Huszár Ágnes: Rogán – első blikkre |
2012-12-03 18:32:23 |
|
Indoka: Gyöngyösi Márton jobbikos parlamenti képviselő hétfőn kérte a zsidó származású kormánytagok és parlamenti képviselők nyilvántartását, mivel ők – szerinte – nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Gyöngyösi megszólalása országos és nemzetközi felháborodást váltott ki. Ennek demonstrációja volt a vasárnapi rendezvény, amelyen beszédet mondtak – az elhangzás sorrendjében – Rogán Antal, Bajnai Gordon, Mesterházy Attila és Ungvári Tamás. Felvetődik a kérdés: a kormánypárt, a Fidesz nevében miért éppen Rogán Antal lépett fel? Miért nem a kormányfő képviselte a kormányon levő kétharmad véleményét? Miért nem a nemzet egységét megtestesítő államfő határolódott el mindnyájunk nevében a fasizmus feléledésétől? Miért lett a Fidesz kiszemelt szónoka éppen Rogán Antal, az V. kerület polgármestere, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője? Az uralkodó kétharmad kommunikációs technikájának ismeretében azt mondhatjuk, azért, mert Rogán – újabban – nem megosztó, hanem egyenesen szimpátiakeltő embernek számít, laza, fiatalos, dinamikus, „népközeli” politikusnak. Ennek a képnek a kialakításában nemcsak Rogán szappanoperai felbukkanása játszott szerepet, hanem mindenekelőtt azok a képes riportok, amelyeket rendszeresen közöl róla a nagy példányszámú magyar bulvárlap, a Blikk. 2012. január másodikán például drámai hangú beszámolót olvashattunk a lapban „Megszületett Rogán gyermeke” címmel. A riporter percről percre követte az eseményeket a szilveszteri pohárcsörgéstől a magzatvíz elfolyásán keresztül Rogán Áron világra jöttéig. A dinamikus fiatal politikus a Blikk szerint 2012. június 12-én nem bírta az iramot, amikor környezetvédő hevülettel kerékpáron érkezett a Sándor-palotába. 2012. július 22-én „Rogánék visszautaztak Provence-ba” címmel adott hírt a lap a család franciaországi nyaralásáról. És képek, képek, képek: a dinamikus politikus apáról, a szemrevaló anyukáról, Cecíliáról, Áronkáról, az ennivaló csöppségről és a család hű kutyájáról, Krumpliról, „aki” ugyan elcsavargott a lellei nyaralóból, de aztán mégis visszahúzta a szíve a családi fészekbe. A Blikk és Rogán Antal szeretetteljes kapcsolatát már egy szobor is hirdeti a belvárosi József nádor téren. A majd százéves szobrászművész, Szőke Lajos a retró hangulatú rikkancs-szobor alkotója eredetileg az Est-lapok markáns logóját akarta rávésni a figura kezében tartott újságcsomagra. A szobortervet a Budapest Galéria így is hagyta jóvá. Az V. kerületi polgármester javaslatára aztán mégis a Blikk neve került rá, így hirdeti egy örökkévalóságig – hiszen, mint Horatiustól tudjuk: „a népet túléli a szobor” – Rogán kedvenc bulvárlapjának dicsőségét. Ez pedig Rogán és a Blikk közti meglehetősen szoros viszonyra utal. Olyasmire, amit egy hasonló németországi eset kapcsán médiakutatók úgy jellemeztek, hogy „a két fél között nem a politikus és újságírók közti szokásos viszony áll fenn, hanem a figyelemfelkeltésnek egy kölcsönös hasznosságon alapuló, több éven keresztül bevált üzleti kapcsolata”. (Storz, Wolfgang, Arlt, Hans-Jürgen 2012. „Bild” und Wulff – ziemlich beste Partner. Fallstudie über eine einseitig aufgelöste Geschäftsbeziehung) A Blikk pedig megszolgálja azt, hogy egy csaknem tízmillió forintot érő, szobor alakú állandó hirdetménye van. November 30-i számában nagy betűkkel és pontatlanul hírül adja, hogy „Közös tüntetésre készülnek a politikusok”. Ezzel rögtön végre is hajtja az „átkeretezés” nevű kommunikációs trükköt: a figyelem fókuszába a politikusok