Az Orbán nélküli Magyarország

2012-12-30 08:34:00

A második Orbán-kormány utolsó teljes éve következik. Meg kell kezdeni a felkészülést a visszaszámlálásra. Ráadásul a visszaszámlálást olyan körülmények között kell az országnak megtennie, hogy már a mai szabályok szerint sem lesz szabad és demokratikus a választás.

A feladat mérete emberes, ha úgy tetszik, embertelen. Ezt az országot meg kell szabadítani a zsarnoktól. Attól az embertől, akiről tudható: soha semmi mást nem akart, mint hatalmat és vagyont. Magyarország soha nem érdekelte. Ha érdekelte volna, ma nem így állna a nemzet. Ennek az embernek a vagyona ma minimum sok százszorosa annak, mint amennyit az elmúlt 22 évben a magyar adófizetők pénzéből kapott mint pártelnök, miniszterelnök, képviselő, bizottsági elnök és frakcióvezető. Honnan ez a pénz? Az ember, aki soha semmi mást nem csinált, mint politikus volt, és állítólag sosem üzletelt,mitől lett ilyen gazdag? Ez tényleg senkit nem érdekel?

Magyarország ma fogoly. Orbán Viktor foglya, aki elárulta az alkotmányt, amelyre hat választáson felesküdött. Kiépítette egyszemélyi hatalmát, amelyben mindenről ő dönt, az utolsó helyi kinevezésről is. Politikája a Jobbiké, annak választási programját valósítja meg. Márpedig az antidemokratikus, kirekesztő és antiszemita program. Mi lettünk újra a Wass és Aczél országa. Nyilas írók az alaptantervben, és "három T" Fekete Györggyel a kultúrában.

Akarunk-e ilyen országban élni? Muszáj ezt a kérdést feltenni, és még mielőtt a fideszes bérkommentelők megjelennek, hogy elhúzhatok, és mindenki más is, akinek ez nem tetszik, előre jelzem: magyar vagyok. Vagyok annyira magyar, mint ők. Csak éppen nem olyan országban akarok élni, ahol kilométeres sor kígyózik egy tál ételért, ahol a katolikus egyház egyre gazdagabb, miközben egyre több a szegény. Meddig szolgálhatja a Fideszből élő sajtó azt az embert, aki szétverte az országot és tönkre tette, bóvli alá silányította a magyar gazdaságot? Meddig szolgálható az az ember, akinek országlása idején a cimborákból lex-ek és földesurak lesznek, és akinek uralma idején mi lettünk a hárommillió közmunkás országa?

Tényleg jó ez így nekik? Tényleg tetszik, hogyan fojtogatják az ellenzéki rádiót? Tényleg tetszik nekik a hírhamisító "közszolgálati"? Meddig tartoznak hűséggel a vezérüknek, aki mindent szétvert maga körül? Lesz-e köztük majd bárki, aki egyszer bocsánatot kér, mint azok közül néhányan, akik Rákosit szolgálták a Szabad Népben?

Felismeri-e az ellenzék, hogy nincs hova hátrálni? Aki itt a másikat méregeti összefogás helyett, az Orbánt segíti. Ki merik-e mondani, hogy Orbánnal és a Fidesszel nincs alku? Hogy nincs többé mutyi Simicskával, hogy nincs többé magánzsebbe vándorló közpénz, hogy hiába védi Orbán az ügynököket, hogy akkor sem egyezünk ki Lázárral, Navracsiccsal, Pokornival, ha egyszer mégis csak ledöfik Orbánt... Ugyanis valamennyien minden gyalázatot megszavaztak. Mindent, amivel a maguk javára csalták a 2010-ig fennálló demokratikus rendszert, és mindent, amely megnyomorította milliók életét jövőjükben, anyagilag, erkölcsileg, emberileg és magyarságukban.

Van-e erő az ellenzékben ennek kimondására? Ez a kérdés. Tudnak-e együtt a rendszert blokkoló ellenzékké válni? Képesek-e arra, hogy élére álljanak egy folyamatnak akkor is, ha tudják: Orbán ezt a hatalmat önként, választáson sosem fogja átadni?

Ebben ugyanis biztosak lehetnek.

Forrás: Greczyblog

Vissza...