Dehogyis kezdünk most semjénzsoltozni, mi magunk is keresztények volnánk, ennélfogva semmi közünk Semjén Zsolthoz, kiesik érdeklődési körünkből, mi plágiumügyekben is igyekszünk a lehető legmélyebb rétegekre figyelmezni. Márpedig plágiumügyekben a legalsó szinteken már letisztult a kép. A nyáron még parázs vita folyt, példának okáért, a sashalmi centenáriumi iskolában, hogy Horváthné, az új igazgatónő plagizálta-e a pályázati anyagát, vagy sem.
Vigyázat, nem az volt a vita tárgya, hogy vett-e át HorváthnĂ© hivatkozás nĂ©lkĂĽl idegen szöveget, mert amint azt a tantestĂĽlet megállapĂtotta, szinte mást se tett, mondhatni, az egĂ©sz szöveget az internetrĹ‘l szedte le, mĂ©g arra se ĂĽgyelve, hogy a kĂĽlönfĂ©le stĂlusokat egymáshoz igazĂtsa. Az önkormányzat kormánypárti kĂ©pviselĹ‘i szerint viszont szĂł sem lehetett plágiumrĂłl, hiszen „az összeollĂłzás mindennapos dolog, minden pályázat Ăgy kĂ©szĂĽl”, legalábbis ez hangzott el a testĂĽleti ĂĽlĂ©sen.
Aztán kĂ©sĹ‘bb pontosĂtottak, miszerint minden intĂ©zmĂ©nyvezetĹ‘i pályázat ugyanazokat a fordulatokat tartalmazza, elsĹ‘ a gyerek Ă©rdeke stb., Ăşgyhogy ilyen alapon minden plágium.
JĂł, bizonyos konzervatĂv Ă©s mára már avĂtt felfogás szerint a lopás akkor is lopás, ha evidenciát lop az illetĹ‘, ám itt többrĹ‘l van szĂł. Az igazgatĂłnĹ‘ ugyanis azzal vĂ©dekezett, hogy nem Ĺ‘ vette át mások gondolatait, hanem a korábbi tantestĂĽleti Ă©rtekezleteken általa elĹ‘adottakat hasznosĂtották mások, s bebizonyĂtotta, Ă©s itt most a Hvg.hu-rĂłl a polgármestert idĂ©zzĂĽk, „hogy a 2012-es pályázatában szereplĹ‘ fordulatok, mondatok, bekezdĂ©sek (melyek mások pályázatában is megjelennek 2010, 2011, 2012-ben) HorváthnĂ© korábbi munkáibĂłl, dolgozataibĂłl, jelentĂ©seibĹ‘l fakadnak”.
Azért ez mindjárt más. Ha jól értjük, akkor arról van szó, hogy az igazgatónő korábbi dolgozatait és tantestületi felszólalásait a kollégák egyszerűen ellopták, majd saját anyagként föltették a világhálóra, ahonnét aztán a szerző visszavette őket, nem is sejtve, hogy saját magától ollóz, ami azért a plagizálási kultúra nem akármilyen foka.
Ismerve az iskolaigazgatĂłi pályázatok gondolatgazdagságát, eredetisĂ©gĂ©t, valamint emelkedett stĂlusát, erĹ‘s a gyanĂşnk, hogy HorváthnĂ© a honi pedagĂłgustársadalomban affĂ©le Ĺ‘sanyaszerepet tölt be, amennyiben minden pályázati fordulat Ă©s gondolatszikra tĹ‘le származtathatĂł; egyszer mĂ©g ki fog derĂĽlni, hogy ebben az országban az utĂłbbi hatvan Ă©vben egyetlenegy ember Ărt becsĂĽletes szakdolgozatot, a többi mind tĹ‘le lopott.
Mindez csak azĂ©rt fontos, mert Schmitt Pált, SemjĂ©nt meg a többit el lehet zavarni, pár Ă©v, Ă©s a kutya se emlĂ©kszik majd rájuk, ám HorváthnĂ© esete immár a hĂ©tköznapi kultĂşra szerves rĂ©sze, amibĹ‘l nincs menekvĂ©s; Ă©letre kelnek Temesi Ferenc ĂrĂł mĂ©g hĂ©t Ă©vvel ezelĹ‘tt mondott gyönyörű szavai, miszerint „ami nekem fontos az internetbĹ‘l, azt Ă©n elveszem. A világhálĂł mindenkiĂ©, közös kincsesbánya.”
EgyĂ©biránt HorváthnĂ© igazgatĂłi programját a sashalmi tantestĂĽlet 33:10 arányban utasĂtotta el, a szemĂ©lye ellen 676 szĂĽlĹ‘ tiltakozott az aláĂrásával; ebbĹ‘l következĹ‘en az önkormányzat elsöprĹ‘ többsĂ©ggel szavazta meg a kinevezĂ©sĂ©t.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |