Azon viszont csak egyet kĂ©rdezhettek, mondván, sajtĂłtájĂ©koztatĂłn egy kĂ©rdĂ©s dukál mindenkinek. Holott ha Hoffmann RĂłzsa csak kicsit is figyel, Ă©szre kellett volna vennie, hogy a környezetĂ©ben szinte egyik naprĂłl a másikra látványosan egyszerűbb Ă©s lĂ©nyegre törĹ‘bb lett a kommunikáciĂł. AzĂ©rt lesz egyfordulĂłs a választás, tudatta pĂ©ldául KĂłsa Lajos pártalelnök a hĂveivel egy törökbálinti Ă©vĂ©rtĂ©kelĹ‘n, hogy az ellenzĂ©k ne nyerhessen. BeszĂ©lt valaki ennyire egyszerűen Ă©s Ĺ‘szintĂ©n az elmĂşlt hĂşszvalahány Ă©v alatt? Nem beszĂ©lt.
„A magyar lakosságnak legalább a harmada soha nem fog beilleszkedni a társadalomba”, mondta a kormányfĹ‘ egyik hű közgazdásza, „ezeket az embereket igenis ott kell hagyni az Ăşt szĂ©lĂ©n”, folytatta, majd mĂ©g azt is hozzátette, hogy „ugyanĂgy nem Ă©rdemes foglalkozni a felsĹ‘ tĂz százalĂ©kkal sem, mert velĂĽk Ăşgysem bĂrunk, nem fizetnek adĂłt, elmennek offshore-ba”. Mi tagadás, törvĂ©nyenfelĂĽlisĂ©get sem deklaráltak mĂ©g ennyire tömören Ă©s kendĹ‘zetlenĂĽl ebben az országban.
„DepressziĂłs, összeesett ember nem kell ebbe a közössĂ©gbe” – jelentette be szintĂ©n egy fontos ember, a Máltai Szeretetszolgálat regionális vezetĹ‘je Ă“csán, a devizahitelesek megsegĂtĂ©sĂ©re Ă©pĂĽlĹ‘ telep leendĹ‘ lakĂłirĂłl, szintĂ©n rámutatva a lĂ©nyegre, hiszen a telep köztudottan az Ă©letvidám, a mentális egĂ©szsĂ©gtĹ‘l kicsattanĂł, nincstelennĂ© vált családoknak Ă©pĂĽl, akik a karib-tengeri Ăştjukat cserĂ©lik fel kikapcsolĂłdáskĂ©nt egy sokkal izgalmasabb tĂşlĂ©lĹ‘kalandra.
Aki hozzászokott az eddigi közbeszĂ©dhez, csak ámul, hogy hol vannak már a korábbi kenetteljes Ă©s rĂ©m unalmas mellĂ©beszĂ©lĂ©sek, a „meg fogjuk vizsgálni a kĂ©rdĂ©st”-fĂ©le toposzok; az a Lázár János-i alapvetĂ©s, miszerint „akinek nincs semmije, az annyit is Ă©r”, immáron kiteljesedett: minimum hárommilliĂł magyar, mind senkik vagytok, s azok is maradtok, depressziĂłs, idegrángásos barmok, a mi telepĂĽnkre ugyan be nem költöztök, hogy aztán az Ăşj világ lĂ©nyegĂ©t, Ă©rtelmĂ©t Ă©s cĂ©lját már ne is emlĂtsĂĽk.
Erre fel Hoffmann RĂłzsa elbĂşjik a diákok elĹ‘l. Holott ha azt mondja nekik, hogy tessĂ©k, kĂ©rdezzenek, akár hatot, sĹ‘t hetet is, majd minden kĂ©rdĂ©sre mismásol Ă©s a fejĂ©t vakarja, valamint az ország helyzetĂ©re hivatkozik, akkor legfeljebb a diákság sĂşlytalan, komolytalan figurának tartja (Ăgy is lehĂĽlyĂ©ztĂ©k), de senki nem mondja rá, hogy gyáva Ă©s jellemtelen, aki kĂ©pes hĂşsz percen belĂĽl megszegni az ĂgĂ©retĂ©t.
RemĂ©ny persze van. A sajtĂłtájĂ©koztatĂłn a diákok annyit azĂ©rt megkĂ©rdezhettek, hogy "mikor lesz vĂ©gre átláthatĂł a közoktatási rendszer, mikor tudják meg a tanárok, hogy milyen könyvekbĹ‘l kell tanĂtaniuk, Ă©s honnan lesznek eszközeik". Mire Hoffmann azt mondta: nincs tudomása olyan iskolárĂłl, amelyben fennakadás lenne a tanĂtásban.
Ez már beszĂ©d. Ez már van annyira arcátlan, cinikus Ă©s kihĂvĂł, hogy ebbĹ‘l mĂ©g minden kifejlĹ‘dhet. Akár mĂ©g az is, hogy a diákok kĂ©pĂ©be vágja: barmok, Ăşgyis át fogunk verni benneteket, de minimum összeugrasztani – s akkor legalább már oktatásĂĽgyben is tisztán lát az ország.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |