Legyen elég a pedagógusok ostorozásából!

2013-02-08 16:36:02

Elképedve olvastam a Naplóban február 4-én „Csak tanító volt, nem pedagógus” címmel közölt olvasói levelet. Szüleimtől azt tanultam, tisztelni kell az időseket. No, meg azt is, a jövő a fiataloké. S aki a fiatalokat nevelni segíti, az valójában a jövőt építi. Nem szükségszerű, hogy az idősek és a múlt tisztelete az avítt gondolatokkal szemben bárkit is reakciók nélkülivé tegyen.

Aki egy demokratikus berendezkedésűnek mondott országban, egy köztársaságban lázongásnak tekinti a szakszervezeti vezetők érdekeket védő állásfoglalását, aki feleslegesnek tartja a pedagógusok által jogszerűen létrehozott sztrájkbizottságot, és a tanártól a hatalommal szembeni alázatosságot, feltétlen odaadást követel, az ne tollat ragadjon, hanem előbb körültekintően tájékozódjon! Az éltes kor nem mentség a maradiságra, a haladással szembeni kardoskodásra, az érvek nélküli, a kormányzati intézkedéseket részleteiben nem ismerő, velük szemben mégis odaadó magatartásra.

Az olvasói levél írójának soraiból világosan tűnik ki, fogalma sincs arról, hogy telik ma el egy pedagógus napja. Még hogy nem kell délelőtt és délután tanítania, szemléltető eszközöket készítenie, esetleg színdarabot rendeznie, s a 22 óra „letanítása” után nincs más a tanítványaival, az oktatással, neveléssel kapcsolatos munkája? Nyilván nem csak a tollat ragadó levélíró, hanem az olvasók közül is sokan vannak olyanok, akik nem látták még soha, mit is tartalmaz manapság egy pedagógus munkaköri leírása. Általános tapasztalat, hogy fogalma sincs az iskola világát belülről nem ismerőknek, milyen elvárások sokaságával terhelik manapság egy tanárnak a mindennapjait. Csak pár példát sorolok a teljesség igénye nélkül. Ilyen a délutáni szakkörök vezetése, a tehetséggondozás különböző formáinak a megvalósítása, a feladatlapok, a szemléltetést segítő informatikai eszközök vagy egyéb demonstrációs és kísérleti eszközök kezelése, a digitális táblákon a másnapra bemutatásra tervezett anyagok összeállítása, a délutáni, az esti és akár a pihenő napokra szervezett iskolai rendezvények, a kirándulások, ügyeleti feladatainak ellátása. Vagy az új kabinet által (átgondolatlanul kitalált és kapkodva) bevezetett (kötelező) önkéntes munkához tartozó adminisztrációs kötelezettség elvégzése. S mindezeken túl folyamatos terhelést jelent a késő esténként és hétvégeken szinte vég nélkül zajló- diákok által elkészített- írásbeli munkák értékelése, javítása. A most meghozott és bevezetésre kerülő kormányzati intézkedések, s a közoktatást, a feladatellátást szabályozó törvények (társadalmi vitákat mellőző) megváltozása miatt jelentős mértékben fog növekedni a tanárok terhelése.

S eközben a munkahelyek megmaradása minden eddiginél bizonytalanabbá vált. Az elvégzett munkáért járó munkabér pedig legjobb esetben is változatlan, vagy inkább csökkenő mértékű a felgyorsult infláció, vagy a fenntartó személyének a változása, az állami kezelésbe vétel miatt.

Aki a ma tanárait, a jövő nemzedékének segítőit az értük a megbecsülésükért kiállókat nem tiszteli, munkájukat és a társadalomban betöltött szerepüket lenézi, vagy semmibe veszi, valójában az ország felemelkedését gátolja, s a nemzet egészének boldogulását veszélyezteti.

Katanics Sándor, tanár, Veszprém

A levél előzménye: Klikkeljen ide!

Vissza...