MindebbĹ‘l számunkra több más alapigazság következik. Nevezetesen az, hogy rátermett politikus (szĂ©leskörű mestersĂ©gbeli tudással) nem terem azĂłta se minden fĂĽgefa tövĂ©ben. MĂ©g a tehetsĂ©gnek is tanulnia, tapasztalatot szereznie kell, hogy kellĹ‘ ismeretekkel, kĂ©szsĂ©gekkel rendelkezzĂ©k. Balgák beszĂ©de, hogy „friss arcokra” kell cserĂ©lni a megszokottakat, mert akik huzamosabb idĹ‘n át rĂ©szesei a közĂ©letnek megkopnak, lejáratĂłdnak, elvesztik hitelĂĽket. HozzáértĹ‘bbek Ăşgy tartják, nem a megszokott arcokat kell eltávolĂtanunk, hanem a mestersĂ©gbeli tudással nem rendelkezĹ‘ket, az alkalmatlanokat, a rossz (azaz: a nem demokrata) politikusokat, legyenek azok akár megszokottak, akár a közĂ©letben kevĂ©ssĂ© elĹ‘fordultak. SzellĹ‘ztetni csakugyan kell, kicserĂ©lni a megáporodottat, a dohos gondolatokat, de ne öntsĂĽk ki a fĂĽrdĹ‘vĂzzel a gyereket.
A „politikusság” ugyanis szakma, amit a szĂĽksĂ©ges kĂ©pessĂ©gekkel (pl. jĂłzan ĂtĂ©lĹ‘kĂ©pessĂ©ggel, szociális Ă©rzĂ©kkel, egyĂĽttműködĂ©si kĂ©szsĂ©ggel, a közjĂł szolgálatának megfelelĹ‘ Ă©rtĂ©krenddel, tisztessĂ©ggel, stb.) rendelkezĹ‘k is csak hosszas elĹ‘tanulmányok Ăştján Ă©s a mindennapos gyakorlati (kormányzati vagy ellenzĂ©ki) munkában szerzett sokrĂ©tű tapasztalatokkal tudnak elsajátĂtani. E szakmában se más az ideális közeg, mint a többiben: arányosság mutatkozzĂ©k az idĹ‘sebb Ă©s fiatalabb generáciĂłkhoz tartozĂłk között, mert kell az utánpĂłtlás, de az azt felkĂ©szĂtĹ‘k tudáson, tapasztalaton nyugvĂł bölcsessĂ©ge is. (A többi között ez okbĂłl állĂtjuk: a regnálĂł kormányzat a 62 Ă©ves kor feletti bĂrák nyugdĂjba menesztĂ©sĂ©vel „lefejezte” a bĂrĂłi kart.)
PeriklĂ©sz praxeolĂłgiájábĂłl az is következik, hogy helytelen minden bajunkĂ©rt felelĹ‘ssĂ© tenni általában a politikusokat, mondván:”egyik kutya, másik eb”, választani se Ă©rdemes közĂĽlĂĽk. Aki csak ennyit tud, Ă©rt a törtĂ©ntekbĹ‘l, politikai analfabĂ©tizmusát árulja el; azt, hogy kĂ©ptelen kĂĽlönbsĂ©get tenni az elmĂşlt huszonvalahány Ă©v kormányzatainak politikai irányultságai között. Mert mindent mĂ©rlegre tĂ©ve (tĂ©nyhamisĂtásokat Ă©s tĂ©nyeket, nyugodt kĂĽlgazdasági idĹ‘szakot Ă©s válságĂ©veket, törekvĂ©seket Ă©s eredmĂ©nyeket, hasznokat Ă©s károkozásokat, jellemeket Ă©s indĂtĂ©kaikat, okokat Ă©s okozatokat) tárgyilagosan meg kell állapĂtanunk: rendkĂvĂĽli kĂĽlönbsĂ©gek mutatkoznak közöttĂĽk.
