A nép akkori döntése jogilag még érvényben van, de a kétharmad (az aktuális közvélemény-kutatási adatok szerint egyötöd) a népakaratnál nagyobb akadályok előtt sem szokott elbizonytalanodni.
Mintha csak a márĂłl Ărta volna Navracsics Tibor a 2010-es választási programban: „MegkezdĹ‘dött a szavak jelentĂ©sĂ©nek fĂ©lremagyarázása, a cinikus relativizálás, az önigazolás Ă©s a felelĹ‘ssĂ©g minĂ©l szĂ©lesebb körre törtĂ©nĹ‘ kiterjesztĂ©se. A jĂł Ă©s a rossz, az igazság Ă©s a hazugság közti határvonal elmosĂłdása, a nyelvi Ă©s fizikai durvaság, a nepotizmus, a tudatos szabályszegĂ©s Ă©s a cinikus önfelmentĂ©s formájában a mindennapi Ă©let rĂ©szĂ©vĂ© vált.” Igen, pontosan, csak az igeidĹ‘t tetszettek eltĂ©veszteni: ami akkor a bűnös mĂşlt leĂrásának tűnt, az mostanra – visszamenĹ‘leges hatállyal – választási ĂgĂ©rettĂ© változott. A Nemzeti EgyĂĽttműködĂ©s RendszerĂ©ben a szavak tĂ©nyleg mást jelentenek: az „egyĂĽttműködĂ©s” az eltĂ©rĹ‘ vĂ©lemĂ©nyek ignorálását, a „söralátĂ©t mĂ©retű adĂłveballás” hozzávetĹ‘leg harminc Ăşj adĂłt, a „tandĂjmentessĂ©g” pedig azt, hogy jövĹ‘re mindössze tĂzezer teljes ösztöndĂjas (ingyenes), Ă©s 46 ezer rĂ©szösztöndĂjas (valamilyen mĂ©rtĂ©kben fizetĹ‘s) helyen kezdhetnek a „támogatott” hallgatĂłk felsĹ‘fokĂş tanulmányokat, vagyis a 80 százalĂ©kuk fizetni fog. Amennyiben a rĂ©szösztöndĂj – ami az arányokat tekintve nem a kivĂ©tel, hanem a szabály lesz – nem azt takarja, amit 2008-ban az emberek leszavaztak (ti. hogy az állami támogatással kĂ©pzett diákoknak kĂ©pzĂ©si hozzájárulást kell fizetniĂĽk), akkor vagy mi nem tudunk magyarul, vagy a nĂ©pszavazásra feltett kĂ©rdĂ©s megfogalmazĂłi. Orbán Viktor viszont egĂ©szen biztosan nem Ă©rt a szĂłbĂłl: Ĺ‘ ma már önfenntartĂł rendszert szeretne, ahol a hallgatĂłk vĂ©gkĂ©pp a saját befizetĂ©seikbĹ‘l működtetik a felsĹ‘oktatást – márpedig ilyen ĂgĂ©retet sem a nĂ©pszavazási eredmĂ©nyekbĹ‘l, sem a Fidesz választási Ă©s kormányprogramjábĂłl nem lehet kiolvasni. Arra pedig vĂ©lhetĹ‘en a NĂ©zĹ‘pont IntĂ©zetben is hiába keresik a választ, hogyan egyeztethetĹ‘ össze a legfĹ‘bb kormányzati cĂ©llá vált adĂłsságlegyĹ‘zĂ©s egy teljes diákgeneráciĂł tervszerű adĂłssá tĂ©telĂ©vel.
A kĂ©rdĂ©st, hogy milyen kilátásai lehetnek egy nemzetnek, amely a saját tehetsĂ©ges, de pĂ©nztelen fiataljait elzárja a legbiztosabb felemelkedĂ©si lehetĹ‘sĂ©gtĹ‘l, vagyis a diplomaszerzĂ©stĹ‘l, már fel sem kell tennĂĽnk. Amikor annak idejĂ©n a nĂ©pszavazás kampánya a cĂ©legyenesbe fordult, a jobboldal Ăşj szlogenre váltott: „A jövĹ‘ három igennel kezdĹ‘dik!”. Visszatekintve elmondhatjuk: ez volt az utolsĂł igaz mondat fideszes szájbĂłl a tandĂjjal kapcsolatban (is). Az a jövĹ‘, amibĹ‘l mára ilyen jövĹ‘tlen jelen lett, valĂłban akkortájt kezdĹ‘dött.
Forrás: Nol.hu |