A volt SZDSZ volt Országos Tanácsának volt elnöke, volt fővárosi szabaddemokrata frakcióvezető, parlamenti frakcióvezető-helyettes írt ugyanis egy cikket a hvg.hu portálra, melyben Gyurcsány Ferenc politikai jelenlétének kérdéskörét feszegeti, nem egyedüliként azon az oldalon, mely demokratikusnak aposztrofálja ugyan magát, de halvány fogalma sincs a demokrácia mibenlétéről.
Bőhm András cikkének túlzott jelentősége nincs - ezt, mint karavánügyi szakértő bizton állíthatom, - inkább csak arra mutat rá, hogy micsoda zűrzavar uralkodik még a sokat próbált politikusi fejekben is.
Mindenesetre írásának célpontja és tárgya módot ad arra, hogy a politikából kipottyant cikkíró áldozata hátán megpróbálhasson visszakapaszkodni a politikai közbeszédbe, ismét „valaki” legyen a politikai pályán, de attól tartok, ez az írás ehhez kevés lesz.
Ehhez kellene az a saját igazába vetett mélységes hit és az ország sorsa iránti elkötelezettség, emberi tartás és kitartás, mely - mint bebizonyosodott – neki nemigen sajátja, de hát ez legyen az ő személyes oka a szomorúságra.
Azt is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok Gyurcsány Ferenc egyházi értelemben vett híve, nem vagyok rajongója, nem hiszem emberfelettinek és nem kapkodok a lába után, amikor éppen levitál, szóval annak kezelem, aki – az utóbbi huszonöt év legtehetségesebb, az ország szempontjából leghasznosabb politikusának.
A cikkíró szerint neki kellene eltűnni a közéletből, mert „ szereplése a politika első vonalában potenciális választók százezreit taszítja el a demokratikus oldaltól, és ami talán nagyobb baj, személye önmagában mozgósító erő a jobboldalon.”
Érdekes megközelítése ez a politikának, talán ezzel kellene kampányolnia, ha majd újra indul valamilyen tisztségért: Emberek, szavazzatok rám, mert én vagyok az, akinek nem számítanak elvek, nem számítanak ideák, én a színtiszta haszonelvűség talaján állok két lábbal!
Nem számít, hogy ma is ő látja legjobban az ország helyzetét, nem számít, hogy milyen eredményeket ért el, nem számít semmi, csak el vele, mert ez egyszerűbb, mint elmondani az embereknek, hogy lám-lám, egyre jobban megmutatkozik, hogy a 2004-2010 közötti időszak gusztustalan puccskísérlete során neki volt igaza, a harc már akkor is a demokrácia és a diktatúra kísérlete között folyt.
A potenciális választókat, akiket az ő szereplése eltaszít, azok nem az ő választói, hanem valaki másé, hát akkor azok szavazzanak másra, vagy ne szavazzanak senkire, ő dolguk – ezt egyébként demokráciának hívják.
Legyenek személyesen akár Bajnai, Juhász vagy Mesterházy hívei, mindegy.
Nekem például nem tetszik a volt SZDSZ-ből Kunczén kívül szinte senki, mert doktriner, álszent és sunyi alakoknak tartok közülük sokakat, némelyiket még bunkónak is, de azért ez nem tart vissza attól, hogy Orbán leváltása érdekében akár még Juhász fűvésszel is összefogjak, mert a cél ma itt nem egymás csókolgatása (brrrrr…) hanem a zsarnok világgákergetése, ha lehetséges, akkor a demokrácia még megmaradt eszközeinek igénybevételével.
Ez a cél felül kellene, hogy írjon mindent, ezért kellene dolgozni, ehelyett Bőhm András és igazlátó társai nem azzal vannak elfoglalva, hogy azon törjék a fejüket, még kit lehetne a táborunkba csalogatni, hanem azzal, hogy kit lehetne kirekeszteni.
Óvodás szemlélet, talán azt hiszik, hogy ha Ferkót elzavarják az asztaltól, akkor nekik több jut, vagy lehet, nekik is jut a tejbegrízből?
Tévednek.
Hogy személye mozgósító erő a jobboldalon?
Hogy a másik klasszikus, Horn Gyula szavaival éljek, na és?
Kit érdekel?
Egyrészt Orbán is meglehetősen komoly mozgósító erő a baloldalon (már ha van ilyen…), mégsem jut eszébe senkinek arról a térfélről világgá küldeni, de még Simicskát vagy Matolcsyt sem, mert ők tudják, hogy az ellenfél követelésének eleget tenni, az a gyengeség jele, márpedig a gyengeség több embert taszít el, mint Gyurcsány valaha is képes lenne.
Érdekes ötlet lett volna, ha Hitler megüzeni az angoloknak, hogy el kell zavarni azt a dagadt alkoholistát a szivarjával együtt, - ennél már csak az lett volna érdekesebb, ha az angolok el is zavarják Churchillt, merthogy gyűlölt személye sok derék nácit elriaszt attól, hogy a szövetségesek oldalára álljon.
