Nem tudom, miĂ©rt mondom ezt ĂĽnnepek elĹ‘tt pár nappal, illetve dehogyis nem tudom. Ă–tvenhat Ĺ‘szĂ©n hatĂ©ves voltam, akkor állt Ăşgy apám az ablaknál, mint most Ă©n, csak Ĺ‘ nem tisztĂtás cĂ©ljábĂłl, hanem hogy villámgyorsan kiemelje az ablakokat.
A szomszédos tanácsháza homlokzatáról nem sokkal előtte lőtték le a nagy, veres csillagot, beleremegett az egész ház, apám azonnal ugrott, s első reflexből szedte ki az ablakokat, anyám sikoltozott, majd pofozni kezdett, mert „hurrá, lőnek” kiáltással kirohantam a folyosóra, egyedül apám őrizte meg a józan eszét, öt perc alatt kiemelte az összes ablakot, s oly elégedetten nézett körül, mintha ő vitte volna győzelemre a forradalmat.
Ez az egyetlen háborús tudásom van: az ablak. Hogy az ablaküveg stratégiai cikk, háború alatt eltűnnek az üvegesek, akinek ablaküvege van, az túlél mindent, sőt ember tud maradni, a többi nem érdekes. Só, bab, kristálycukor, konzervek felhalmozása a nők dolga, a pincébe költözés már összcsaládi feladat; ötvenhatban négy napot töltöttünk a pincében, de csak arra emlékszem, hogy a szénkupacon anyám minden reggel ugyanúgy beágyazott, mintha odafönt volnánk; még majd megszólnának a szomszédok, hogy úgy élünk, mint az állatok.
Ez tĂ©nyleg nem sok. Ahhoz kĂ©pest semmi esetre sem, hogy mi volna itt, ha megint lĹ‘nĂ©nek. Ahogy körĂĽlnĂ©zek a házban, rajtam kĂvĂĽl nincs lakĂł, aki reflexszerűen az ablakokhoz ugrana, rajtam kĂvĂĽl senkinek nem jutna eszĂ©be semmi. Ahogy ismerem a lakĂłkat, senkinĂ©l nincs konzerv, kristálycukor, lekvár, sĂł felhalmozva, legfeljebb Nutella, fogalmuk sincs, hogy baj esetĂ©n mit kell a pincĂ©be levinni, a ház fele azt se tudja, hol van a pincekulcs.
Ha nĂ©ha zárlat van, áramkimaradás, visĂtozva keresik a zseblámpát, amelyben persze lemerĂĽlt az elem, nincs kĂ©znĂ©l gyertya, az a vastag, „kĂ©tforintos” háztartási fajta, pedig ehhez nem kell háborĂşs reflex, a legutĂłbbi áramkimaradáskor BodnárĂ©k jobb hĂján szĂĽletĂ©snapi tortapetárdát gyĂşjtva rohangáltak föl s alá, hogy jaj, mi lesz most a vaksötĂ©tben. Továbbá senki se tudja, hogyan kell a pincĂ©ben villanyrezsĂł, gáz nĂ©lkĂĽl fĹ‘zni, hogyan kell beállĂtani a petrĂłleumlámpa kanĂłcát, mivel Ă©s hány rĂ©tegben kell a fűtetlen pincĂ©ben betakarni Ă©jszakára a gyereket, de Ăşgy, hogy azĂ©rt levegĹ‘t is kapjon.
A járulĂ©kos feladatokrĂłl nem is szĂłlva: ötvenhatban apám dr. Pekár bĹ‘rgyĂłgyásszal állt kapuĹ‘rsĂ©get, s egymás vállára borulva imádkoztak, hogy nehogy jöjjön valaki, mert akkor valamit csinálni kell, mĂ©g az is elĹ‘fordulhat, hogy lĹ‘ni, arrĂłl nem is szĂłlva, hogy a ház fele a vĂ©r láttán elájul (nem mellesleg velem az Ă©len). Nemhogy háborĂşs reflexek, de egyáltalán semmilyen reflexeink nincsenek, a mobil nyomogatásán kĂvĂĽl másra nem futja, mĂ©g nekem Ăşgy-ahogy, de nekem is csak olyan alapon, hogy Ă©n mĂ©g ismertem olyan embereket, akik tudtak krĂzishelyzetben viselkedni.
Magyarországon polgárháborĂş lesz. Ez nem lehet vitás, a formális logika alapján csakis ez következhet. Nem kell ahhoz kimenni az utcára, birkanĂ©psĂ©get nĂ©zegetni, mint legeltetik velĂĽk a semmit, elĂ©g az állami tĂ©vĂ©t nĂ©zni: a miniszterelnök Ă©vek Ăłta harcrĂłl beszĂ©l, az Ĺ‘ harcárĂłl, szabadságharcrĂłl, forradalomrĂłl, s azok ellensĂ©geirĹ‘l, az ellenforradalmárokrĂłl, az ellensĂ©g legyĹ‘zĂ©sĂ©rĹ‘l, eltiprásárĂłl, felszámolásárĂłl, szelĂdebb pillanataiban is minimum tockossal, kokival, sallerral pĂ©ldálĂłzik, csupa fizikai ráhatással, mint akit gyerekkorában rendre hĂĽlyĂ©re vertek.
A fegyvertársai szintĂşgy: a házelnök hat állĂł hete a parlament minden egyes ĂĽlĂ©sĂ©n elmondja, hogy januártĂłl vĂ©ge a jĂł világnak, januártĂłl bármikor bevetheti a házĹ‘rsĂ©get, Ăşgy prĂłbáljanak meg közbepofázni, rebelliskedni, hogy az egĂ©sz ĂĽlĂ©stermet kiĂĽrĂttetheti. Itt már okafogyott a dilemma eldöntĂ©se, hogy beteges kĂ©nyszer-e ez vagy tudatos megfĂ©lemlĂtĂ©s; noha szinte egĂ©szen bizonyos, hogy nem Ĺ‘ lesz az elsĹ‘, aki emberek közĂ© lövet; ennĂ©l sokkal többen sunyĂtanak civilizáltnak látszĂł ábrázattal.
Jellemző, hogy legfőbb támaszuk a békemenet. Legutóbb a békemenet saját magával riogatta a diákságot, hogy ha a diákság nem nyugszik, akkor majd megint vonulnak, és akkor a diákság majd megnézheti magát; igaz is, a békemenet első sorát próbált harcosok alkotják, megannyi kommunista, egykori vöröskatona unokája, identitászavaros publicista, elborult elméjű énekes, úgy néznek ki együtt, vonulás előtt, mint valami munkásőr-propagandafilm nyitósora.
Az egĂ©sz ország erre van kihegyezve. Mi itt sĂrunk, hogy anakronizmus van, hogy a rĂ©gi, kádári struktĂşrát akarják visszahozni, 60 százalĂ©k ipari munkássággal, 25 százalĂ©k mezĹ‘gazdasági dolgozĂłval Ă©s csak 15 százalĂ©knyi szolgáltatĂł szektorral, holott a világ azĂłta Ă©pp az ellenkezĹ‘ arányba fordult.
Csakhogy tĂ©vedĂ©s a tĂ©vedĂ©s tagadása is, mert az ország militárisan rĂ©tegezĹ‘dik: rendĹ‘rök, terrorelhárĂtĂłk, kommandĂłsok, rendĂ©szek, munkafelĂĽgyelĹ‘k, szemĂ©lyi testĹ‘rök, házĹ‘rök, iskolaĹ‘rök, parkolóőrök, polgárĹ‘rök, bolti Ĺ‘rök, biztonsági Ĺ‘rök, pĂ©nzbehajtĂłk, bĂrĂłsági vĂ©grehajtĂłk Ă©s nem bĂrĂłsági vĂ©grehajtĂłk minden változatban Ă©s mennyisĂ©gben, egy egĂ©sz ország Ĺ‘rzi magát egyre növekvĹ‘ agresszivitással Ă©s hajt vĂ©gre saját maga ellen; az nem lehet, hogy ennyi felgyĂĽlemlett Ĺ‘rzĹ‘-vĂ©dĹ‘-vĂ©grehajtĂł potenciál ne törjön fel elĹ‘bb-utĂłbb robbanásszerűen.
Ha itt a Kádár-rendszer épül újra, ahogy mondják, akkor visszafele épül: az elmúlt két és fél év volt a vidám barakk, a slendrián kádári évek, s most a keményedés jön, a visszazáródás, dekonszolidáció, börtönök, akasztás, koncepciós perek, az elkerülhetetlen vég. Nem mellesleg, ha itt Kádár-rendszer épül, akkor úgy kell felfogni ezt a kurzust, mint a hazánkban ideiglenesen állomásozó csapatokat, s ebben a szellemben is kell eljárni velük.
