Ez azĂ©rt is figyelemre mĂ©ltĂł, mert a korábbi tervezetek szinte kizárĂłlag arra irányultak, hogy minĂ©l jobban megnehezĂtsĂ©k a hamvak hazavitelĂ©t, ugyanis a hozzátartozĂłk a drága koporsĂłs, illetve urnás temetĂ©s helyett egyszerűen hĂłnuk alá csapják a hamvakat Ă©s otthon tárolják, Ăgy elkerĂĽlve kĂĽlönfĂ©le illetĂ©kek, vagy pĂ©ldául sĂrmegváltás fizetĂ©sĂ©t. MásrĂ©szt a kabinet Ăşgy gondolja, hogy a magyar gazdaság szárnyalásával egyidejűleg a társadalomban ugrásszerűen megnĹ‘ az igĂ©ny az elhunyt hozzátartozĂłk önerĹ‘s mosdatására Ă©s borotválására.
Erre egyĂ©bkĂ©nt a jogszabályok szerint eddig is volt lehetĹ‘sĂ©g, huszonöt Ă©v alatt hárman igĂ©nybe is vettĂ©k a szolgáltatást, ám a legĂşjabb tervezet már olyan ösztönzĹ‘ket tartalmaz, amiknek aligha lehet ellenállni. Ha azt vesszĂĽk, hogy a megboldogulton elvĂ©gzett hajfestĂ©s, archidratálás vagy körömvágás ezer-ezerötszáz forintba kerĂĽl, akkor egy átlagos, háromszázezer forintos koporsĂłs temetĂ©snĂ©l akár három-nĂ©gyezer forintot is megspĂłrolhatunk, ami a bolondnak is megĂ©ri, sĹ‘t, az ember, ha már ott van, a legszĂvesebben mindjárt boncolna is.
Ez a nagyszerű a nemzeti együttműködésben, ez a lakosságért való aggodalom, mondhatni egészen szemfedőig lebontva. Plusz a nagyfokú valóság- és emberismeret, amivel a kabinet rendre kitalálja, hogy mire van szüksége a lakosságnak. Igaz, a végső célt tekintve még csak az út legelején járunk. Példaképeink és testvéreink, a fenekükön szintén piros pöttyel világra jövő japánok pénzügyminisztere például épp a napokban tette közzé programszerű nézeteit, miszerint legjobb volna, ha az idős betegek gyorsan meghalnának, és nem élnének vissza az állam pénzével és a költséges terápiákkal.
Sőt mi annak idején örökre emlékezetünkbe véstük Fukazava Hicsiró Zarándokénekéből az obaszute törvényét, miszerint a legnagyobb fiú a hátán viszi föl a hegyre meghalni a hetvenedik életévét elért apját vagy anyját, lehetőleg hóesésben, mert az szerencsét hoz a családra.
JĂł, Magyarországon a hĂłesĂ©s minden helyváltoztatással egyĂĽtt járĂł mozgást eleve kizár, ám akkor is. Nálunk populista nyomásra mĂ©g a rákterápia tervezett szigorĂtását is visszavonták, a menthetetlen betegek továbbra is hozzájutnak a drága gyĂłgyszerekhez, ami kifejezetten pazarlás, holott megtehette volna a kormány, hogy mikĂ©nt a közmunkások között legĂşjabban egyhetes nyaralásokat sorsol ki, az elfekvĹ‘kben kaparĂłs sorsjegyekkel juttatja gyĂłgyszerhez a szerencsĂ©sebbeket, Ă©s akkor mindjárt elĹ‘rĂ©bb tartanánk.
RemĂ©ny persze van. Friss hĂr szerint Ă©ppen japán testvĂ©reink muslincákon vĂ©gzett kĂsĂ©rletei mutatták ki, hogy pĂ©ldául az Ă©hezĂ©s kifejezetten jĂł hatással van a közössĂ©g szellemi teljesĂtmĂ©nyĂ©re. Ha tehát a kilátásokat nĂ©zzĂĽk, kĂĽlönös tekintettel az elszaporodĂł Ă©hsĂ©gmenetekre, akkor mĂ©giscsak a legjobb Ăşton haladunk vĂ©gsĹ‘ cĂ©lunk, a tudásalapĂş társadalom felĂ©, amelyben az ember szinte alig várja, hogy ĂĽssön az Ĺ‘ Ăłrája, s fiai szemĂ©lyesen vegyĂ©k kezelĂ©sbe a proszektĂşrán, Ă©hezĂ©stĹ‘l csĂşcsra járatott szĂĽrkeállományát pedig hűvös formalinba helyezzĂ©k, az utĂłkor okulása vĂ©gett.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |