A kormány csak olyan szakokat támogat állami ösztöndĂjjal, amelyeket nemzetstratĂ©giai fontosságĂşnak tart – Ărják. A gazdasági Ă©s jogi kĂ©pzĂ©sek fizetĹ‘ssĂ© tĂ©telĂ©t mĂ©gis azzal indokolják, hogy igazságtalan, ha olyan kĂ©pzĂ©seket támogatna az állam, amelyekkel magas jövedelemre lehet szert tenni. Egy alsĂł tagozatos kisdiák is tudja, hogy ez a kamu iskolapĂ©ldája. A „gondolatot” megspĂ©kelve a röghöz kötĂ©s indoklásával – ne a magyar adĂłfizetĹ‘k pĂ©nzĂ©bĹ‘l kĂ©pezzenek diplomásokat más országoknak! – magyarázatot kapunk arra, miĂ©rt vándorol el a magyar diplomás.
Ăšgy Ă©reznĂ©, nem kellenek itt a tudástĂłl magabiztos, gondolkodĂł Ă©s kreatĂv fejek? Akik nemcsak azĂ©rt tanulnak gazdaságot vagy Ă©pp jogot, mert sokat akarnak keresni, hanem mert szĂvesen vĂ©geznek Ă©rtelmes munkát, mert tenni akarnak az országĂ©rt, mert szeretik… Hogyan kĂvánja a kormány biztosĂtani a rátermett gazdasági Ă©s jogi szakembereket a jövĹ‘nek? (Pont e szakok esetĂ©ben szĂĽksĂ©gtelen volna a röghöz kötĂ©s, ugyanis a jogásznak Ă©s közgazdásznak sokat kell tanulnia ahhoz a diploma után is, hogy máshol csináljon karriert.)
Ezzel a szemlĂ©lettel nem pusztán rövid távon okoznak kárt a hazai felsĹ‘oktatásnak: generáciĂłkra elĹ‘re kĂłdolják, hogy a legtehetsĂ©gesebbek ne itthon, az ország javára dolgozzanak. Nemcsak attĂłl a lehetĹ‘sĂ©gtĹ‘l fosztják meg a magyar fiatalokat, hogy kĂĽlföldön szerezzenek gyakorlatot, ismerjenek meg más kultĂşrákat, hanem az ország is elesik a lehetĹ‘sĂ©gtĹ‘l, hogy a másutt megszerzett tudást Ă©s szemlĂ©letet itthon hasznosĂtsák a fiatal szakemberek.
RáadáskĂ©nt mĂ©g az egyetemektĹ‘l is elveszik a fiatalokat, akik közĂĽl a legjobbak ugyanis sok uniĂłs tagállamban ingyen tanulhatnak, tekintet nĂ©lkĂĽl az állampolgárságukra. Azt, aki a begyöpösödött hazai szemlĂ©let miatt eleve kĂĽlföldön kezdi el tanulmányait, jĂł esĂ©llyel örökre elvesztettĂĽk. Aki ismeri a fiatalokat, tudja: az egyetemen nagyon erĹ‘s kötĹ‘dĂ©sek alakulnak ki egy ország, mĂ©g inkább egy-egy város iránt, hiszen ott alakulnak a szerelmek, a barátságok, a tanár–diák viszony, minden, amit szakmai Ă©s emberi kapcsolatrendszernek hĂvunk.
Akit ez ideköt, előbb-utóbb hazajön – ha olyanok a körülmények, akkor előbb. Akit ez sem köt ide, azt már aligha lehet Magyarországhoz láncolni. Egy külföldön is tanuló fiatal barátom mondta: akárhol is dolgozom a jövőben, New Yorkban, Londonban vagy épp Pekingben, ott mindig idegen leszek. Itthon viszont stabilan van múltam s jövőm. Kár, hogy a jelen ilyen gyorsan változik…
Forrás: Nol.hu |