MiĂ©rt volna máskĂ©pp? Gondolja valaki, hogy 2014 áprilisában, a választás napjának estĂ©jĂ©n az Országos Választási Bizottság kormánypárti elnöke megerĹ‘sĂti az exit pollok eredmĂ©nyeit, miszerint veszĂtett a kormányzĂł párt Ă©s Ăşj erĹ‘k alakĂtanak kormányt? Hogy aztán a köztársasági elnök a házelnökkel Ă©s a kormányfĹ‘vel versenyezve gratuláljon elsĹ‘kĂ©nt a gyĹ‘ztesnek, hozzátĂ©ve, hogy ilyen az Ă©let, mĂşltkor mi nyertĂĽnk, most ti nyertetek, de legközelebb majd megint mi akarunk nyerni; Ĺ‘sszel aztán a tetejĂ©be mĂ©g az önkormányzati választásokon is csupa Ăşj polgármester gyĹ‘zedelmeskedik. El tudja ezt valaki kĂ©pzelni, amikor a hatalom teljes fegyverzetben áll, az egĂ©sz választási informáciĂłs rendszer az övĂ©, s legfeljebb Ĺ‘ ellenĹ‘rzi önnönmagát?
A gyerek, aki tehát az apjátĂłl megtanulta, hogyan kell baj esetĂ©n kiemelni az ablakokat, diák. A diákokat pedig nem bĂrják elviselni. Vissza mertek beszĂ©lni, ami hagyján, de indulat nĂ©lkĂĽl, vĂ©gtelen derűvel Ă©s higgadtsággal, ráadásul a jĂłzan Ă©sz mentĂ©n, a kĂ©pĂĽkbe mondva, hogy nem hiszĂĽnk nektek. Ilyen mĂ©g nem volt: láthatta az ország, hogy nem is olyan nagykutyák ezek, Ă©pp ellenkezĹ‘leg, szánalmas figurák, akik nagyon meg tudnak zavarodni, ha valaki nem hunyászkodik meg elĹ‘ttĂĽk; ennyire mĂ©g soha nem volt láthatĂł, hogy mennyire nincsen civilizált reflexĂĽk arra, ha intellektuális alapon szembeszállnak velĂĽk, hogy mennyire ĂĽresfejűek Ă©s ĂĽresszĂvűek; mint megannyi luftballon: aprĂł tűszĂşrás elĂ©g, Ă©s szissssz, leeresztenek.
Nagyon jĂł, hogy a gyerek látta ezt, mert jobb öröksĂ©g ezt látni, mint az apját ablakkal, Ă©s mĂ©g jobb, hogy gyerekek százezrei látták az egyetemistákat. Föl a hĂdra, le a hĂdrĂłl, körbe a tĂ©ren, aztán vissza, látszĂłlag cĂ©ltalanul; Ărta is a kormánymĂ©dia, hogy ezek nem tudják, mit akarnak, hogy „a diákoknak semmi se elĂ©g”, Ă©s hogy csak bábuk, játĂ©kszerek, mert nyilvánvalĂł, hogy erĹ‘k, sĹ‘t bizonyos erĹ‘k állnak mögöttĂĽk, mert önmagátĂłl a diákság ugyebár rá nem jönne, hogy nem jĂł neki, hogy szĂvatva van, átverve, megalázva, hĂĽlyĂ©nek nĂ©zve; ennyire mĂ©g tĂ©nyleg nem látszott, hogy ezek mennyire nem Ă©rtenek az egĂ©szbĹ‘l semmit.
Hogy nem tandĂj, nem keretszám a kĂ©rdĂ©s, hanem hogy akik dirigálnak, milyen alapon Ă©s honnĂ©t veszik a bátorságot, mert ennek már semmi köze kĂ©tharmados felhatalmazáshoz. Ráadásul mindebbĹ‘l egy kis hatvannyolc is átjön, márpedig ezek gyűlölik hatvannyolcat, a diákmozgalmakat, a lázadást, a szabadszájĂşságot, a kĂ©telkedĂ©st, az övĂ©kĂ©tĹ‘l eltĂ©rĹ‘ viselkedĂ©st, s nem is a máskĂ©pp gondolkodást, de már a gondolkodás iránti igĂ©nyt is.
JĂł, ha látja a gyerek, hogy nem kell mindjárt beszarni államtitkártĂłl, minisztertĹ‘l, kormányfĹ‘tĹ‘l, megyei kormányhivataltĂłl, koszlott almádi igazgatĂłnĹ‘ktĹ‘l fĹ‘leg nem, ami persze öröksĂ©g kĂ©rdĂ©se is. AkitĹ‘l pedig örökli, az maximum az ablaknál áll, Ă©s Ablakzsiráf-szĂnvonalon magyarázza, hogy mit kellene tenni, de persze Ĺ‘ maga nem meri, soha nem is merte megtenni, mert Ĺ‘ is öröksĂ©get kapott az apjátĂłl, ami nem tĂşl bonyolult, igaz, egyszerűnek sem egyszerű: baj esetĂ©n magunkat meghĂşzni, pincĂ©be bevackolni, de legelĹ‘bb is az ablakpántokat olajozottan tartani.
Forrás: Nol.hu |