Azt is írja Bőhm András, hogy kormányzása során miféle hibákat követett el.
Bizonyára követett el hibákat, olyan körülmények között, melyeket, ha a cikkírónak kellett volna elviselni, már a harmadik héten sikítozva vonult volna kórházba és talán most keltegetnék a mélyaltatásból.
Bőhm szerint „a demokratikus oldalon állók közül nagyon sokan pedig racionális érvekkel leírható okok miatt nem fognak össze olyan szövetségben, amelynek ő is résztvevője.
Ők azok, akik pontosan értékelik a 2006-os választás kampányaként összeállított és a koalíciós partner megzsarolásával keresztülhajtott adózási burleszket. Az eltitkolt költségvetési számokat.
A pártrendezvényen előadott és nyilvánossá tett őszödi harakirit és a következmények tragikus alábecsülését.
Ők tudják, hogy nem mert egyértelmű, világos politikai elvárásokat és jogállami követelményeket megfogalmazni a rendőrség számára az utcai zavargások kirobbanásakor.”
Ezek a racionálisnak nevezett okok Bőhm szájából igen viccesen hangzanak.
Mivel zsarolta Gyurcsány a koalíciós partnert?
Hogy elrabolja a gyereküket? Megerőszakolja őket az Országház mosdójában?
Nevetséges, mint ahogy eltitkolt költségvetési számok sem léteztek, legfeljebb azokat a törvényes határidőn belül, de olyan időpontban hozták nyilvánosságra, amikor a jobboldal azokat nem tudta politikai haszonszerzésre felhasználni.
Megjegyzem, azok az adatok sokkal jobbak voltak, mint ugyanazok ma, dicsőségünk teljében.
Érdekes, hogy Bőhm a Fidesz propagandaszólamait énekelgeti, beleértve az utcai zavargások kapcsán a miniszterelnöki tevékenység értékelését.
Nem mennék most bele, de Bőhm pontosan tudja, hogy Gyurcsány azt az egyetlen lehetséges utasítást adta, melyet abban a helyzetben adhatott, hogy a Rendőrség a rendelkezésére álló minden törvényes eszközzel állítsa helyre a közrendet.
Mit kellett volna még tennie?
Átvenni az operatív irányítást?
A rendőrség tevékenységét nem a miniszterelnöknek, hanem a jogszabályoknak kell szabályozni, ezt a cikkírónak, mint gyakorló jogásznak pontosan kell tudnia, de hát ez is olyan szépen hangzik.
„Emlékeznek, hogy a szociális népszavazás után a kormány megbénult, erre az eshetőségre nem készült stratégia. Pedig a nép akkor ítéletet mondott, Horn Gábor elhíresült mondata maga volt az igazság. Emlékeznek, hogy hónapokon át az országgyűlés a kötelező formagyakorlatok (napirend előtti felszólalások interpellációk, stb.) után megtárgyalt néhány EU-harmonizációs jogszabályt, „fontos” tengerjogi megállapodást, majd a képviselők az őket szidalmazó tömeg előtt, rendőrök sorfala között hazamentek.” – írja Bőhm.
Megkérdeném csendesen, ő, mint képviselő, frakcióvezető-helyettes miért tűrte ezt?
És miért kell most hülyének nézni az olvasót a tengerjogi megállapodás jóváhagyásán való gúnyolódással, mikor pontosan tudja, hogy ez egy technikai jellegű, de elhagyhatatlan része az országgyűlés munkájának, egyszerűen el kell végezni ezt a munkát is.
Ami a szociális népszavazást illeti, a nép egy rossz kérdésre rossz választ adott, mert fogalma sem volt arról, mihez asszisztál.
De ha már ez szóbakerült, nem kellene megemlíteni azt, hogy ebben azért volt némi szerepe az SZDSZ által vezetett tárcának is?
Horn Gábor pedig egy büdös bunkó volt, aki képtelen volt a tisztességes viselkedésre.
Olyan ez, mint mikor elmegy egy baráti társaság a bálba, aztán ott beléjük kötnek és lánccal megverik a társaság egyik tagját, majd a társaságnak az a tagja, aki a legkihívóbban viselkedett még le is köpi azt, aki a védelmére kelt.
Nem volt valami kifizetődő dolog az SZDSZ barátjának lenni, pedig soha senki nem tett még annyit Magyarországon a liberálisokért, mint Gyurcsány.
Hogy ki miért kedveli, az közömbös.
Hetven-nyolcvanezer ember Magyarországon el tud dönteni egy választást.
Ha Bajnai nem áll be a Bőhmök sorába és nem azon iparkodik, hogy elhatárolja magát Gyurcsánytól, akkor rá szívesen szavaznak Gyurcsány hívei is.
El kellene viselni egymást, vagy el kell viselni Orbánt és a diktatúrát.
Nincs más alternatíva.
Forrás: PuPu blogja |
Fene se akart két egymást követő napon Gyurcsány Ferenc személyével foglalkozni, de az élet -pontosabban Bőhm András - rákényszerít. Tulajdonképpen nem is róla szól ez a poszt, inkább egy szemléletről.