„Ha lehunyom a szemem, a mai napig látom Joli nĂ©nit, aki megtanĂtott Ărni-olvasni. Éva nĂ©nit, aki olyan szigorĂş volt, hogy ha mĂ©gis elmosolyodott, egy hĂłnapra valĂł jĂłkedvet injekciĂłzott az osztályba. Pellion tanár urat, aki viccesen azt tanácsolta, hogy vigyek magammal fĂ©nykĂ©pezĹ‘gĂ©pet, amikor felvĂ©telizni megyek az ELTE-re, mert hogy nem jutok el oda többĂ©, az biztos (aztán tĹ‘le kaptam a legnagyobb gratuláciĂłt, amikor mĂ©gis fölvettek). Vajay tanárnĹ‘t, aki szerelmesen lángolĂł arccal olvasott föl nekĂĽnk JĂłzsef Attilát, az Ă©rettsĂ©gi banketten pedig fĂ©lrehĂvott, Ă©s megesketett, hogy Ărással fogok foglalkozni, ha nagy leszek... Mindannyian ott vannak bennem, viszem Ĺ‘ket magammal tovább. Adok belĹ‘lĂĽk a gyerekemnek is, Ă©s közben örömmel látom, hogy van már neki is ilyen Ă©lmĂ©nye. Hiszen Szilvi nĂ©ni egyetlen fĂ©lĂ©v után ott van Lola minden kerekĂtett betűjĂ©ben, minden tisztán csengĹ‘ Ă©nekhangjában, minden döntĂ©sĂ©ben, minden felszabadult nevetĂ©sĂ©ben.
Valami nagyon elromlott ott, ahol nem Ĺ‘k a legfontosabb emberek. Ahol a pedagĂłgusok megbecsĂĽlĂ©se csupán ĂgĂ©retekbĹ‘l áll. Ahol a hĂłnap vĂ©gĂ©n már csak kiflire Ă©s margarinra futja nekik. Ahol azt ĂĽzenik, hogy ha elfogy a krĂ©ta, ballagjanak el a boltba Ă©s vegyenek Ĺ‘k Ăşjat. ElvĂ©gre a tanĂtáshoz szĂĽksĂ©ges szemlĂ©ltetĹ‘ anyagokat is Ĺ‘k kĂ©szĂtik otthon... saját kartonpapĂrbĂłl Ă©s szabadidĹ‘bĹ‘l.
Abban reménykedem, hogy majd a gyerekeink talán máshogy csinálják. Jobban. Tisztességesebben. Méltóbban.”
|