Csapdában

2012-12-03 20:54:50

Vége hát az antifasiszta tüntetésnek, sokan voltunk, közöttünk rengeteg fiatal, és ez nagyon örvendetes. Lehetett nemzeti zászlókat (hurkapálcástól a koronáscímeresig) kapni – ez is örvendetes, kár, hogy nem éreztem rá erre a zászló-bizniszre huszonhárom éve.

Ha időben felismerem a keresletet, ma a Bermudákon olvasgatnám a híreket arról, hogy mennyire visszafogott volt és milyen igaz gondolatokat tolmácsolt a Fidesz frakcióvezetőjeként beharangozott, de a meghívott saját nyilatkozata alapján sem pártja vezetőjeként fellépő primadonna. Még örvendetesebb, hogy lehetett kapni forraltbort is, már csak a libamájas, lilahagymás, libazsíros kenyér hiányzott az egyetemes jóléthez, - no, meg egy olyan békés életérzés, melyben fel sem merül, hogy most verik éppen egyik legérzékenyebb testrészemmel a csalánt. Sajnos felmerült.

Mert bármennyire is szép volt a tüntetők létszáma, bármennyire is hangzatosak voltak a szlogenek és tartalmasak a beszédek, azt azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a színpadon ott bokázott annak a pártnak a frakcióvezetője, amelyik ránk szabadította a barna pestist. Vagy az olívzöldet – tetszés szerint. És a tömeg nem hajigálta le a színpadról, hanem könnyes szemmel, hálásan tapsolt neki, ha azt énekelte, amit a tömeg hallani szeretett volna. A tömeg ugyanis imádja az illúziókat és imádja azokat, akik el tudják ringatni érzékeny lelkét. Kész Stockholm-szindróma ez a helyzet.

Az ember nem is gondolná, hogy értelmes emberek képesek lelkesedni ezért a tömegmanipulációs csúcsteljesítményért, melynek eredményeképpen most önszántukból nekiláttak ellapátolni azt a nagy rakás trágyát, mely már éppen elborította volna az alcsúti pávát, Azt a kupacot, melyet a delikvens saját maga csinált oda, az ország kellős közepére. De az kétségtelen, hogy innentől kezdve alapjaiban változott meg a politikai helyzet, mert mostantól sokkal nehezebb lesz azt állítani, hogy a Fidesz nem demokratikus párt, hiszen, lám, még az antiszemitizmus elleni tüntetésen is részt vett és elhatárolódott Gyöngyösi képviselőtől, holott akár meg is hozhatta volna a maga első zsidótörvényét, például a kaszinóépítési numerus clausust. Ami azt illeti, Mesterházy a dolog lényegére tapintott, mikor követelte a Vezér nyilatkozatát a jobbikkal kapcsolatban. Merthogy Vitykánk hallgat, a Jobbik háborog, Gyöngyösi nyilas képviselő meg tesz magasról az egész banda fejére, ami az ő helyzetét tekintve indokolt is, miért is mondana ő le, amikor szélsőséges gondolkodás tekintetében a Fideszes Wittner Máriához képest a kanyarban sincs, és még csak azt sem javasolta, hogy a zsidókat vegyék nyilvántartásba, mint idegen hatalom ügynökeit. Ne legyenek illúzióink, ha hatalmi szempontból szükségesnek látja, akkor Viktorunk meg fog esküdni akár a kanturul tojásaira is, hogy utálja a Jobbikot, melyet pedig anno oly féltő gondoskodással nevelgetett, gondozgatott, támogatott. Egyébként meg ezen a kalandocskán túl leszünk hamar, az amerikai nagykövet-asszony meghallgathatta a szépreményű frakcióvezetőt, és ha maradtak volna kétségei, akkor majd a Vezér személyesen, elegánsan pucsítva végigcsókolja a karát, hónaljtól a kisujja hegyéig – van e nő, aki képes lenne ennek ellenállni?

Azért engem megdöbbentett, az a tömeg feledékenysége. Rogán azt nyilatkozta, hogy a Fidesz részéről a demonstráció szervezői őt keresték meg, és „természetesen” egyeztetett Orbán Viktor miniszterelnökkel is. „Amikor valaki nyíltan megtámadja zsidó honfitársainkat a parlamentben, akkor félre kell tenni a megosztottságot, félre kell tenni a jogos vitákat a politikai oldalak között. Ilyenkor közösen kell megszólalni” – nyilatkozta. Egyet kell ezzel érteni. Mostmár csak az a kérdés, hogy amikor zsidó és nemzsidó honfitársainkat együttesen támadja meg egy fasiszta típusú, vezérelvű, egyszemélyi hatalmat, diktatúrát kiépítő párt, szétverve a társadalmat, akkor vajon miért nem kell félretenni a jogos vitákat és azt mondani: Igen, jobb és baloldali demokratáknak ilyenkor egyszerre illenék megszólalni - de ez nemigen látszik összejönni. Most éppen ott tartunk, hogy az emberek többsége olyan, mint akinek megerőszakolták a húgát. Egy nagy benga lefogta, a kis fürge meg megpocsékolta, majd a nagy bengával együtt elmegyünk tüntetni a nemi erőszak ellen. Ami itt ma történt, az cinikus politikai manipuláció volt, az ember sajnálja azokat, akik tiszta hittel és a jó cél érdekében mentek ki a Kossuth térre, és igen dühös a tüntetés szervezőire, akik - meglehet - remek emberek egyébként, de ebben az esetben nem ártott volna elolvasniuk a szakirodalom Stern Samura vonatkozó részét. Hitler sem személyesen lőtt árokba senkit, de rendszere lehetővé, sőt kötelezővé tette másoknak ezt. Szálasi sem járkált géppisztollyal a Duna partján. Mégis, ha választani kellene, hogy melyikük bűnösebb, a gázkamrákba gázt juttató SS katona, vagy Hitler, a válasz nem kétséges.

Nálunk se. Felmerül a kérdés ezzel a rendezvénnyel kapcsoltban is: cui prodest, cui bono? Meg az, hogy akik ezt szervezték, azok vajon miért gondolták azt, hogy nekik a Fidesz érdekeit kell szolgálniuk? Aki ember, az akkor is kijön egy ilyen rendezvényre, ha nem Rogán a primadonna az előadáson. A válasz ez esetben sem kétséges, a haszon nem az antifasisztáké, a termést más fogja learatni. Például a világ ma nem az antidemokratikus választási törvényről beszél, hanem Gyöngyösi képviselőről,

Business as usual…

Forrás: PuPu blogja

Vissza...