A szeretetszolgálat tagjaibĂłl állĂł csoport járja majd vĂ©gig a jelentkezĹ‘ket, hogy megvizsgálja, az adott család „megfelelĹ‘ jövĹ‘kĂ©ppel” rendelkezik-e, Ă©s beállĂtottságuk „közössĂ©gĂ©pĂtĹ‘nek” tekinthetĹ‘-e. „KözössĂ©get akarunk lĂ©trehozni, Ă©s ehhez illĹ‘ embereket keresĂĽnk” – mondta a jĂłságos Kozma atya.
MĂ©g szerencse, hogy szeretetszolgálatnak nevezik magukat, mert az SS kĂĽlönleges osztagának nevĂ©t is felvehetnĂ©k, amelyik a munkakĂ©pessĂ©g alapján szelektált. Milyen legyen egy ember, aki elveszĂtette a házát Ă©s az egzisztenciáját, ha nem depressziĂłs? Akinek bármilyen jövĹ‘kĂ©pe van, kedves Morva Emilia, az nem evett meszet, hogy az Ăłcsai nyomornegyedbe menjen. Magyarországon diplomás embereknek sincs jövĹ‘kĂ©pĂĽk, kedves, nemhogy a devizahiteles hajlĂ©ktalanoknak. Hála a keresztĂ©ny-nemzeti kormánynak, amely visszavezette az országot a katolikus feudalizmusba. Ide csak olyanok mennek, akiknek semmifĂ©le jövĹ‘kĂ©pĂĽk nincs. A szeretetszolgálat feladata pedig nem az lenne, hogy szelektálja a jelentkezĹ‘ket a depressziĂł Ă©s a jövĹ‘kĂ©p alapján, mint a zsidĂłkat a koncentráciĂłs táborban a rámpán, hanem az, hogy emberi gesztusokkal, igazi szeretettel, mĂ©g inkább valĂłdi lehetĹ‘sĂ©gekkel, ebbĹ‘l a depressziĂłs Ă©s kilátástalan helyzetbĹ‘l kisegĂtse.
A szerepek nĂ©mileg keveredni látszanak, miután a kormány azzal a szándĂ©kkal hozta lĂ©tre a lepratelepet, hogy a devizahitelekbe belebukott, Ă©s az otthonát elveszĂtett szegĂ©ny embereken segĂtsen. A Máltai Szeretetszolgálat azonban, amely gyakorlatozásra megkapta ezt a terĂĽletet, “közössĂ©get akar Ă©pĂteni, Ă©s ehhez illĹ‘ embereket keres”. Csupa vidám Ă©s kreatĂv embert, akik a prĂ©rin azzal szeretnĂ©k tölteni az idejĂĽket, hogy házrĂłl házra járva Ă©pĂtsĂ©k a közössĂ©get. ElĹ‘re megmondom a szeretetszolgálatnak, hogy aki Ă“csára akar menni, annak már az Ă©letben semmi remĂ©nye nincs, de annyi se, hogy felakassza magát, mert kötele sincs hozzá. Az Ă“csára költözĹ‘k nem közössĂ©get akarnak Ă©pĂteni, hanem mĂ©g egy kicsit Ă©lni akarnak, begyĂşjtani a fával, meginni hozzá egy pohár pálinkát, Ă©s remĂ©nykedni, hogy bĂ©kĂ©n hagyják Ĺ‘ket, Ă©s egyetlen buzgalmár szeretetszolgálatos sem zaklatja Ĺ‘ket, mert ha rájuk nyitják az ajtĂłt, akkor szĂ©tveri a fejĂĽket a fejszĂ©vel. Nem tudom, sikerĂĽlt-e egy otthonát Ă©s minden remĂ©nyĂ©t elveszĂtett ember lelkiállapotát Ă©rzĂ©keltetnem? Aki fĂĽtyörĂ©szve Ă©s vidáman költözik Ă“csára, az hĂĽlye, mĂ©g a szeretetszolgálat regionális vezetĹ‘jĂ©nĂ©l is nagyobb, pedig az már egy szint. Azt a bolondok házába kell vinni, nem Ă“csára.
Az is kĂĽlönös, hogy ebben az országban, amelyikben nyelvĂ©t pörgetĹ‘, vĂ©lhetĹ‘en erĹ‘s gyĂłgyszerekkel kezelt ember lehet a miniszterelnök, feltehetĹ‘en diagnosztizálhatĂł elmebeteg a gazdasági miniszter, a nyomortelepre alkalmassági vizsgára van szĂĽksĂ©g. Se Ă©lni, se meghalni nem lehet nyugodtan ebben az országban, mert ott terem mellette valami idiĂłta, aki minden kĂ©pzettsĂ©g nĂ©lkĂĽl papĂrokat állĂt ki rĂłla, Ă©s kategorizálja. Morva Emilia orvos vagy pszichiáter, hogy megmondja, ki depressziĂłs, Ă©s ki nem? Aki depressziĂłs, az nem kaphat lakást? Az egy ugyanolyan betegsĂ©g, mint a cukorbaj, a kĂ©ztörĂ©s, vagy az agylágyulás, amiben a szeretetszolgálat regionális vezetĹ‘je szenved. Aki nem depressziĂłs, de nem akar kĂ©zimunkázni Ă©s Morva Emiliának közössĂ©get Ă©pĂteni, csak lakni a házában, azzal mi van? Azt nem lehet? Arra rátörik az ajtĂłt? Nem csinálhat azt az otthonában, amit akar? KötelezĹ‘ barátkoznia a többi nyomorulttal Ă©s Kozma ImrĂ©vel? Ez elĹ‘feltĂ©tele a szociális lakásnak?
GyanĂtjuk azonban, hogy mit nevez jövĹ‘kĂ©pnek a máltai szeretetszolgálat. JĂł katolikusokat fog keresni a szelektálĂł bizottság, akik remĂ©lhetĹ‘leg karszalaggal járják majd a házakat Ă©s az utcákat. Aki azt mondja, hogy a “szűzanya megsegĂt”, annak van jövĹ‘kĂ©pe, aki azt mondja, hogy az “Isten ba…a meg”, annak nincs. Ha a katolikus logikát követem, akkor az elĹ‘zĹ‘nek már nincs szĂĽksĂ©ge se szeretetre, se segĂtsĂ©gre, mert Ĺ‘ megtalálta a szűzanyában, amit keresett. Igazi szeretetre, megĂ©rtĂ©sre, kedvessĂ©gre Ă©s gondoskodásra az szorul, aki káromkodik. Neki kellene megmutatni a szeretetszolgálatnak az Isten szeretetĂ©t, hogy a tömör állĂtásában megfogalmazott vĂ©lemĂ©nyĂ©t megváltoztassa. JĂ©zus nem az egĂ©szsĂ©geseket jött gyĂłgyĂtani, hanem a betegeket. Nem az egĂ©szsĂ©geseknek van szĂĽksĂ©gĂĽk orvosra, hanem a betegeknek. Ha a katolikus atyafiak nĂ©ha kĂ©t feltartott ujjal belepörgetnĂ©nek a Bibliába, akkor ott sok Ă©rdekes dolgot találnának.
Megjegyzem, hogy a káromkodĂłs emberben van több Ă©let, az mĂ©g nem adta fel. Tehát Ă©n a kettĹ‘ közĂĽl is Ĺ‘t választanám, mert abbĂłl az emberbĹ‘l mĂ©g lehet valami. Tiltakozik a sorsa ellen, Ă©s szeretne azon változtatni. A keserű szavak Ă©rthetĹ‘ek, ha mĂ©g nem látja a kiutat, de ha mutatnak neki, akkor ez az ember, kĂ©pes lesz kitörni a helyzetĂ©bĹ‘l. A szűzanyás már feladott mindent, rábĂzta a dolgot a szűzanyára Ă©s a szociális hálĂłra, vele lehet bohĂłckodni, feltörölni vele a padlĂłt, cserĂ©be elmegy majd a közössĂ©gĂ©pĂtĂ©sre, ott lesz a máltai nĂ©pművelĹ‘k mikulás ĂĽnnepsĂ©gĂ©n Ă©s a varrĂł szakkörben, csak gondoskodjanak rĂłla. És ha jĂł katolikus lesz, akkor gondoskodnak is rĂłla, mert a katolikus egyház az ilyen elesetteket szereti. Minden ház egy kijelölt hullaház, ravatalozĂł, itt vannak Ĺ‘k otthon, ez az Ĺ‘ világuk. Az Ă©leterĹ‘s embereket Ĺ‘k kiszelektálják. Eseti depressziĂłba ugyanis az Ă©leterĹ‘s ember esik, amikor hiábavalĂłnak Ă©rzi az Ă©leterejĂ©t, de nem lát momentán kiutat. A depressziĂłja az Ă©letereje Ă©s a helyzet közötti ellentmondásbĂłl fakad. A depressziĂł annak a jele, hogy valaki nem hĂĽlye, Ă©s mĂ©g Ă©rez magában erĹ‘t arra, hogy ne olyan szemĂ©t Ă©letet kelljen Ă©lnie, mint amit a szeretetszolgálat selejtezĹ‘i kĂ©szĂtenek neki Ă“csán.
ArrĂłl már nem is beszĂ©lĂĽnk, hogy a Máltai Szeretetszolgálat az emberek Ăłcsai kĂnzásáért annyi pĂ©nzt kap majd, hogy abbĂłl be lehetett volna vezetni a házakba a központi fűtĂ©st. Ezt nevezik RĂłmában az egyház társadalmi szolgálatának. Miközben Ă“csánakegy erĹ‘s rendĹ‘rĹ‘rsre Ă©s nĂ©hány Ă©pkĂ©zláb szociális munkásra lenne szĂĽksĂ©ge, akik kĂ©pesek segĂteni a depressziĂłs embereknek, hogy kitöltsenek papĂrokat, esetleg munkát találjanak. Ezen kĂvĂĽl ĂłvĂłnĹ‘kre, tanárokra, orvosokra, Ă©s legkevĂ©sbĂ© a közössĂ©gĂ©pĂtĹ‘ Morva Emiliára. Ezeknek az embereknek ugyanis nem a közössĂ©g hiányzik, hanem a kaja, a ruha, a munka, gyerekĂĽknek az Ăłvoda, az iskola Ă©s az orvos. Egy ilyen táborba legalább egy Mengele kellene, szokott lenni. Tanulmányozhatná azokat, akik nem elĂ©g közössĂ©giek. Vizsgálhatná az agyukat, Ă©s elektrosokkal vagy más eszközökkel vĂ©gezhetne kĂsĂ©rleteket, hogyan lehet a jövĹ‘kĂ©pet erĹ‘sĂteni, Ă©s a közössĂ©gĂ©pĂtĹ‘ kĂ©szsĂ©geket fejleszteni. Hogyan hat pĂ©ldául a sĂłsav a közössĂ©gĂ©pĂtĂ©sre?
