- Hányszor módosítják még az alaptörvényt 2014-ig?
- Akár minden nap. Ez az alaptörvény már nem alkotmány abban az értelemben, hogy nem ad stabilitást a közjogi berendezkedésnek. Az emberben felmerül a gyanú, hogy épp ez volt a szándék. Egy alkotmánynak ugyanis sok feltételnek kellene megfelelnie, például hogy valamilyen konszenzust fejezzen ki. De az alapörvénynek pont ez a legnagyobb hibája, hiszen egyértelműen nem fejezi ki a politikai közösség közös értékeit. A másik elvárás egy alkotmánnyal szemben, hogy erős stabilitást nyújtson az értékek, a célok és az intézmények szintjén is. De itt ez sem teljesül, ami nyilván összefügg a megalkotásának módjával, hiszen a kétharmados többség, amely ezt az alkotmányt egyedül megalkotta, bármikor változtathat is rajta. Így tehát rögtön kútba esik a stabilitása.
- Pedig a tervek még arról szóltak, hogy majd egymást követő országgyűlések kétharmados támogatása kell a módosításához, mivel ez egy betonba öntött alkotmány lesz...
- Orbán Viktor saját hatalmát akarja betonba önteni, semmi mást. Egy olyan alkotmánytól, amelynek az eredete is konszenzushiányra utal, nem lehet elvárni, hogy stabilitást nyújtson. Kezdettől nem lehetett tehát őszinte az a szándék, hogy stabil alkotmány szülessen, ehhez ugyanis konszenzussal kellett volna megalkotni. De ilyen szándéknak nyoma sem volt az alkotmányozáskor.
- És az eddigi módosítások, illetve az úgynevezett átmeneti rendelkezések tovább gyengítik?
- Igen, ahogy a preambulum is, amelynek nagyon fontos funkciója lehet adott esetben. Általában azokat az értékeket fejezi ki, amelyek közösek - épp ezért nem is bőbeszédű, hiszen csak a minimumokat tartalmazza, amelyben egy egész nemzet megegyezik. Minél bőbeszédűbb a nem normaszöveg jellegű része az alkotmánynak, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az csak egy politikai deklaráció, amely egyetlen politikai irány céljait szolgája. És igen, az átmeneti rendelkezések is alapvetően alkotmányellenesek. Megtörtént az, ami csak a nem demokráciákban történik meg, hogy tartalmilag alkotmányellenes alaptörvényt fogadtak el, hiszen olyan technikával lehet módosítani a szövegét, hogy ahhoz nem is nyúlnak hozzá, csak hozzáillesztenek mindenféle módon részeket és utána azt mondják, hogy ez is része az alkotmánynak.
- Tudatos volt az átmeneti rendelkezések megalkotása, vagy tényleg "elfelejtkeztek" dolgokról?
- Tudatos volt. Egyértelmű, hogy ez egy olyan hatalomgyakorlás, amely nem tartja magát a normákhoz. Ha felmerül holnap egy probléma, amiben az az akadály, hogy valami nincs benne az alaptörvényben, akkor gond nélkül beteszik. Megdől tehát az alaptörvény másik jelentős funkciója, méghozzá hogy korlátozza, mederbe terelje a közhatalom működését. Ez a hatalom, amelyik nem ismer el semmilyen korlátot maga fölött, egymaga alkotta meg ezt az alaptörvénynek nevezett valamit, s azt is érzi, hogy "egyedül csináltam, egyedül is módosíthatom". Számukra éppen az a lényeg, hogy ad hoc hatalmi akaratok kerülhetnek be a szövegbe, hiszen amit a centrum akar, az eleve alkotmányos. Nem lehet ennél pontosabban leírni egy jogállam-tagadó rezsim logikáját. Ennek eklatáns példája, amikor az Alkotmánybíróság (Ab) kimondja valamiről, hogy alkotmányellenes, de másnap belekerül az alaptörvénybe, és akkor már nem lesz az.
- Erre is több példa van, épp a héten írták bele az alaptörvénybe a regisztrációt, hogy elkerüljék a választási eljárási szabályok alkotmányellenességét.
- Itt is látszik, hogy kizárólag azért illesztenek valamit a jogrendszer legmagasabb pontjába, hogy még az Ab - a személyi változások és a hatáskörszűkítés után - megmaradt erejét se lehessen használni. Tehát még véletlenül se merülhessen fel a kormányzati hatalom korlátja. Pedig nyilvánvaló, hogy a technikai jellegű szabályok, mint a választási regisztráció, vagy a bírák nyugdíjának kérdése, nem valók az alaptörvénybe. Lehúzzák az alkotmány szintjéről a jogrendszer technikai részei felé az alaptörvényt, tovább rombolva azt a lehetőséget, hogy ez a szöveg valaha is alkotmány legyen. Persze megismétlem: az alaptörvénynek nem ez a legsúlyosabb baja, hanem az, ahogyan létrejött, és amire utána használták. Ma már minden demokratikus politikai erőnek az az érdeke, hogy egy az egyben leváltsa az alaptörvényt, tehát már nem lehet módosítani, nem lehet vele mit csinálni. Csak egy új alkotmányozással lehet felváltani.
- Az Ab korábban maga döntött arról, hogy nem vizsgálja az alaptörvény rendelkezéseit. Ezt sokan vitatták...
