Ami persze nem baj, mert a miniszterelnök-helyettes szerint „igenis, ha valaki társaságra vágyik, bármilyen abszurdnak tűnik is a feltĂ©telezĂ©s, hadd menjen be (a hivatalba)”. Mármost dehogy abszurd a feltĂ©telezĂ©s. TudvalevĹ‘, hogy a magyarság az Ă©vezredes hányattatásai ellenĂ©re se mondott le álmárĂłl, hogy a Kárpát-medence egyetlen nagy, okmányirodával fölszerelt járási hivatallá váljĂ©k. Tudott, hogy ĂĽgyfĂ©lablaknál sorban állva lehet a legjobban ismerkedni, Ă©nekelni, szakköröket alapĂtani, csapni a szelet a fehĂ©rnĂ©pnek, vagy csak Ăşgy lazán benĂ©zni, hogy mi a pálya, gyerekek; pár Ă©v, Ă©s sikk lesz felsĹ‘bb körökben okmányirodábĂłl nĹ‘sĂĽlni.
Pedig nincs ebben semmi új. Járási hivatalok régen is voltak, ezekben is csupa kedvesség volt az élet, az ügyfelek nem is nagyon akartak hazamenni, leginkább csak deviáns elemek jártak kocsmába, presszóba, meccsre, moziba meg egymáshoz, esetleg kiültek a padra, danoltak a fonóban, de bizony el is idegenedtek, csak közben annyira elharapózott a hivatali kedvesség, hogy belepusztult a rendszer.
De nem is ez a fĹ‘ gond. Hanem hogy itt hosszĂş ideje sĂşlyos tĂ©vedĂ©sben Ă©lĂĽnk. Azt hittĂĽk, hogy minden kormánynak megvan a maga bohĂłc minisztere, aki gondoskodik a lakosság szĂłrakoztatásárĂłl, folyamatosan hĂĽlyesĂ©geket beszĂ©l, közben azonban a többi miniszter viszonylag normális ember mĂłdjára dolgozik. Az elsĹ‘ Orbán-kormány idejĂ©n bizonyos T. JĂłzsef szemĂ©lyĂ©n keresztĂĽl láttuk a szisztĂ©ma működĂ©sĂ©t, most pedig vitathatatlanul Matolcsy doktor viszi a prĂmet.
Az alapvetĂ©s ennek ellenĂ©re tĂ©ves. A nemzetgazdasági miniszter működĂ©sĂ©vel egyidejűleg ugyanis a kormány eleddig Ă©peszűnek tartott emberei is felzárkĂłztak kollĂ©gájukhoz; ki gondolta volna mĂ©g pár Ă©vvel ezelĹ‘tt, hogy az ELTE-n az Ă©v tanárának választott Navracsics doktor társadalomkĂ©pe egyszer majd a járási okmányirodák tömeges benĂ©pesĂtĂ©sĂ©re Ă©pĂĽl.
Vigyázat, Navracsics doktor az ellenzéki értelmiségiek szinte utolsó reménysége: ő az az ember, aki adott esetben sokatmondóan tud hallgatni, elhatárolódni, vagy legalább a kritika látszatát kelteni, függetlenül attól, hogy ennek az egésznek, amiben van szerencsénk élni, ő az egyik ötletgazdája és generálkivitelezője. Úgy látszik azonban, hogy senki nem menekülhet, előbb-utóbb mindenki előáll a maga okmányirodájával, ergo értelmetlenné válik bohócokra és nem bohócokra, jókra és rosszakra osztani a kormánytagokat, s reménykedni, hogy közülük majd valaki észbe kap.
Ami az új közigazgatási kultúrát illeti, az Index.hu beszámolója szerint Mohácson, például, január közepéig nem lehet online útlevelet intézni, az egyetlen ügyintéző ugyanis épp a vizsgaidőszakát tölti. Fennakadás helyett a járási okmányirodán most zajlik csak igazán az élet: az ügyfelek egy része izgatottan várja a vizsgaeredményeket, mások önfeledten kvaterkáznak, a hobbijuknak hódolnak, közben le nem hervad arcukról az orvosi szaklapokban annyiszor definiált, jól ismert mosoly.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |