Meg kell nyugtatnunk a telepvezetĹ‘ asszonyt: elĹ‘ször is a kĂ©tezer-tĂzes Ă©vek Magyarországán olyan, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan Ă©lelmiszer, nem lĂ©tezik; a honi lakosság minimum harminc százalĂ©kának nemcsak piros pöttyöt lehelt a fenekĂ©re a teremtĹ‘, hanem vasgyomorral is ellátta, Ă©rtve ezalatt, hogy lejárt bĂ©biĂ©tel, ehetetlen sajt ki nem fog rajta, kutyatáptĂłl, fĂ©nymagtĂłl, szárĂtott bolhátĂłl mĂ©gcsak fosást se kap. MásrĂ©szt nem kezdĹ‘ betörĹ‘krĹ‘l van szĂł: mĂ©g a helyszĂnen gondosan kiválogatták a leginkább táplálĂł kutyaeledeleket, amitĹ‘l a lakbĂ©rhátralĂ©kos nyugdĂjas is menten hĂzásnak indul; nincs ebben semmi meglepĹ‘, ennek már rĂ©g megvan a maga kultĂşrája. Magam már a kilencvenes Ă©vek elejĂ©n az Ăłbudai piacon láttam, hogy mi folyik a hatĂłsági hĂşsboltokban, csak akkor mĂ©g gátlás nĂ©lkĂĽl hazudoztak az emberek. Aki csirke far-hátat kĂ©rt, mindig hozzátette, hogy nem neki, hanem a kutyájának lesz, holott kutyája se volt. Mára a helyzet annyiban változott, hogy már fogyĂłban az önĂ©rzet: az a nĂ©gy csirkeláb nekem lesz, mondják a hentes kĂ©pĂ©be, Ă©s kĂ©rem mĂ©g azt a szĂ©p far-hátat is, mert vendĂ©geket várok. Hanem hamarosan mĂ©giscsak ĂĽnnepek jönnek, s illene megadni a mĂłdját. Olvasni pár hete, hogy egy magyar vállalkozás elĹ‘bb SvĂ©dországba, majd Szlovákiába szállĂtott sertĂ©skarajbĂłl kĂ©szĂĽlt marhabĂ©lszĂnt, megvan a cĂ©g neve meg a cĂme is telefonszámmal, kell-e mondani, hogy eleddig mĂ©g nem sikerĂĽlt egyetlen illetĂ©kesĂĽket se megtalálniuk a magyar hatĂłságoknak.  Ami csak azĂ©rt sajnálatos, mert igen cĂ©lirányos volna, ha azonnali hatállyal köteleznĂ©k Ĺ‘ket, hogy osszák meg a lakossággal a technolĂłgiát: milyen lĂ©ben, mekkora lavĂłrban mennyi ideig kell áztatni a karajt, hogy bĂ©lszĂnnek lássuk mi magunk is. Amikor a napokban az egyik tĂ©vĂ©műsorban sorra mutatták be, hogyan lehet csalni a hĂşsokkal, s milyen porok Ă©s oldatok szĂĽksĂ©geltetnek ahhoz, hogy három csirkecombbĂłl ötventerĂtĂ©kes vacsorát adjunk felebarátainknak, egymást Ă©rtĂ©k a telefonok.
Annak idejĂ©n, a hatvanas Ă©vek elejĂ©n, amikor egy jĂł nevű vendĂ©glĹ‘ bukott le a hamis bĂ©lszĂnjĂ©vel, Ă©s a NĹ‘k Lapja elrettentĂ©sĂĽl közölte a receptet, szinte megbolondultak az emberek, mindenki eladdig sohase látott bĂ©lszĂnt akart az asztalára, bármi áron, akár hamisan is. Ha azt vesszĂĽk, hogy ma egy kilĂł sertĂ©skaraj 1400 forint, a bĂ©lszĂn meg hatezer, továbbá, hogy a magyar lakosság a saját bĂ©kessĂ©ge Ă©rdekĂ©ben naprĂłl napra hajlandĂł minden lĂ©tezĹ‘ csalást lenyelni, s Ăşgy tenni, mintha nem tudna semmirĹ‘l, akkor miĂ©rt ne rendezhetne az ország nyomorultabb fele az ĂĽnnepeken vĂ©gre igazi bĂ©lszĂnlakomát. Nem lesz ebben az Ă©gvilágon semmi csalás, a napi országos átlagnál nagyobb átverĂ©s, hiszen mindenki tudni fogja, hogy ami elĹ‘tte illatozik a tányĂ©ron, az nem bĂ©lszĂn, sĹ‘t lehet, hogy kutyatáp, s ami vöröses lĂ© kifolyik a rostok közĂĽl, az nem a „very rare” sĂĽtĂ©si fokozattĂłl van, hanem a hĂdfestĹ‘ktĹ‘l lopott mĂniumtĂłl, de hát van-e annál nagyobb gyönyörűsĂ©g, mint azt hinni, hogy asztalunk a bĹ‘sĂ©g asztala, lám, nem maradtunk le semmirĹ‘l. A vĂ©gĂ©n jĂłkedvĂĽnkben mĂ©g a kutyának is vetĂĽnk.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |