A kormányfő megnyilatkozott. Kemény vonásokkal az arcán a Magyar Nemzet ünnepi számában, aztán visszafogott mosollyal az ajakán, úgy, ahogyan azokhoz a gyermeteg lelkekhez illik szólni, akik vasárnap esténként a TV2 Frizbijének agymosodájába menekülnek a való világ elől.
|
Tudjuk tehát, mit Ă©s kit keresgĂ©l a kormányfĹ‘ a bulvárban, bár most mintha a kelletĂ©nĂ©l is kissĂ© ostobábbnak nĂ©zte volna a „gyermeteg lelkeket”. CsalĂłdni azĂ©rt nem csalĂłdtunk, amit kaptunk, szĂntiszta politikai bulvár volt.
A bornĂrt semmi. Biztos lábakon állĂł nemzet a megrendĂĽlt országokkal teli EurĂłpa közepĂ©n, undorral fĂ©lretolt, kĂĽlföldrĹ‘l erĹ‘ltetett IMF-hitel, a diákságot megĂ©rtĹ‘ elnĂ©zĂ©ssel (le)kezelĹ‘ kabinet, amelynek soha eszĂ©be sem jutott a tandĂj. Meg a választási regisztráciĂł, amely csak azĂ©rt fontos ennek a jĂłakaratĂş hatalomnak, hogy minĂ©l többen elmenjenek szavazni.
És, hát felvirradt a nagy nap is, mert negyven Ă©v Ăłta (Ĺ‘ mondta!) nem kezdĹ‘dött mĂ©g Ăşgy Ăşj Ă©v, mint most: minimálbĂ©r-emelĂ©ssel, tĂzszázalĂ©kos lakossági rezsicsökkentĂ©ssel. Tollvonásra, parancsszĂłra, mindegy, hogy a bĂ©remelĂ©st fĂ©l Ă©vig a költsĂ©gvetĂ©s fizeti, mert a gazdaság már pusztaság, mindegy az energia valĂłdi ára, legfeljebb aki eddig sokat keresett a gázon, áramon, távfűtĂ©sen, most majd nem fog. Ez volna a gazdaságpolitika lĂ©nyege, mert amĂşgy minden rendben: az államadĂłsság csökken, a költsĂ©gvetĂ©si hiány három Ă©ve az uniĂłs szint alatt, kĂĽlkereskedelmi többletĂĽnk van. ArrĂłl meg sem itt, sem máshol ne beszĂ©ljĂĽnk, hogyan rokkan bele az ország nagyobb rĂ©sze ebbe a hazug sikerdömpingbe.
Forrás: Nol.hu |