A feladat mĂ©rete emberes, ha Ăşgy tetszik, embertelen. Ezt az országot meg kell szabadĂtani a zsarnoktĂłl. AttĂłl az embertĹ‘l, akirĹ‘l tudhatĂł: soha semmi mást nem akart, mint hatalmat Ă©s vagyont. Magyarország soha nem Ă©rdekelte. Ha Ă©rdekelte volna, ma nem Ăgy állna a nemzet. Ennek az embernek a vagyona ma minimum sok százszorosa annak, mint amennyit az elmĂşlt 22 Ă©vben a magyar adĂłfizetĹ‘k pĂ©nzĂ©bĹ‘l kapott mint pártelnök, miniszterelnök, kĂ©pviselĹ‘, bizottsági elnök Ă©s frakciĂłvezetĹ‘. Honnan ez a pĂ©nz? Az ember, aki soha semmi mást nem csinált, mint politikus volt, Ă©s állĂtĂłlag sosem ĂĽzletelt,mitĹ‘l lett ilyen gazdag? Ez tĂ©nyleg senkit nem Ă©rdekel?
Magyarország ma fogoly. Orbán Viktor foglya, aki elárulta az alkotmányt, amelyre hat választáson feleskĂĽdött. KiĂ©pĂtette egyszemĂ©lyi hatalmát, amelyben mindenrĹ‘l Ĺ‘ dönt, az utolsĂł helyi kinevezĂ©srĹ‘l is. Politikája a JobbikĂ©, annak választási programját valĂłsĂtja meg. Márpedig az antidemokratikus, kirekesztĹ‘ Ă©s antiszemita program. Mi lettĂĽnk Ăşjra a Wass Ă©s AczĂ©l országa. Nyilas ĂrĂłk az alaptantervben, Ă©s "három T" Fekete Györggyel a kultĂşrában.
Akarunk-e ilyen országban Ă©lni? Muszáj ezt a kĂ©rdĂ©st feltenni, Ă©s mĂ©g mielĹ‘tt a fideszes bĂ©rkommentelĹ‘k megjelennek, hogy elhĂşzhatok, Ă©s mindenki más is, akinek ez nem tetszik, elĹ‘re jelzem: magyar vagyok. Vagyok annyira magyar, mint Ĺ‘k. Csak Ă©ppen nem olyan országban akarok Ă©lni, ahol kilomĂ©teres sor kĂgyĂłzik egy tál Ă©telĂ©rt, ahol a katolikus egyház egyre gazdagabb, miközben egyre több a szegĂ©ny. Meddig szolgálhatja a FideszbĹ‘l Ă©lĹ‘ sajtĂł azt az embert, aki szĂ©tverte az országot Ă©s tönkre tette, bĂłvli alá silányĂtotta a magyar gazdaságot? Meddig szolgálhatĂł az az ember, akinek országlása idejĂ©n a cimborákbĂłl lex-ek Ă©s földesurak lesznek, Ă©s akinek uralma idejĂ©n mi lettĂĽnk a hárommilliĂł közmunkás országa?
TĂ©nyleg jĂł ez Ăgy nekik? TĂ©nyleg tetszik, hogyan fojtogatják az ellenzĂ©ki rádiĂłt? TĂ©nyleg tetszik nekik a hĂrhamisĂtĂł "közszolgálati"? Meddig tartoznak hűsĂ©ggel a vezĂ©rĂĽknek, aki mindent szĂ©tvert maga körĂĽl? Lesz-e köztĂĽk majd bárki, aki egyszer bocsánatot kĂ©r, mint azok közĂĽl nĂ©hányan, akik Rákosit szolgálták a Szabad NĂ©pben?
Felismeri-e az ellenzĂ©k, hogy nincs hova hátrálni? Aki itt a másikat mĂ©regeti összefogás helyett, az Orbánt segĂti. Ki merik-e mondani, hogy Orbánnal Ă©s a Fidesszel nincs alku? Hogy nincs többĂ© mutyi Simicskával, hogy nincs többĂ© magánzsebbe vándorlĂł közpĂ©nz, hogy hiába vĂ©di Orbán az ĂĽgynököket, hogy akkor sem egyezĂĽnk ki Lázárral, Navracsiccsal, Pokornival, ha egyszer mĂ©gis csak ledöfik Orbánt... Ugyanis valamennyien minden gyalázatot megszavaztak. Mindent, amivel a maguk javára csalták a 2010-ig fennállĂł demokratikus rendszert, Ă©s mindent, amely megnyomorĂtotta milliĂłk Ă©letĂ©t jövĹ‘jĂĽkben, anyagilag, erkölcsileg, emberileg Ă©s magyarságukban.
Van-e erő az ellenzékben ennek kimondására? Ez a kérdés. Tudnak-e együtt a rendszert blokkoló ellenzékké válni? Képesek-e arra, hogy élére álljanak egy folyamatnak akkor is, ha tudják: Orbán ezt a hatalmat önként, választáson sosem fogja átadni?
Ebben ugyanis biztosak lehetnek.
Forrás: Greczyblog |