s ĂșjdonsĂĄgot, vagy legalĂĄbb valami konkrĂ©tumot a hivatĂĄsos politikusok sem fognak kikĂ©nyszerĂteni, Ćk beleöregedtek ebbe a szervezetbe: megannyi pĂĄlfordulĂĄs kiĂ©gett tĂșlĂ©lĆi. ValĂłszĂnƱleg az is jĂł elĆre be van kalkulĂĄlva, hogy OrbĂĄn Viktor bƱvkörĂ©n, vagy Simicska Lajos szponzorĂĄciĂłjĂĄn kĂvĂŒl esĆk fanyalogni fognak.
Pedig nem fanyalogni szeretnĂ©k, hanem egykedvƱen megĂĄllapĂtani: mennyire mĂĄs vilĂĄgban Ă©lĂŒnk.
A teremben tartĂłzkodĂłknak Ă©s a tĂ©vĂ© elĆtt ĂĄhĂtattal helyet foglalĂłknak a valĂłsĂĄg az, amit a miniszterelnök mond; a gazdasĂĄgi teljesĂtmĂ©ny nem csökken, hanem nĆ, a fiatalok nem elvĂĄndorolnak, hanem visszajönnek, az oktatĂĄs szĂnvonala nem hanyatlik, hanem emelkedik. Ebben a körben senkinek nem tƱnnek föl az ordĂtĂł ellentmondĂĄsok, ha âa piros alsĂłnemƱjĂŒket vörösre cserĂ©lĆkrĆlâ esik szĂł, akkor itt nem nĂ©znek Martonyi professzorra, de Csintalan SĂĄndorra sem; ha âa gyƱlöletkeltĆkrĆlâ, akkor nem tekintenek az OrszĂĄggyƱlĂ©s hĂĄznagyĂĄval kedĂ©lyesen csevegĆ Bayer Zsoltra, ha âa vĂĄrosainkat eladĂłsĂtĂłkrĂłlâ, akkor nem sandĂtanak LĂĄzĂĄr JĂĄnosra; ha pedig arrĂłl, hogy ez a kormĂĄny azokra szĂĄmĂt, akik âamikor fölkelnek megkeresik maguknak, amire szĂŒksĂ©gĂŒk van, Ă©s ha nem talĂĄljĂĄk, megteremtik maguknakâ, akkor nem tekintenek körbe a rengeteg helyzetbe hozotton, a kistehetsĂ©gƱ szĂnhĂĄzigazgatĂłktĂłl az ĂĄllamtitkĂĄri karig. Ăs itt akkor is tapsolni fognak, ha valĂłjĂĄban nem mondanak nekik semmit.
OrbĂĄn Viktor tĂșl sok mindennek akart megfelelni, Ă©s tĂșl sok mindent akart megĂșszni, a vĂ©geredmĂ©ny azonban az lett, hogy ez a beszĂ©d egyszerre valĂłtlan, tartalmatlan, de veszĂ©lyes.
Az egyre borĂșsabb közhangulatot nem provokĂĄlĂł mĂłdon kĂvĂĄnt övĂ©inek elĆtĂĄrni egy szolid sikerpropagandĂĄt, amelyben inkĂĄbb intĂ©zkedĂ©seket sorolt, mint eredmĂ©nyeket, de lĂĄtvĂĄnyosan nagyvonalĂșan bĂĄnt az adatokkal, a statisztikĂĄkkal Ă©s a kritikĂĄkkal. Ezt szolgĂĄlta a rogyĂĄsig ismĂ©telt âjobban teljesĂtĂŒnk, de mĂ©g nem elĂ©g jĂłlâ. VĂĄci MihĂĄly lelke lebegett a MillenĂĄris fölött. MĂ©g nem elĂ©g!
HelyenkĂ©nt prĂłbĂĄlt nagyvonalĂș Ă©s tapintatos lenni ellenzĂ©kĂ©vel, többnyire finoman szurkĂĄlt csak irĂĄnyukba, nem vitatva szĂĄndĂ©kaik ĆszintesĂ©gĂ©t, miközben jelentĆs mennyisĂ©gƱ elmĂșlt nyolc Ă©vezĂ©s Ă©s elmĂșlt hĂșsz Ă©vezĂ©s is belefĂ©rt, sĆt, mĂ©g a BĂ©kemenet lejĂĄratĂł szlogenjĂ©t is nevĂ©re vette. EgyĂŒtt tettĂ©k tönkre az orszĂĄgot.
VĂ©gĂŒl pedig, ami minden politikai beszĂ©d legfontosabb rĂ©szĂ©t illeti, tehĂĄt azt, hogy âkik vagyunk, Ă©s mit akarunk, miben kĂŒlönböznek cĂ©ljaink a többiekĂ©tĆlâ, nos, ennek sorĂĄn megint nem futotta mĂĄsra, minthogy magyarnak lenni bĂŒszkesĂ©g, rengeteg mindent adtunk a vilĂĄgnak, Ă©s ne szĂłljanak bele a dolgainkba, fĆleg ne akarjĂĄk kĂvĂŒlrĆl a nyakunkba ĂŒltetni Ășjra Ćket. A problĂ©ma az, hogy mindenfĂ©le többlet nĂ©lkĂŒl ez a szöveg a JobbikĂ©. Azzal hosszĂștĂĄvon nem lehet megĂ©lni, hogy mi vagyunk a decens Jobbik. Valamit elĆbb-utĂłbb mondani kĂ©ne, ha nem akarjĂĄk ĂĄtadni helyĂŒket a szĂ©lsĆjobbnak, vagy fordĂtva: ĂĄtvenni a szĂ©lsĆjobb helyĂ©t.
Baj lesz ebbĆl, mĂ©g ennĂ©l is nagyobb baj.
ForrĂĄs: HVG.hu |