Hipnotizőrök

2013-02-10 10:37:02

Akik egyúttal a szavak kiváló mesterei. Annyira azok, hogy néhány jól megformált mondat és varázsszó kimondása segítségével már és még mindig milliókat tudnak a hatalmukban tartani. Hihetetlenül jól megy a szómágia nekik. Akár Thomas Mann elbeszélésében Cipollának, a hipnotizőrnek.

Az, hogy a történet ugyanúgy végződik-e, azt még nem tudom. Csupán azt, a közoktatásban Klebelsberg Kunó nevének a közbeszédbe bevonása egyértelműen Cipolla-i.

Gróf Klebelsberg Kunó rendkívül sikeresen tevékenykedett 1922-1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszterként. Népiskolai programja keretében 5000, főként tanyai iskolát létesítettek. Sikeresen reformálta meg a képzés szempontjából elavult középiskolai oktatást. A természettudományos képzés megújításaként bevezette a reálgimnáziumokat. Szegeden, Debrecenben és Pécsen nagyszabású egyetemi építkezésekkel teremtette meg a felsőoktatás korszerű műhelyeit. Akkoriban a megroggyant, düledező épületekben, rozzant tantermekben gyatra minőségű tanszerekkel és nem ritkán 60 fős osztályokban zajló korszerűtlen népiskolai oktatás megújítása égető szükségszerűséggé vált. A 6 évesnél idősebb népesség 15%-a analfabéta volt, a tankötelese közel 23%-a nem járt iskolákba. A több ezer új és téglából épülő, főként tanyasi iskola mellé 3 szobás szolgálati lakásokat is építettek a tanítóknak, amelyekhez a megélhetést segítő, gazdálkodásra alkalmas föld és udvari melléképületek is tartoztak. Klebelsberg a gyermekközpontú oktatás híve volt.„Én tanuló és szorgalmas, de amellett játékos magyar gyermeket akarok. Mert csak játékos, eleven magyar gyermekből lehet derűs, dolgos magyar férfi, aki vállalkozását s az élet nagy kötelességeit emelt fővel, mosolyogva és nem elkeseredéssel vállalja” (1926)

A jogász végzettségű Klebelsberg felvilágosult államférfi volt. Oktatáspolitikai elképzeléseit a trianoni béke határozta meg. Egy romokban heverő ország oktatásügyét kellett magasra emelnie. Akkoriban, amikor a békediktátum miatt hadseregre, fegyverre az ország nem költhetett. Ha úgy tetszik, akkoriban hatalmas mennyiségű pénz állt rendelkezésre ahhoz, hogy azokat értelmes célokra költhessék el. Az akkori teljes költségvetés több, mint 10 százalékát lehetett kulturális, és oktatási célokra fordítani. Ez az azt megelőző és azt követő korokat szemlélve is, példa nélkül álló lehetőségekhez juttatta a vallás-és közoktatási tárca vezetőjét. „A korszak ideológusai szerint most a kultúrpolitikának kell a magyarság fegyverévé válnia, hiszen katonailag jelentéktelenné zsugorodtunk össze, így csupán szellemi fölényünk az, ami igazolhatja a környező népeknek a korban alacsonyabbnak vélt kulturális színvonalát, és jogunkat arra, hogy a Kárpát-medence egyetlen államszervező népe mi vagyunk, és minket illet meg a Szent István-i nemzetszemlélet jegyében a Kárpátok bércei által koszorúzott terület. Tehát ha katonailag nem vagyunk képesek dominanciánkat érvényre juttatni a Kárpát-medencében, akkor a kultúra területén kell azt megtenni. Ezek a célok, és elvek mozgatták gróf Klebelsberg Kunót is.”*

No, de mi zajlik most, közel egy évszázad távolából Klebelsberg mögé bújva a köz-és felsőoktatásban? Szemérmetlen pénzelvonás. Egy gátlástalan retorikával azt sugallja a mai oktatási kabinet, mintha a közoktatás Klebelsbergi formátumú megújítása zajlana. Eközben az új kerettantervek a pedagógustársadalmat elviselhetetlenül szoros béklyóba verik. Szemétdombra kerül mindaz az innováció, ami az elmúlt két évtizedet jellemezte. Kötelezően, szinte órára lebontott tananyag kerülhet csak a tanmenetekbe. A megfélemlített pedagógus munkája ellenőrzéseként arra számíthat, hogy az lesz a fontos, ideológiailag jól trenírozza-e a diákjait. S az önálló gondolkodásra nevelés helyett az előírt ideológiát közvetíti, vagy sem. S retorziókra számíthat, ha nem vezeti pontosan a naplót és nem végzi el előírások szerint, rendkívüli precizitással adminisztrációs kötelességeit. Megváltoztatják a munkarendjét, jóval több feladatot kell az eddig általa keresett alapilletménynél kevesebbért elvégeznie, az életpályamodell bevezetésének üres ígéretével. Eközben örülhet, ha munkahelye megmarad, s nem bocsátják el. A munkafeltételek nem javulnak, pénz az épületek, szemléltető eszközök megújítására nem jut több. Sőt, az őket ellenőrző, megregulázó hivatali struktúra kialakításához is csupán az oktatás elől vonták el az eszközöket, forrásokat.

Amíg Klebelsberg nevét és tetteit a hálás szegediek az utókor számára a Dómban vésték kőbe tanulságul, addig a maiak olyan helyzetet teremtettek, hogy a Szegedi Egyetem dologi kiadásokra ebben a költségvetési évben nulla Ft-ot tervezhetett. S az oktatói bérek is csak áprilisig látszanak kifizethetőnek.

A tanköltelezettséget 18-ról 16 éves életorra szállították le, a nyelvi előkészítő képzési formákat nem forráshiányra hivatkozva számoltatják fel, hanem olyan kerettantervek iskolákra kényszerítésével, ami felér azok likvidálásával. Kirakták az iskolák igazgatói elé az egy golyót tartalmazó revolvereket és még közölték is velük, nem mi leszünk azok, akik meghúzzák a ravaszt! Meghúzzátok majd Ti, amikor a jövőjüket elveszni látó pedagógusok tavasszal egymásnak esnek a pedagógiai programok kényszer szülte elfogadásakor. A szakképzés lepusztulóban. A közismereti órákra nem szánnak időt. A szakmaira meg a hitelek híján befektetésre képtelen és tanulókat sarokban kucorgásra, cselédmunkára alkalmazó munkáltatók nem fognak szánni. A mindennapos testnevelés, szintén a verbális teljesítmény nagyra nőtt és érett gyümölcsként, meg csak megvalósul majd valahogy. A szakképzőkben olyan áron, hogy a közismereti képzésre szánt egy tanítási napon lesz muszáj mind az öt testnevelés órát megtartani. Mindenféle infrastrukturális beruházás nélkül is.

Nem folytatom tovább, mert még a végén Mario nem Cipollát lövi agyon, hanem önmagával végez.

Akkoriban, amikor Thomas Mann Mario és a varázsló című elbeszélését olvastam még nem értettem igazán, hogy Cipolla valójában egyáltalán nem magányos. A varázsló gonoszsága ugyanis nem létezhetne a közönsége, az őt csodáló és vele együttműködő többi ember részvétele nélkül.

*forrás: http://klebelsbergkuno.blogol.hu/

Vissza...