Bartus László: Konszolidál az Alkotmánybíróság

2013-01-06 08:10:41

Nem könnyű eldönteni, hogy az Alkotmánybíróság döntését lelkesen üdvözlők ennyire nem akarnak tudomást venni arról, hogy hol élnek, és kapaszkodnak minden olyan látszatba, amely azt hazudja, hogy nincs is olyan nagy baj, vagy őszintén ennyire naivak. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a választási regisztrációt, de már az is botrány, hogy ez olyan nagy csoda, hiszen normális körülmények között ez nem lenne kérdéses.

Normális körülmények között ilyen törvény meg sem születik, mert a szándékot is szégyellni kellene, abba bele kellene bukni. De normális viszonyok között azzal mindenki tisztában lenne, hogy ez egy tényleges Alkotmánybíróságon nem mehet át.

Ami igazán figyelemre méltó, hogy a kormányzó hatalom úgy jelenti be, hogy elfogadja az Alkotmánybíróság döntését, hogy közli: megtehetné, hogy nem fogadja el, és ez így is van. Ebből pedig az következik, hogy Magyarország nem alkotmányos demokrácia, mert nem az Alkotmány, hanem a hatalmon levők privát döntése határozza meg, mit tehetnek meg és mit nem. Ebből következően fals az ellenzéki oldal egyes publicistáinak lelkesedése, hogy a döntés azt mutatja, az Alkotmánybíróság mégiscsak a helyén van, van a törvényességnek őre, és vannak a hatalomnak korlátai. Rogán úgy jelentette be a döntés elfogadását, hogy egyben nyilvánvalóvá is tette, mielőtt bárki félreértené a helyzetet, hogy a hatalomnak nincsenek korlátai. Az Alkotmánybíróság döntése sem korlát, ahogyan ezt néhány alkalommal már be is bizonyították. Ha akarnák félresöpörnék. Az csak úri jókedüknek (még inkább a megváltozott érdekeiknek) köszönhető, hogy a döntést tudomásul veszik. Ez a döntés sem lenne rájuk nézve érvényes, hiszen végleges döntést Orbán Viktoron kívül ebben az országban senki nem hozhat. Ha neki nem tetszik, akkor az AB döntése nem döntés, csak egy vélemény, a döntés majd az lesz, amit Orbán Viktor hoz meg. Ez a valóságos helyzet.

Ezért itt tulajdonképpen egyetlen kérdés van: az Alkotmánybíróság Orbán döntése előtt vagy után hozta meg a saját “döntését”? Magyarul: az Alkotmánybíróság határozata után döntött úgy Orbán, hogy lemond a regisztrációról, vagy az Alkotmánybíróság tagjai már tudták, hogy ezúttal szabadon gyakorolhatják hivatásukat, és korrekt jogi érvekkel semmisíthetik meg a  törvényt, mert az igazi döntés Orbánnál már megszületett. Akár így van, akár úgy, mindenképpen színjátékról van szó, amely azt a látszatot kelti, mintha az Alkotmánybíróságnak bármiféle tényleges hatalma lenne, és megakadályozhatna bármit, amit a Kedves Vezető akar. Ez a kétség annál is inkább felmerül, mert Áder úgy tette fel a kérdéseit, hogy az Alkotmánybíróság okos lányként is viselkedhetett volna: ha nem terjeszkedik a kérdések hatályán túl, nem követ el formailag törvénytelenséget, mégis kikerülheti az igazi kérdések jogi vizsgálatát. Hogy nem ezt tette, az felveti a gyanút, hogy informálisan előre megkapták a regisztráció kilövésére vonatkozó engedélyt, vagy akár a tűzparancsot. A magam részéről erre hajlok, de ezt egyelőre nem lehet bizonyítani. Mindenesetre arra még nem volt példa, hogy bárki ellentmondjon Orbánnak, és azt ő elfogadja, ha ő maga nem azt akarja. Nem is kényszeríthetné őt erre senki. Ha elfogadta, akkor úgy gondolta, hogy neki ez az előnyösebb.

Ezért kétes értékű az Alkotmánybíróság – egyébként korrekt és ezúttal tisztességes – határozata, mert keltheti azt a hamis látszatot, hogy itt voltaképpen egy működő demokrácia van, holott csupán annyi történt, hogy a korlátlan hatalommal rendelkező despota úgy tudta visszavonni egy korábbi döntését, hogy nem saját szájából kellett segget csinálni (amit egyébként gyakran megtesz), hanem hivatkozhat az Alkotmánybíróságra, és még egy demokrata jelmezében is tetszeleghet. Egy igazi alkotmánybírónak ugyanis azonnal le kellene mondania hivataláról (fájdalom, de annak minden előnyével együtt), ha a végrehajtó hatalom közli, hogy őt az Alkotmánybíróság határozata semmire nem kötelezi, és ezt még a gyakorlatban be is bizonyítja. Nem csupán önérzetről van szó, hanem egy olyan közjogi helyzetről, amely önmagában alkotmányellenes, amennyiben az Alkotmány tiltja a hatalom kizárólagos gyakorlását, és a törvény uralmát írja elő a végrehajtó hatalom fölött. A törvényesség legfőbb őre pedig az Alkotmánybíróság, amely ezért a végrehajtó hatalom fölött áll. Ha a végrehajtó hatalom ezt kijátssza, és ezt a szigorú törvényi rendet lebontja, akkor törvénytelen helyzet áll elő, amelyben az Alkotmánybíróság, mint a törvény őre, nem a legmagasabb hatalmi szint. Ebben az esetben az Alkotmánybíróságnak és egy alkotmánybíró lelkiismeretének nem(csak) az egyes törvények vizsgálatával, hanem a kialakult helyzettel is foglalkoznia kellene, mert az egyes törvényektől függetlenül maga a szisztéma és a fennálló rend törvénytelen és alkotmányellenes. Ha másképp nincs rá mód, akkor egy alkotmánybírónak akár a távozásával is fel kell hívnia erre a figyelmet, és tiltakoznia kell a tényleges, törvénytelen közjogi helyzet ellen. Ebben az esetben egy alkotmánybíró nem lehet boldog attól, hogy a végrehajtó hatalom birtokosa saját belátása szerint tudomásul veszi az AB ítéletét vagy nem. Rá nézve az kötelező. Ha nem az, akkor törvénytelen állapot áll fenn. Azokra a szörnyűséges ítéletekre és nem ítéletekre itt már nem is hivatkozunk, amikor ugyanez az Alkotmánybíróság nemcsak tudomásul veszi, hogy a kormányfő személyes akarata fölötte áll a törvénynek, hanem elébe is megy a zsarnok akaratának, és ítéleteivel vagy azok halogatásaival kiszolgálja azt.

De ennél tovább is mehetünk: vállalhat-e szerepet tisztességes alkotmánybíró egy olyan Alkotmány (becenevén: alaptörvény) feletti őrködésben, amely maga egy államcsíny révén jött létre (ezek Vörös Imre korábbi alkotmánybíró szavai), és amely számos elemében ellentétes az alkotmányos demokrácia legalapvetőbb követelményeivel, vagyis maga is alkotmányellenes. Egyebek mellett azzal, hogy a hatalom kizárólagos birtoklását teszi lehetővé, továbbá a kétharmados törvényeivel, és ahogyan az alaptörvény megköti a következő kormányok kezét, lehetetlenné teszi a kormányzást, és ebből a szempontból a hatalmi váltógazdálkodást is, hiszen mindegy, kit választ a nép, az alaptörvény megakadályozza, hogy Orbán Viktor, Felcsút nagy fia akaratával szemben bármit is tegyen. Ezért ebből a szempontból részletkérdés, hogy regisztrációval nehezítik vagy nem a választáson alapuló képviseleti demokráciát, mert ha nem tud Orbán Viktor ellenzéke kétharmaddal nyerni, akkor teljesen mindegy, hogy ki kerül hatalomra, a választások eredményének nincs jelentősége. Ez olyan közjogi nonszensz, hogy ezt egy alkotmánybíró nem veheti tudomásul, és nem asszisztálhat egy ilyen abszurd és törvénytelen közjogi helyzethez. Arról nem beszélve, hogy az ellenzéknek nem azt a stratégiát kellene követnie, hogy a törvénytelen zsákbafutásban nyer, hanem gyökerestől utasítja el a kialakított rendet és ezeket a szabályokat is. Nem arra spekulál, hogy ha nyer az akadályversenyen, akkor majd felszámolja az akadályokat. Ezért sincs mit ünnepelni ezen az Alkotmánybíróságon, még akkor sem, ha esetleg nem Orbán Viktor kérésére kaszálták el a regisztrációt, és a despota utólag elfogadta, mert rájött, hogy ebből most több előnye származik, mintha elutasítaná az AB határozatát. Önmagában a tény, hogy ezt megteheti, egy igazi Alkotmánybíróság leghatározottabb tiltakozását kellene kiváltsa.

Ez tehát egy olyan Alkotmánybíróság, amely minden kritika és egyetlen szó nélkül őrködik egy alkotmányellenes és törvénytelen Alkotmány fölött, és alkalomadtán szó nélkül veszi tudomásul azt, hogy a végrehajtó hatalom a döntéseit semmibe veszi, ezt megteheti, esetleg jelzi, hogy ezúttal saját belátása szerint elfogadja. Önmagában ez a tény sokkal nagyobb veszélyt jelent, és nagyobb törvénytelenség, mint a választási regisztráció, amelynek eltörlését most úgy ünnepeljük, mint az alkotmányosság győzelmét. Az egész színjáték, amelyben dicstelen szerepet osztottak az alkotmánybírókra, mármint azokra, akik eleve nem politikai kinevezettek, mert ez utóbbiaknak ez dicsőség: demokráciában soha az életben nem kerülhetnének egy Alkotmánybíróság közelébe. Egyébként tisztességes alkotmánybíró már ez ellen is tiltakozna, és egy ilyen testület munkájában nem venne részt, mert ez ellentétes az Alkotmánybíróság függetlenségének elvével.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a regisztráció elvetéséről szóló végleges döntést nem az Alkotmánybíróság hozta meg, hanem Magyarország teljhatalmú ura, akinek szolgája ezt világosan be is jelentette, nehogy valaki tévedésbe essék. Még egyszer mondom, ez önmagában is egy törvénytelen és alkotmányellenes állapot, amelyhez képest a regisztráció léte vagy nem léte szinte semmit nem jelent. Azt pedig már minősíteni sem szükséges, ha felmerül a gyanú: a döntést a zsarnok előbb hozta meg, az Alkotmánybíróság pedig csak az ő akarata szerint járt el. De nincs szükség összeesküvés-elméletekre, ha nem így volt, a történet akkor is elfogadhatatlan: a végrehajtó hatalom kinyilvánította, hogy ő az AB és a jog fölött áll. Az Alkotmánybíróságnak ebben az esetben akkor is egy emberként kellene tiltakoznia (legalább a nem pártkatonáknak), ha a despota ezúttal velük összhangban döntött. Csak ezzel tisztázhatnák saját szerepüket. Azzal, hogy az Alkotmánybíróság nem ezt tette, azzal kinyilvánította, hogy a rendszer kollaboráns része, fenntartja a demokrácia hamis látszatát, eljátssza azt a dicstelen szerepet, amelyet a formailag létrejött diktatúra osztott rá. Ezzel az Orbán-rendszer konszolidálását segíti elő, mert az alkotmányellenesen létrejött uralom és az alkotmányellenes alaptörvény keretein belül kelti azt a látszatot, mintha semmi nem történt volna. Külföldön és belföldön hitelesíti az elfogadhatatlant, még az alkalmankénti pozitív döntéseivel is.

Ezért nincs mit ünnepelni: sem a jogállamiságot, sem a jog és a törvény győzelmét, sem az Alkotmánybíróságot. A kialakult helyzetben egyetlen feladat maradt, annak megfejtése, hogy a teljhatalmú úr miért változtatta meg korábbi tervét, hogy a regisztrációval távol tartja a szavazástól a bizonytalan választókat. Van egy jobb ötlete, amit még nem ismerünk, vagy kiszámolták, hogy erre nincs szükség, anélkül is el tudják csalni a választásokat, vagy technikailag jöttek rá arra, hogy kivitelezhetetlen az egész regisztráció, miközben amit regisztrálni kell, az a lakcímnyilvántartásban mind együtt van? Esetleg felmérték, hogy az egyébként biztos választási győzelem legitimitását feleslegesen kérdőjelezné meg utólag a regisztráció. Az amerikai és európai kritikák is erre koncentrálódtak, és ha ezt elvetik, akkor a külvilág már kevésébé jön rá arra, hogy a választási rendszer a regisztráció nélkül is minden elemében csalás és a Fideszre van szabva. Akárhogy is, ezt nem az Alkotmánybíróság döntötte el, ők csak megteremtették egy demokratikus döntés hazug látszatát. Jobb erre hivatkozni, mint azt a látszatot kelteni, hogy az ellenzék és a külföld tiltakozása miatt vonták vissza, vagy belátták, hogy mekkora baromság, őrültség és hazugság az egész, amely többet árt, mint használ nekik is. A turulba születettek nem értik félre most sem: csettintenek a nyelvükkel, hogy mekkora ász a Viktor, milyen jól kitalálta megint, és hogyan megszívatta ezeket. Amíg a regisztráció gumicsontján rágódtak, addig megalkotott egy minden ízében csaló választási törvényt, amely átrajzolta a választókerületeket, az egyfordulóval megszüntette az ellenzéki összefogás lehetőségét, elfoglalta a választási bizottságokat, államosította és a felügyelete alá vonta a választási elektronikus rendszert, és egy kamu állampolgárosítással produkált félmillió potenciális Fidesz-szavazót. És a tetejébe még eljátszhatja a nagy demokratát is, aki elfogadja az Alkotmánybíróság döntését. Arról nem szólva, hogy azt nem tudhatjuk, mi fő még a fazékban.

Magyarországon sokan nem akarják tudomásul venni, hogy önkényuralmi rendszer jött létre, mert nem akarják feladni a kényelmes életüket. Nem akarnak szembenézni azzal, hogy itt ugyanolyan harcot kell folytatni egy diktatúra ellen, amilyeneket csak a történelemkönyvekből ismernek, és a Duna-Tisza közén megint nem arról szól az élet, hogy nyugati életet élünk, mintha mi is ugyanolyan emberek lennénk, mint a világ boldogabb felén élők. Ezért belekapaszkodnak minden mozzanatba, amely fenntartja a hamis látszatot, hogy nem változott meg voltaképpen nagyon a világ. Van egy kis demokrácideficit, de hol nincs, és majd ez is elmúlik magától. Nem kell nagy felfordulást csinálni, próbáljunk a másik két gyereknek is angliai ösztöndíjat szerezni, és fél évente legalább egyszer Amszterdamba kimenni, a római vakációról nem beszélve. Sokan homokba dugják a fejüket, az öncsalás minden lehetséges formáját bevetik. Nekik úgy jött ez az alkotmánybírósági határozat, és a látszólagos fideszes meghátrálás, mint egy falat kenyér. Fellélegezhetnek, és mutogathatják a “bérrettegőknek”, hogy nincs minden veszve. Győzelemnek tekintik, ami történt, pedig csak Orbán így döntött. Ő határozta el, ő vonta vissza. De az ellenzék számára vereség mindig az, ha Orbán a demokrácia hazugságát tudja eladni anélkül, hogy a rendszere változna. Ez is egy vereség ebből a szempontból, mert a hazugság megerősödött. Nem lett jobb, csak kozmetikázottabb a zsarnoki rendszer. A regisztráció alkalmat nyújtott volna egy választási bojkottra is, ami csak elméleti lehetőség, mert erre semmiféle szándék nem mutatkozott, de a regisztráció eltörlésével ennek látványos okai megszűntek, miközben nyilvánvaló, hogy a Fideszt nem lehet választáson legyőzni a megmaradt szabályok között sem. Ezzel együtt nem azt mondjuk, hogy kár volt a regisztrációt eltörölni, csak nem elég. A regisztráció eltörlése kétségtelenül pozitív fejlemény, amelynek örülni is lehetne, ha nem a despota döntött volna így, és ha ez önmagában nyílttá tenné egy választás kimenetelét. A félreértés elkerülése végett: ha önmagában nézzük, akkor a regisztráció eltörlése csodálatos, nagyszerű dolog. Egy őrültséggel kevesebb. De ez nem a demokrácia sikere. És ha mindezt tágabb környezetbe helyezzük, akkor nem feledkezhetünk meg a fentiekben vázolt további szempontokról sem, amelyek továbbra sem festenek kevésbé borús képet a rendszer egészét és a várható jövőt illetően.

Az ellenzék pedig szintén öncsalásban él, stratégiája pedig eleve elhibázott, amikor tudomásul veszi az alkotmányellenes helyzetet, és ennek szabályai alapján akar úgy nyerni, hogy aztán az alkotmányellenes helyzetet megváltoztassa. Ez fából vaskarika, mert az egész alkotmányellenes rendszert azért hozták létre, hogy ezt soha ne tehessék meg. Csak ne lehetne annyira látni, hogy mit tanácsolt a kampánystratéga, amikor Mesterházy Attila naponta elismétli, hogy Orbán két év múlva meg fog bukni. Lehet látni, hogy ez a tanács, ezt kell szajkózni. A fideszes ráolvasás és szómágia göbbelsi gyökerei jól ismertek, egy demokratának akkor sem kellene ezeket használnia, ha rövidtávon hatékonyak, mert az eredményét láthatjuk régen és ma is. Demokratáknak továbbra is az egyénhez kell szólniuk, és az értelmükre kell hatni, nem kell átvenni a tömeglélektan manipulációs technikáit, mert észrevétlenül kis göbbelseket és kis orbánviktorokat hoznak létre, ezen az oldalon is. Aki ezeket a trükköket alkalmazza, azzal értelmes ember nehezen vállal közösséget. És azt sem tartom jó stratégiának, hogy az ellenzék megint arra apelláljon, hogy annyira le akarja mindenki váltani Orbánt, hogy akkor is rájuk szavaz, ha nem tud velük azonosulni. Előre mondom: rám ne számítsanak, mert csak olyanokra fogok szavazni, akiket Orbántól függetlenül támogatni tudok, és nem leszek egyedül. És itt emlékeztetnék Bajnai Gordon október 23-i beszédére, amelyben azt mondta: “Ezt jelképezi ’56 sokféle hőse. Nagy Imre és Mindszenty József, Bibó István és Mansfeld Péter, Maléter Pál és Pongrátz Gergely. Sokfelől jöttek, de egy célban egyesültek: emlékük azt üzeni nekünk, hogy egy méltó cél érdekében a nemzet képes az összefogásra.” Ez nem igaz, ez egyszerűen hazugság, a történelem meghamisítása. Bibó István és Mindszenty bíboros nem fogott össze, és nem is voltak közös céljaik még 1956-ban sem. És aki Mindszenty híveit is egy táborban akarja látni velem, az engem ott hiába keres. Mindszenty bíboros és a 21. századi modern liberális parlamenti demokrácia olyan messze van egymástól, mint az ég és a föld. És aki le akarja váltani Orbán Viktort, de nem akarja leváltani Mindszenty bíborost, az nem tudja, mit beszél. Az egy újabb Orbán-rendszer alapjait veti meg. Erre nem szavazok, az biztos.

Végezetül arra hívnánk fel a figyelmet, hogy mindennek örülni kell, amely élhetőbbé teszi a világot, nem erősíti, hanem csökkenti az abszurd agyrémeket, de hiba lenne levonni azt a következtetést, hogy ez a demokrácia működését jelzi, és a helyzet nem is annyira rossz. Még abban sem lennék biztos, hogy a Fidesz ezzel gyengült, azt pedig egyáltalán nem állítanám, hogy Orbán ezzel vereséget szenvedett, és ez a gyengülése jele. Ebből ő győztesen jön ki, az ellenzék vereségének mértéke pedig attól függ, mennyire dől be ennek a cselnek. Ez a rendszer a regisztráció nélkül is éppen olyan borzalmas, és ennek legnyilvánvalóbb jele az, ahogyan megszületett ez a döntés, és ami ennek az üzenete.

Ha Orbán nem akarta volna eltörölni a regisztrációt, akkor nem lenne eltörölve.

Ha az AB olyat tenne, ami nekik nem tetszik, akkor már ott tüntetne a Békemenet, és bejelentenék, hogy a politikai ellenzék külföldi szövetségeseivel befurakodott az Alkotmánybíróságba, hogy visszaszerezze az elvesztett húsosfazékat, és tovább nyomorgassa a népet, de nem hagyjuk.

Ez az AB döntés, és annak elfogadása örök hivatkozás lesz, hogy itt demokrácia van. Pedig csak azt törölték el, amit valamiért már ők sem akarnak, vagy nem tartanak már fontosnak..

Forrás: Amerikai Népszava

Vissza...