Hozzátette, ma már belátják, hogy a pragmatizmus mellett a szimbolikus gesztusokra is szükség van a nemzetpolitikában. Persze, szimbola is kell, ezt már Rejtő Jenő is tudta - hosszú hangszer, három darabból kell összecsavarni…
Hogy erre a szerencsĂ©tlen gesztusra most mi szĂĽksĂ©g volt, azt szerintem senki sem tudja, Ă©s hogy nem volt egyetlen Ă©peszű Ă©s Ă©p  politikai Ă©rzĂ©kű tanácsadĂł sem a közelben, az igencsak sajnálatos!Hogy miĂ©rt kell a politikai jobboldal vagy a fĂ©lhĂĽlye, magukat civileknek aposztrofálĂł idiĂłták minden vágyának eleget tenni annak biztos tudatában, hogy aztán a viszonzás Ăłriási seggberĂşgások sorozata lesz, ezt meg talán csak valamifĂ©le politikai mazochizmussal lehet magyarázni. Ezen tĂşl már csak a szokásos Ă©s általában helytállĂł magyarázat marad: hadakozás Gyurcsány árnyĂ©kával. Ez a mai magyar politikai Ă©letben szinte már vallási rĂtus, jobbrĂłl-balrĂłl rendszeres idĹ‘közönkĂ©nt, direktben vagy áttĂ©telesen meg kell prĂłbálni porrá zĂşzni az emlĂ©kĂ©t, mert ha Ĺ‘ kisebb, akkor mi nagyobbak vagyunk, ugye. PrĂłbáltam mostanában elhitetni magammal, hogy Mesterházy kezd felnĹ‘ni a feladatához, de tĂ©vedtem – a Szocialista Párt elnöke a politikai homokozĂłba valĂł, ahol majd megmondják neki azok, akik az utĂłbbi hĂşsz Ă©v egyetlen ĂĽtĹ‘s baloldali politikusát megbuktatták, hogy hogyan is megy a homokba pipiske.
De nézzük a konkrét helyzetet.
A Szocialista Párt álláspontja a kettĹ‘s állampolgárságrĂłl anno az volt, hogy nem helyes az, ha valaki másik országban Ă©l, más országnak adĂłzik, de nálunk választ Ă©s esetenkĂ©nt a magyar adĂłfizetĹ‘k pĂ©nzĂ©t költi. Ha itt választ, akkor adott esetben hĂşsz Ă©vre is a nyakunkba ragaszthatja a kis akarnokot, az utĂłbbi Ă©vszázad egyik legkártĂ©konyabb magyar politikusát az összes válogatott unortodox baromságával Ă©s undorĂtĂł rablĂłbandájával egyĂĽtt. Aki nem itt Ă©l, az nem kockáztat semmit, Ă©s az is biztos, hogy a választásokon nem a határon tĂşli magyarok Ă©rtelmes többsĂ©ge fog rĂ©sztvenni, hanem a magyar zászlĂłba tekert funárok, a határontĂşli magyar nacionalisták, soviniszták, akik soha nem az egyĂĽttműködĂ©sre, hanem mindig a konfrontáciĂłra fognak szavazni, minden reláciĂłban. TermĂ©szetesen a Fidesz Ă©lesen tagadta, hogy a cĂ©l a választĂłjog megadása lenne, de a legbutábbakon kĂvĂĽl mindenki tudta, hogy ez a valĂłságos cĂ©l - mellesleg ezt a Nemzet Orvosa, az agyilag kissĂ© elszállt Mikola (van mĂ©g, aki emlĂ©kszik hazánk nagy egĂ©szsĂ©gpolitikusára?)magyarul  elmondta, el is hajtotta Viktor világgá sebesen. És lett termĂ©szetesen választĂłjog, Ă©s hogy biztosra menjenek a határon tĂşliak majd szavazhatnak levĂ©lben, a Fidesz ĂĽgynökei meg vezetik szegĂ©ny tájĂ©kozatlan honfitársaink ceruzáját. EgyszĂłval, a Szocialista Párt álláspontja akkor is helyes volt, meg ma is az az álláspont lenne a helyes, Ă©s aki ezt nem látja be, az ostoba.
A kĂ©rdĂ©s másik fele az, hogy állampolgárság teszi-e a magyart? VĂ©lemĂ©nyem szerint nem, mert ha Ăgy lenne, akkor Mesterházynak már rĂ©gen nem lenne hova mennie, hiszen vagy kĂ©t generáciĂł nĹ‘tt már fel a mai Romániában, ennek fele legalább Ceausescu áldásait is Ă©lvezte, aki Ă©ppen olyan volt, mint Orbán. Azzal az aprĂł differenciával, hogy az Ĺ‘ nacionalizmusa legalább Ĺ‘szinte volt, mĂg OrbánĂ© - ugyanĂşgy, mint a politika bármely más terĂĽletĂ©n – Ă©rdekvezĂ©relt, Ă©s ez az Ă©rdek nem a nemzeti Ă©rdek. Ha Ă©n kĂĽlországi magyar lennĂ©k, már akkor seggberĂşgtam volna az elsĹ‘ politikust, aki nekem magyarigazolványt kĂnálgat, amikor feltűnt a láthatáron – hát kicsoda Ĺ‘, hogy az Ă©n magyarságomat igazolgassa? A magyarságát a lelkĂ©ben hordozza az ember, errĹ‘l nem kell semmifĂ©le papĂr, nem kell semmifĂ©le igazolás, matyĂłmintás igazolvány - a nemzeti identitás adott. Lehet ErdĂ©lyben olyan magyar, akinek Ĺ‘sei között többsĂ©gben voltak a magyarok, Ĺ‘ mĂ©gis románnak vallja magát, mert Ăşgy Ă©rzi hogy Ĺ‘ román, Ă©s lehet ugyancsak olyan, többsĂ©gĂ©ben  román felmenĹ‘kkel rendelkezĹ‘ ember is, aki magyar identitással rendelkezik. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, nem pedig Orbán Viktornak. Hogy aztán hogy játszik be ebbe lelki kĂ©rdĂ©sbe a gazdasági Ă©rdek, az megint más kĂ©rdĂ©s, mert ha egy állampolgár nálunk veszi igĂ©nybe az állam szolgáltatásait, mert esetleg a honinál magasabb szĂnvonalĂşak, vagy olcsĂłbbak, esetleg a magyar nyugdĂj kedvezĹ‘bb, mint az ukrán, az termĂ©szetesen indokolni tudja a nemzeti Ă©rzĂ©s fellobbanását.
Ez a bocsánatkĂ©rĹ‘sdi a jobboldal unalmas slágere, imádják bocsánatkĂ©rĂ©sre bĂztatni a szocialistákat. Ha a baloldal rám hallgatna, akkor az esetek többsĂ©gĂ©ben azt tanácsolnám a kĂ©relmezĹ‘knek, hogy kĂ©rjenek Ĺ‘k bocsánatot, hogy Ă©lve szĂĽlettek, mert ha a magzatvizĂĽkben csepp kis cápák Ăşszkáltak volna, Magyarország már rĂ©gen virágzĂł, kulturált eurĂłpai ország lenne, emellett matyĂłmintás libacombokkal Ă©kes, mert mi is adunk a hagyományokra. Erre már megint rácuppantunk erre az idiĂłta tĂ©mára, mert – Ăşgy tűnik - fĂ©lĂĽnk felvállalni saját magunkat. Meg is szĂvtuk Ăzibe.
A Magyar Szocialista Párt kihelyezett elnöksĂ©gi ĂĽlĂ©sĂ©t követĹ‘ nyilvános fĂłrum, amelynek helyszĂnĂ©n az ErdĂ©lyi Magyar Ifjak (EMI) Ă©s a CFR labdarĂşgĂłcsapat magyar szurkolĂłtáborának tagjai fogadták az ellenzĂ©ki párt vezetĹ‘sĂ©gĂ©t, remekĂĽl sikerĂĽlt, Mesterházy nem mert kiszállni a kocsibĂłl. Hiába, a politikát leginkább a labdarĂşgĂłcsapatok szurkolĂłtáborainak kemĂ©ny magja Ă©rti a legjobban, Ĺ‘k tudnak valamit a szolidaritás szĂ©p eszmĂ©jĂ©rĹ‘l is, gyakorlott randalĂrozĂłk Ă©s van az a pĂ©nz, amitĹ‘l korpás lesz a hajuk. Igaz, ez talán kĂ©t-három stadiont nem Ă©r, mint a 2006-os televĂziĂł-szĂ©kház ostroma, de nem csodálkoznĂ©k, ha a CFR helyi csapata hamarosan legalább egy műfĂĽves futsallal gyarapodnĂ©k… Sajnálom Mesterházyt, mert vĂ©lhetĹ‘leg jĂłt akart, de a politikust – mint tudjuk - nem a szándĂ©kai, hanem az eredmĂ©nyei minĹ‘sĂtik.
Jelen esetben elégtelenre.
Forrás: PuPu blogja |