In memoriam Kossuth utcai fák |
2012-11-29 18:10:49 |
|
Az „őrzők” az alább felvázolt esetben városunk önkormányzati képviselői. Ők a letéteményesei – megválasztásuk időtartamára – mindannak az értéknek, amit elődeiktől megörököltek, s amit majd utódaiknak továbbadnak. Őrző szerepük tehát nem örökérvényű, mandátumuknak megvannak a korlátai, mind térben, mind időben, mind hatáskörben. A fotó(ko)n azoknak a fáknak a csonkjai, s a belőlük kinőtt sarjak láthatók, amelyeket „szakvéleményre” hivatkozással – betegségük okán – kivágásra ítéltek, ha úgy tetszik elpusztítani rendeltek. A Veszprém Belvárosáért Baráti Kör tiltakozó petícióját aláírók hiába küldték meg 2012. május 24-én az ezzel ellentétes megállapítást tartalmazó szakvéleményt, a fák nem kaptak kegyelmet... A fákat kivégezték.
„Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák...Haldoklik a sárgult határ, Üllői-úti fák... Feleljetek bús lombú fák, Veszprém, 2012. november 26. Bősze Ferenc |
Mottó: „Az Élet él és élni akar” A mottóbéli megfogalmazás Ady örökbecsű sora az Intés az őrzőkhöz verséből, s igen is szó szerint értendő, „intés az őrzőkhöz”.
A természet azonban makacs „természetű”. Az ál- és a valós hivatkozások vitáját maga döntötte el. A csonkok tőből kihajtottak, dús lombjukkal bizonyították, hogy még ebben az állapotukban is élnek, s élnének is tovább, ha a döntésre jogosultak hagynák, hagyták volna. Fáznak ugyan, mint az Első Emelet által megénekelt „Körúti fák – látom az esőn át ...”, de élnek. Makacsul, kitartóan, fityiszt mutatva mindazoknak, akik halálukat kívánták. De eszünkbe juthatnak ennek kapcsán Kosztolányi sorai is,