A nagy Ăłkori politikus abban se tĂ©vedett, hogy kellĹ‘ tájĂ©kozottsággal mindannyian kĂ©pesek vagyunk politikai produktumaik megĂtĂ©lĂ©sĂ©re. Ha nekĂĽnk tetszĹ‘ társadalomban kĂvánunk Ă©lni, Ăşgy meg is kell ĂtĂ©ljĂĽk koncepciĂłikat Ă©s azok vĂ©grehajtását, netán kudarcaik okait. TájĂ©kozottságon az Ă©rtendĹ‘, hogy a XXI. század választĂłpolgárának kĂĽlönbsĂ©get kell tennie: hĂr Ă©s vĂ©lemĂ©ny, álhĂr Ă©s bizonyĂtott tĂ©ny, mendemonda (szĂłbeszĂ©d) Ă©s pontosan megfogalmazott állĂtás, hamis vád Ă©s bűncselekmĂ©ny, hazugság Ă©s igazság, diktatĂşra Ă©s demokrácia, stb. között. Mert tĂ©vhitbĹ‘l csak helytelen következtetĂ©s vonhatĂł le (ez kĂĽlönben már az Ăłkorban is jĂłl ismert logikai törvĂ©nyszerűsĂ©g volt; ma is az). Erre bazĂrozott az a hamis politikus, aki szeptemberben – mintha az IMF „kĂvánságlistájábĂłl” olvasna fel! – azt állĂtotta: az IMF a családi pĂłtlĂ©k Ă©s a nyugdĂjak csökkentĂ©sĂ©t követeli a magyar kormánytĂłl, amely azonban erre nem hajlandĂł, megvĂ©di a családosok, nyugdĂjasaink Ă©rdekeit. KiderĂĽlt: hazugság volt az egĂ©sz; az IMF a folyĂłsĂtandĂł hitel ellenĂ©ben nem támasztott effĂ©le követelĂ©st. Ugyanez a hazugságon tettenĂ©rt politikus, aki hátrányok kilátásba helyezĂ©sĂ©vel (zsarolással) Ă©s sokak tĂ©vedĂ©sbe ejtĂ©sĂ©vel (csalással) orozta el a magánnyugdĂj-pĂ©nztárak (háromezer milliárdos!) vagyonát, akinek szociálpolitikája (a 16%-os egykulcsos adĂł!) a társadalom harmadát mĂ©lyszegĂ©nysĂ©gbe sodorta (Ă©s a rokkantellátások, közmunkásfizetĂ©sek, szociális támogatások brutális csökkentĂ©sĂ©t rendelte el!), a nyugdĂjrendszerbĹ‘l pedig minden garanciális biztosĂtási elemet kiemelt, nos ugyanez a politikus most – a leszállĂł gazdaság állapotában, amit Ĺ‘ idĂ©zett elĹ‘! – tĂzszázalĂ©kos rezsi-csökkentĂ©st ĂgĂ©r alamizsnakĂ©nt; valamint kijelenti: ez az Ă©v már nem a vetĂ©s Ă©ve lesz, hanem az aratásĂ©. Lehet. Aki szelet vet, vihart arat.
Ezzel a kijelentĂ©ssel a kampány-idĹ‘szak valĂłszĂnűleg elkezdĹ‘dött. Melynek során az Ăşn. elĹ‘zetes regisztráciĂłval számolnunk már nem kell. Hála az ellenzĂ©ki tiltakozásoknak, kĂĽlönösen a Demokratikus KoalĂciĂł következetes fellĂ©pĂ©sĂ©nek: Gyurcsány Ferenc Ă©s társai Ă©hsĂ©gsztrájkjának, a Batthyány-örökmĂ©csesnĂ©l tartott tĂzezres demonstráciĂłnak, a parlament körĂ© vont Ă©lĹ‘lánc-tĂĽntetĂ©snek, a köztársasági elnöki palota elĹ‘tti fáklyás tömeg-megmozdulásnak, az akkor átnyĂşjtott DK-petĂciĂłnak, stb. Nem kĂ©tsĂ©ges, hogy mindezek elĹ‘mozdĂtották az AlkotmánybĂrĂłság tisztánlátását, mely – minden kormányfĹ‘i Ă©rvelĂ©s dacára – vĂ©gĂĽl is alkotmányellenesnek minĹ‘sĂtette az AlaptörvĂ©ny átmeneti rendelkezĂ©sei közĂ© suvasztott elĹ‘zetes regisztráciĂł jogintĂ©zmĂ©nyĂ©t. E döntĂ©s fogadtatásárĂłl annyit Ă©rdemes tudni, hogy a kormányfĹ‘ szerint emiatt többszázezer kĂĽlföldön lĂ©vĹ‘ magyar állampolgár nem gyakorolhatja választĂłjogát. Nos, aki ezt állĂtja, vagy ismĂ©t hazudik, vagy nem tudja (vagy nem is akarja), hogy 2004 Ăłta kĂĽlkĂ©pviseleteinken a magyarok akadálytalanul szavazhattak.
A palástolt diktatĂşra választási rendszere eme alkotmánybĂrĂłsági döntĂ©ssel sem vált sokkal elfogadhatĂłbbá. EmlĂ©keztetĂĽnk az e hasábokon is megjelent számos Ărásunkban kifejtettekre, amikor – mĂ©g az elĹ‘zetes regisztráciĂł törvĂ©nyerĹ‘re emelĂ©se elĹ‘tt – rámutattunk: az orbáni választási rendszer Mussolini választĂłjogi törvĂ©nyĂ©hez hasonlĂłan a kormánypárt egyoldalĂş elĹ‘nyĂ©t biztosĂtja. A kormánypártnak kedvezĹ‘en megrajzolt választĂłkerĂĽleti határokhoz tartozik az a mandátumszerzĂ©si szabály, amelynek átĂrása folytán az egyĂ©ni körzetekben nyertes jelölt pártját az országos listán is kompenzálni kell. Az egyfordulĂłssá alakĂtott választás során a nagyszámĂş határon tĂşli állampolgár ellenĹ‘rizhetetlen levĂ©lvoksokban adhatja le szavazatát. A Nemzeti Választási Bizottságokban kilenc Ă©vre kinevezett fideszesek „felĂĽgyelik” majd a választás tisztaságát. A választás a kormánypárt nĂ©pszerűsĂ©g-vesztĂ©se okán – mielĹ‘tt az ellenzĂ©k arra felkĂ©szĂĽlhetne! – akár elĹ‘rehozott is lehet: volt alelnöke (a köztársasági elnök) bármely idĹ‘pontra kitűzheti a választás napját.
A demokratikus ellenzĂ©k – helyesen – vĂ©gre szĂĽksĂ©gĂ©t látta az összefogásnak. Pártjai Ă©s mozgalmai – az LMP Ă©s a 4K kivĂ©telĂ©vel – egyeztetik már a demokratikus államberendezkedĂ©s helyreállĂtásának közjogi teendĹ‘it, az Ăşj alkotmányozás lehetĹ‘sĂ©geit mĂ©rlegelik. (Megfontolhatnák A vĂ©g Ă©s kezdete Magyarországon c. Ărásunk 3. rĂ©szĂ©ben – az AlaptörvĂ©ny semmissĂ©gĂ©bĹ‘l következĹ‘ közjogi helyzet kapcsán – általunk felvázoltakat.) Tárgyalnak – az ellenzĂ©k kĂ©tharmados gyĹ‘zelmĂ©ben bizakodva (netán elbizakodottan?) – az Ăşj parlamenti ciklus szakpolitikai kĂ©rdĂ©seirĹ‘l, stb. Nem idĹ‘elĹ‘ttiek, sĹ‘t sĂĽrgetĹ‘en idĹ‘szerűek mindezek az egyeztetĂ©sek, belátjuk, korábban magunk is szorgalmaztuk.
Laikus elménkben azonban felmerül: nem azt kellene-e mindezt megelőzően felmérniük, hogy a deformált választási rendszer egyáltalán esélyt ad-e ellenzéki győzelemre? Mert, ha nem, úgy annak részrehajló szabályozása miatt helyesebb lenne bizony a választás teljes bojkottját meghirdetniük; semmint vállalniuk az egyenlőtlen küzdelmet, s utóbb kiabálni annak igazságtalan volta miatt.
Ezt támasztaná alá az a tĂ©ny, hogy novemberben kormányhatározat rendelte el az IdomSoft nevű elektronikus közszolgáltatási rendszereket fejlesztĹ‘ Ă©s ĂĽzemeltetĹ‘ informatikai cĂ©g államosĂtását. (VárhatĂł volt, mert a nemzeti adatvagyonrĂłl szĂłlĂł törvĂ©ny kimondta: állami adatnyilvántartásokat magáncĂ©gek ne kezeljenek.) Csakhogy az informatikai rendszereket az IdomSoft szerzĹ‘i joga vĂ©di, másrĂ©szt mindeddig biztosĂtott volt illetĂ©ktelenek rĂ©szĂ©rĹ‘l az adatok hozzáfĂ©rhetetlensĂ©ge. A Közigazgatási Ă©s Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának jogelĹ‘dje, a BM Központi AdatfeldolgozĂł, NyilvántartĂł Ă©s Választási Hivatala 2001-ben kötötte elsĹ‘ szerzĹ‘dĂ©sĂ©t a cĂ©ggel, amely azĂłta az összes parlamenti, önkormányzati Ă©s EP-választásokat Ă©s nĂ©pszavazásokat mindenki megelĂ©gedĂ©sĂ©re bonyolĂtotta. A cĂ©g e mĂłdon törtĂ©nĹ‘ állami kisajátĂtása a csalás lehetĹ‘sĂ©gĂ©nek Ăşjabb mĂłdozatát illeszti a választási rendszerbe.
Ha azonban a demokratikus ellenzĂ©k pártjai akkĂ©nt döntenĂ©nek, hogy a hátrányukra kikĂ©pzett választási rendszer keretei között mĂ©gis (fĂ©lretĂ©ve korábbi Ă©s mai ideolĂłgiai Ă©s szemĂ©lyes ellentĂ©teiket, kĂĽlön hegemĂłniára törekvĂ©seiket) vállalják megmĂ©rettetĂ©sĂĽket, Ăşgy kĂ©rdĂ©s: sikerĂĽl-e megállapodniuk abban, mely elvek Ă©s arányok szerint lesznek kĂ©pesek biztosĂtani a 106 egyĂ©ni választĂłkerĂĽletben közös jelölt-állĂtásaikat?
Ha – nem tudván felĂĽlemelkedni önzĹ‘ párt-Ă©rdekeiken – erre mihamarabb nem kĂ©pesek, Ăşgy marad a szegĂ©nyellenessĂ©g, a fokozĂłdĂł nyomor Magyarországon. Bekövetkezik, amit a Heti Válaszban dr. Bogár LászlĂł (kormányközeli körök egyik eminense) kilátásba helyezett: kegyetlen jövĹ‘ vár a társadalom egyharmadára, több mint hárommilliĂł honfitársunkra, mert Ĺ‘ket a tehetĹ‘sebbek megmaradása Ă©rdekĂ©ben a diktatĂşra az Ăşt szĂ©lĂ©n hagyja. A kampányban persze ennek ellenkezĹ‘je fog felharsanni. A közmĂ©dia kampánygĂ©pezettĂ© alakĂtása megkezdĹ‘dött. FolytatĂłdik az ellenzĂ©k vezĂ©ralakjainak besározása korábbi Ă©s Ăşjabb mĂłdszerekkel: hamis vádakkal, feljelentĂ©sekkel, beszĂ©deik Ă©rtelmĂ©nek kiforgatásával. Egymásra uszĂtásuk hamarosan várhatĂł. Lesznek szimbolikus jĂłtĂ©temĂ©nyek, nĂ©mi keresletvezĂ©relt gazdaságĂ©lĂ©nkĂtĂ©s is. MeggyĹ‘zĹ‘ kormánypárti kampány kĂ©szĂĽl. Orbánra fog szavazni – nem lehetetlen - az is, aki ma nem tudja, fűtsön-e, vagy egyen. PeriklĂ©sz megfordulhat a sĂrjában.
Búzás Huba |