kerülnek, azon belül Rogán, a Blikk kedvenc politikusa. A tüntetést szervező harminc civil szervezet és társaság, no meg a tüntetésre tíz- és százezres nagyságrendben felvonuló budapestiek és vidékiek pedig a politikusi performansz figyelmes közönségévé degradálódnak. Ami a Rogán-beszéd tartalmát illeti, az is jócskán árnyalódik az előzmények ismeretében. Mint a Hírszerző 2006. szeptember 5-én megírta, az V. kerületben a Fidesz és a Jobbik hosszú távra tervezett együttműködési szerződést kötött Rogán polgármesterségének támogatására. Nincs okunk kételkedni a kapcsolat felhőtlen tartósságában. Ha Rogán frakcióvezetőnek csakugyan lett volna komoly kifogása jobbikos képviselőtársának „listázó” javaslata ellen, azt kifejthette volna az Országgyűlés ügyrendje által biztosított keretek között. Mégis a Kossuth tér dekoratív és médiahatásos nyilvánosságát választotta. Rogán Kossuth téri beszéde egy lutheri allúzióval indult: „Itt állok Önök előtt...” Hatásos retorikai panelekből ügyesen összeállított, két Pilinszky-idézettel feldíszített, lendületesen előadott szónoki teljesítmény volt. Tartalmi középpontjában a zsidóüldözés „elvetemült politikai gonoszsága” állt, auschwitzi emlékeire utalva idézte fel a népirtást. A birkenaui vasúti sín mellől hazahozott maroknyi föld a hazatérő lélekkel – no ez már a politikai giccs műfajába tartozik. Felhívta még a figyelmet a parlamenti antiszemitizmus megengedhetetlen voltára. Nem kért semmit, nem követelt semmit – beszéde következmények nélküli hatásvadászat maradt. A másodikként az emelvényre lépő Bajnai Gordon a konkrét eseménytől eljutott a rasszizmus teljes és általános elítéléséig. Beszédében először hangzott el a romagyilkosságok áldozatainak neve. Következtetése: „nincs ártalmatlan zsidózás és nincs ártalmatlan cigányozás”. Megengedhetetlennek nevezte a nácik jelenlétét a közéletben. Azzal a kijelentéssel: „előbb vagyunk antifasiszták, mint jobb- vagy baloldaliak” – országos összefogásra szólított fel a nácizmus „vírusa” ellen. Egy jelenleg politikai hatalommal nem rendelkező embertől megengedhető ez a minden felelősséget feloldó, bizakodó pacifizmus. Mesterházy beszéde volt a legspontánabb, legkevésbé előkészített és leginkább aktuálpolitikai tartalmú. Szóba hozta, mennyire elítélték, amikor egy olasz lapnak nyilatkozva a „fasiszta sodródás”-ról beszélt. Gyöngyösi hétfői megszólalása utólag igazolta ezt a megfogalmazását. Felszólította a kormányfőt, hogy hétfőn a parlamenti ülésen személyesen, „saját hangján” ítélje el a Jobbikot. Beszélt arról is, hadd maradjon meg a Kossuth tér a mai formájában, ne csináljanak belőle historikus díszletet, „Horthy-teret”. Ungvári Tamás hangján az a művelt értelmiségi szólalt meg, aki „nem akarja hallani a bakancsok csattogását”, de nem is fél az új barbároktól, mert meggyőződése, hogy ezek az eszmék Magyarországon „importcikkek”, és most nem áll mögöttük fenyegetően a harmadik birodalom szörnyű árnya. Rengeteg ember gyűlt össze ezen a hideg késő őszi napon a Kossuth téren. Táblák jelezték a kisebb és nagyobb szervezetek, városok és falvak nevét. A demokrácia hívei tüntettek a rasszizmus visszatérése ellen. A tömeges együttlét eufóriája persze nem ad garanciát a mindennapok fárasztó aprómunkájának, naponkénti egyeztetéseinek sikeréhez. De ha kitart valamennyi az ütemesen skandált NEM HAGYJUK lelkesedéséből, talán mégis megyünk együtt valamire. |
2012. december 2-án délután háromkor kezdődött a magyar Országgyűlés épülete előtt a Neonáci Ellenes Mozgalom több tucat civil szervezet csatlakozásával megrendezett tiltakozó nagygyűlése.