Ezek most már nem is leplezik, hogy diktatĂşra van. A diktatĂşrákat nevezik közössĂ©gi társadalmaknak. Szabad polgári társadalom az egyĂ©n szabadságára Ă©pĂĽl, akinek joga van depressziĂłsnak lenni, joga van ahhoz, hogy ne legyen jövĹ‘kĂ©pe, Ă©s joga van ahhoz, hogy nagy Ăvben szarja le a közössĂ©gĂ©pĂtĂ©st. Normális ember nem Ă©pĂt közössĂ©get, normális embernek családja Ă©s barátai vannak. KözössĂ©gek spontán alakulnak ki, de az sem baj, ha nem alakulnak, ha nincs rá igĂ©ny. Az egyetlen elfogadhatĂł mestersĂ©gesen lĂ©trehozott közössĂ©g a NĂ©vtelen Alkoholisták Klubja. A közössĂ©gĂ©pĂtĂ©s már sejteti, hogy kötelezĹ‘ lesz a misĂ©ken rĂ©szt venni, mint Istvan király korában, csak az maradhat otthon, aki a tűzre vigyáz. Majd meghĂvják a kaposvári Ă©s a szegedcsanádi megyĂ©spĂĽspököket elĹ‘adásra, SemjĂ©n ad majd tájĂ©koztatásokat a nemzetpolitikárĂłl, bĂşjkálĂł pedofil papok beszĂ©lnek majd a családrĂłl sokgyermekes anyáknak. Lesz majd libáskodás, fontoskodás, rongyrázás, pátosz, a papok körĂĽlugrálása, Ă©s ezt el kell szenvedni Ă©s vĂ©gig kell nĂ©zni a nyomorultaknak, hogy könyöradománykĂ©nt egy nyomornegyeden tengĹ‘dhessenek. Ehhez kĂ©pest devizahitelben elveszĂteni egy házat felemelĹ‘ perspektĂva.
Ă“csa azĂ©rt szĂ©p, mert cseppben a tenger. Benne van az egĂ©sz Orbán-rendszer. Arra most nem is tĂ©rĂĽnk ki, hogyan változtak a tervek, ki, mikor, hol lopta ki a rendszerbĹ‘l a fűtĂ©st, a kommunális Ă©pĂĽleteket, egy-kĂ©t szobát Ă©s házankĂ©nt negyven nĂ©gyzetmĂ©tert. Az Ăłcsai ember a Nemzeti EgyĂĽttműködĂ©s RendszerĂ©nek mintapolgára. Katolikus, ennek ellenĂ©re nem depressziĂłs, Ă©s fĹ‘leg nem pofázik. CserĂ©be vegetálhat a lĂ©tminimumon, viszont eltűri, hogy a vallásos hĂĽlyĂ©k gyakorlatozzanak rajta, Ă©s kĂsĂ©rleti nyulat csináljanak belĹ‘le. Az egyház atyáskodik felette, nyalhatja a papok talpát, hetente egyszer vacsorára hĂvja Ĺ‘ket, azok pedig ingyen vĂ©gigzabálják hetente ötször a falut. MindezĂ©rt a társadalmi szolgálatĂ©rt pedig milliárdokat söpörnek be ezeknek a nyomorultaknak a pĂ©nzĂ©bĹ‘l az államtĂłl. Az Ăłcsai lepratelep polgára egy hĂ©ten belĂĽl a közĂ©pkorban találja magát, a feudális rendszert Ă©lteti, szidja a liberálisokat Ă©s a kommunistákat (a pap megtanĂtja, hogy nem kell kimondani, hogy a zsidĂłkat, Ăşgyis tudjuk). Lesz majd valami robot is, azt közmunkának hĂvják. Aki látta Ă“csát, látta Magyarországot. Ez a kis mintafalu megmutatja a magyar jövĹ‘t. Akinek nincs jövĹ‘kĂ©pe, ezt nĂ©zze meg. Ă“csát csinálnak egĂ©sz MagyarországbĂłl.
Morva Emilia Ă©s Kozma atya el vannak tĂ©vedve. Ezt a nyomortelepet nem nekik hozták lĂ©tre, hogy a tankönyveikben olvasott baromságaikat megvalĂłsĂtsák, Ă©s kiĂ©ljĂ©k a szerencsĂ©tlen nyomorult embereken a tĂ©veszmĂ©iket, hanem azoknak, akiknek nincs hova menni, Ă©s az öngyilkosság helyett itt adnak maguknak mĂ©g egy utolsĂł esĂ©lyt. Ezekkel a házakkal Ă©s a prĂ©rivel ugyan nem segĂtik vissza Ĺ‘ket a társadalomba, hanem vĂ©gleg a társadalom aljára lökik Ĺ‘ket, de eddig remĂ©nykedhettek abban, hogy ha találnak valahol fát, akkor befűthetnek, aztán bĂ©kĂ©n hagyják Ĺ‘ket. Azt eddig nem tudták, hogy ezĂ©rt cserĂ©be el kell viselniĂĽk idiĂłták zaklatását, akik közössĂ©get akarnak Ă©pĂteni belĹ‘lĂĽk. Ebben az esetben az igazán rászorulĂłk nem jutnak el Ă“csára, mert kĂ©t helyzet között kell választaniuk: vagy feldarabolják a fával egyĂĽtt Morva Emiliát Ă©s eszetlen társait, Ă©s akkor Ă“csánál sokkal jobb helyre kerĂĽlnek, az állami bĂĽntetĂ©svĂ©grehajtási intĂ©zetbe. De ettĹ‘l istenfĂ©lelmĂĽk visszatartja Ĺ‘ket. Másik lehetĹ‘sĂ©gkĂ©nt marad az, hogy korbáccsal sem lehet Ĺ‘ket Ă“csára hajtani, mert ha már mindent elveszĂtettek is, a nyugalmukhoz Ă©s az emberi mĂ©ltĂłságukhoz mĂ©g ragaszkodnának. Akkor már inkább az utca, mint a kĂsĂ©rleti telepnek álcázott katolikus koncentráciĂłs tábor. TĂ©nyleg, valami jelvĂ©nyt ki kellene találni, amit a kabátjukon hordhatnának. Amikor kettes sorban viszik Ĺ‘ket az utcán moziba, hogy megnĂ©zzĂ©k a Honfoglalást, lássa mindenki, hogy ezek az Ăłcsaiak.
MindebbĹ‘l az következik, hogy Ă“csa egy katolikus kirakatfalu lesz, ahol szelektált szűzmáriások rĂłzsafűzĂ©rt morzsolgatva kĂ©pmutatĂłskodnak az ellátásĂ©rt, a papok Ă©s a szeretetlen szolgálat glasszálása mellett, kĂsĂ©rleti telep lesz, ahol katolikus közössĂ©get Ă©pĂtenek, Ă©s ahova majd kĂĽlföldi delegáciĂłkat hordanak, mutatni a nemzeti egyĂĽttműködĂ©si rendszer gondoskodását. Aki egyszer kilĂłg a sorbĂłl, nem vesz rĂ©szt a foglalkozásokon, vagy a depressziĂł legkisebb jelĂ©t mutatja, esetleg a tisztĂtĂłtűz jövĹ‘kĂ©pĂ©t elveszĂti, azt Ăşgy kivágják onnan merĹ‘ szeretetbĹ‘l a szeretetszolgálat tagjai, mint a macskát szokás. Ez a keresztĂ©nyi gondoskodás katolikus mintája. Akinek nem veszik hasznát, akit nem tudnak felhasználni, Ă©s nem eszköze a kisded játĂ©kuknak, az takarodjon. Dögöljön meg csendben, ahol akar, de ne rombolja a közössĂ©get a közömbössĂ©gĂ©vel. EllenkezĹ‘ esetben halálra szekĂrozzák, bekerĂĽl a szeretetszolgálatos fĹ‘nĂ©ni fĂĽzetĂ©be, aki erĹ‘s gyĂłgyszereket Ărat fel neki, hátha az segĂt.
Morva Emilia Ă©s Kozma atya tanulmányozhatja a katolikus Ă©s náci gettĂłkat. Ă“csát Ĺ‘k ennek mintájára Ă©pĂtik fel. Azt mĂ©g ki kell dolgozniuk, hogy aki nem lesz depressziĂłs, de magatehetetlennĂ© válik, Ă©s nem kĂ©pes a közössĂ©get Ă©pĂteni, attĂłl hogyan szabadulnak meg. Fa vĂ©gĂĽlis van. VĂ©gsĹ‘ esetben, ha teljesen elveszĂtenĂ© a jövĹ‘kĂ©pet, el lehet Ă©getni.
Forrás: Amerikai Népszava |