Mégsem menedék?

2013-02-17 17:35:07

Közel egy éve, 2012 márciusában voltam kénytelen vitába szállni egy volt és azóta református lelkésszé vált tanítványommal. A vita azért robbant ki közöttünk, mert írtam egy olvasói levelet a megyei napilapba az önkormányzati iskolák sokaságának egyházi kezelésbe vétele miatt.

Az Orbán kormány ekkoriban ígérte meg, hogy állami kezelésbe veszi az összes alap- és középfokú oktatási intézményt. S ekkoriban vált tömeges jelenséggé, hogy azok a települési vezetők, akik ezeket a törvényi változásokat a Tisztelt Házban még helyeselték, majd meg is szavazták, településeiken működő közoktatási intézményeiket az állam elől egyházak kezelésébe menekítették át. Az oktatási kabinet ezt meg szó nélkül tűrte, sőt a maga módján (az intézményi átvételt nehezítő jogszabályi háttér megváltoztatásával) igyekezett közreműködni abban, hogy jó sok iskola váljék mielőbb egyházi fenntartásúvá.

„A pannonhalmi Bencés Apátságtól kértek segítséget a város és a Széchenyi szakképző iskola vezetői a közoktatás államosítása kapcsán várható leépítés és az intézmény esetleges megszüntetése ellen.” Ezt a mondatot még 2011 novemberében közölte szó szerint így a megyei napilap. Ekkor írtam első olvasói levelem is ebben a témában Nem hiszek...címmel.

Ebben az írásban arról gondolkodtam, vajon miért viselkednek így a fideszes országgyűlési képviselők, így Dr. Bóka István Balatonfüred polgármestere is. Nem én találtam ki az újság írta meg: „Dr. Bóka István polgármester úr azt gondolta, hogy akkor kap igazán biztos közeljövőt az iskola, ha bencés fenntartásba kerülhet -erősítette meg a tárgyalások tényét a pannonhalmi gimnázium főigazgatója.” Mivel a következő hónapokban egymás után jelentek meg a híradások a megye iskoláinak egyházi kezelésbe vételeiről, megírtam Menedék? címmel egy újabb olvasói levelem. Ekkor -aggályaim megfogalmazása miatt- már válaszlevél is jött Alsóőrs és Lovas községek református lelkészétől. A református lelkésszé lett volt tanítványom olvasói válaszlevelében egykor volt tanára iránti óriási csalódottságának adott hangot. Az írta, ő mint hívő ember és lelkész a szeretet parancsában nem talál kivetnivalót. (Megjegyzem én sem.) S abban sem, hogy az új közoktatási törvény alapján sok egyház segítő jobbot nyújt az önkormányzatoknak. Megnyugtatott, ahol a református egyházközség veszi át az intézmény működését ott a helyi emberek szemébe bátran néző lelkészek és presbitériumok viselik ezentúl a gondját az iskoláknak. Megírta még azt is, hogy „ideológiailag ugyan elkötelezett iskolákban, de Krisztus szeretetparancsa alapján neveljük, jóra, szépre, becsületre és önbecsülésre az ifjúságot. Emlékszem, egykori tanáromként te is hasonlóan tetted ezt, sajnálom, hogy a politika más útra térített.” Meg is írtam nyomban válaszul neki, egyáltalán nem biztos az, hogy én változtam meg, érdemes lenne előbb átgondolnia, nem ő látja-e ma másként a körülötte zajló világot.

Úgy látom, amitől akkoriban féltem, alig egy év múltával bekövetkezni látszik. Jön az iskolák tanári karaiban a tisztogatás. Lehet valaki nagyon szeretett és közkedvelt, régóta az adott intézményben dolgozó és már sokszor bizonyító pedagógus, ha nem felel meg az irányítóknak az elkötelezettsége, akkor az empátia legkisebb jele nélkül lapátra teszik. Az ottmaradókat meg ezzel az intézkedéssel is megfélemlítik és az eddigieknél még odaadóbb és alázatosabb munkára kényszerítik.

Tegnapi számában ír arról a megyei napilap, hogy „el akarnak bocsátani két pedagógust a balatonfüredi Bem József Általános Iskola átalakulásával létrejött református iskolából, mert nem elég lelkesen közvetítik a keresztyén szellemiséget”.

Tetszenek ezt érteni? Nem közvetítik elég lelkesen a keresztényi szellemiséget. Ez éppen elég ok az alkalmatlanságuk kimondásához. A fenntartót képviselő lelkipásztor- az iskolában "Nagytiszteletű úr"-ként emlegetett egyházi személy utasítására történik most mindez. S a tudósítás szerint a lelkipásztor városi tv-ben elhangzó nyilatkozatával mindezt készségesen meg is erősítette. A botrány annyira kínosnak tűnik, hogy a polgármester is megszólalt már az ügyben. Dr. Bóka István azt jelezte, ha a kolléganők munkaviszonyát egyoldalúan szüntetnék meg, akkor „nekünk az a dolgunk, hogy megoldjuk a két kolléganő problémáját.” Hmmm. Ez igazán érdekes!

Nekem minderre és volt tanítványom ígéreteire is az a válaszom, nem kellett, nem szabadott volna ilyen helyzetet az egyházi kezelésbe adásokkal előállítani.

Attól tartok lesznek még hasonló esetek. Talán ott majd ennyire buta módon nem fogalmaznak meg mondatokat az elbocsátás indokának. Félhetünk persze attól is, indoklás sem lesz. Nemcsak az egyházi kezelésbe átvett iskolákban. Az állami fenntartásúvá vált intézményekben is történhetnek majd hasonlóan furcsa indíttatású elbocsátások.

Az írás tartalmához kapcsolódik: Csak ürügy, hogy rosszul éneklik a zsoltárt a tanárok? 

Vissza...