- Elvileg én sem tartok kizártnak egy olyan értelmezést, amely az alkotmánybíráskodás 20 éves múltjára és teljesítményére tekintettel van, hiszen nagyon fontos alapjogi fejlesztések történtek a közjogi intézményekben, az állampolgárok jogaiban, de egyéb területeken is nagy teljesítményt mutatott fel a testület. Ez az, amit a demokraták úgy neveznek, a rendszerváltás alkotmánya - amivel ugyan sok baj volt, mégis működőképes alkotmány volt. Erre hivatkozva azt lehetett volna mondani, hogy ami most történik, az olyan súlyos szakítás a közjogi hagyománnyal és egyben az európai alkotmányos hagyományokkal - beleértve a hatalommegosztást, a fékek és ellensúlyok rendszerét, a konszenzuális demokrácia elvét -, hogy kilép az alkotmányos keretekből. Így felhatalmazva érezhette volna magát az Ab, hogy egy láthatatlan alkotmányhoz mérje az új szöveget. Sőt, azt is megtehette volna, hogy az alaptörvénynek azokhoz a részeihez méri, amelyek valamilyen kontinuitást kifejeznek. Lehetne nagyon kreatívan értelmezni az alkotmánybírósági hatáskört, azzal az összetétellel azonban már nem, amellyel most dolgozik az Ab. Hiszen többségében volt miniszterek, meg mindenféle politikai káderek, pártkatonák ülnek benne. Ahogy az alaptörvény nem alkotmány, az Alkotmánybíróság is egyre kevésbé Alkotmánybíróság. Vannak még bátor kísérletek, mint például a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos döntés. Paczolay Péter Ab-elnök előterjesztésében meglehetősen ügyesen, a történeti alkotmányra hivatkozva, tehát épp az alaptörvényt felhasználva mondták alkotmányellenesnek azt a szabályt, amelyet egész Európa problémásnak tart.
- Sokan azonban veszélyesnek tartják, hogy erre hivatkoztak.
- Érthető, hiszen a veszély kétirányú lehet ilyen helyzetben. Egyrészt túlságosan kitágítják az alkotmánybíráskodás jogalapját, tehát onnan vesznek a jogtörténetből elveket, ahonnan akarnak. A másik veszély pedig, hogy ezzel legitimálják az eredendően rossz alaptörvényt. Itt merül fel a kérdés, hogy akkor minden, magát alkotmányos tényezőnek tekintő és demokrata közjogi szereplőnek le kellene-e mondania, mondván: nem teszünk hozzá semmit ehhez a rendszerhez, nem legitimáljuk. Inkább ültessenek be az Ab-be egy-két minisztériumi főosztályvezetőt? Kívülről nehéz megmondani, mit kellene tennie annak, aki demokrataként szerepel ebben a rendszerben.
- Ez a Kádár-korszak dilemmája: belülről bomlasztani a rendszert, vagy kívülről...
- Igen. És ott van a másik ilyen érv is, hogy "ha nem én ülnék itt, akkor csak rosszabb lenne". Ráadásul a helyzet egyre rosszabb, hiszen több régi alkotmánybíró mandátuma lejár jövőre, sőt, néhány hónap múlva Szabó Máté már nem ombudsman. És teljesen biztos, hogy pártkatonát ültetnek a helyére, nem fognak odaengedni olyan személyt, akinek valami köze van az alkotmányossághoz. Az eddigi kinevezetteken végigtekintve pedig azt gondolom, hogy azért is annyira súlyos a helyzet, mert a hatalom szempontjából ez egy abszolút működőképes káderpolitika, főként egy olyan rendszerben, amelyben már az alaptörvény szövege is katasztrofális minőségileg és közjogi hagyományokat tekintve is. Így itt már bármi elmegy. Érdemes például megnézni azokat a különvéleményeket, amelyeket a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos Ab-döntés tartalmazott. Kitűnik belőlük egy teljesen egyértelmű politikai választóvonal, de ott van mellette egy súlyos szakmai választóvonal is. Az látszik, hogy a személyi döntések pontosan ki vannak sakkozva, egyetlen hozzá nem értő sem véletlenül került pozícióba.
- Most mégis mintha engedne a kormányoldal; visszavonta a bírói nyugdíjazásra vonatkozó javaslatot, vélhetően azért, mert a jövő héten hoz ítéletet az Európai Bíróság az ügyben. Eleget tesznek majd az európai kívánalmaknak?
- Kérdéses, hiszen korábban a Velencei Bizottság kritikái nyomán született némi finomítás, de az új bírósági rendszer alapszerkezete nem módosult. Tehát az a miniszterelnöki mondat, hogy a "rendszer marad", töretlenül érvényesül. Ma ugyanúgy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke, Handó Tünde dönt minden lényeges kérdésben, és ugyanezen a csatornán keresztül a politikai befolyás is egyértelmű. Aki nem ismeri a szereplőket és kívülről megnézi a hatásköröket, azt, hogy a kétharmados többség a kétharmadával megválasztott egy illetőt, aki egy személyben mindenről dönthet - rögtön tudni fogja, hogy ez egy rossz szabályozás. De bármilyen döntés születik Európában, ezen akkor sem fognak változtatni. Persze az európai intézmények most leginkább a bírák kényszernyugdíjazására koncentrálnak, de szerintem itt sem lehet sokat elérni, hiszen már eldöntött bírói státuszok, felvett és elküldött emberek vannak, utóbbiak egy része pedig nem is akar visszatérni.
- Pedig két bírót jogerősen is visszahelyeztek eredeti pozíciójába a munkaügyi bíróságok. Ugyanakkor Handó Tünde (Szájer József fideszes EP-képviselő felesége) lényegében kimondta, hogy semmiképpen sem fogja visszahelyezni őket.
- Legalábbis furcsa, hogy egy uniós országban a legmagasabb szintű bírósági vezető azt mondja, hogy a saját bírósága, illetve az Európai Bíróság által hozott döntést nem fogja végrehajtani. Ez Abszurdisztán, ilyen nincs. Másrészt értem, ez egy politikai logika. Amit a hatáskörök eltologatásával és az egyensúlyok felborításával elvégeztek, annak személyi konzekvenciáit is be kell építeni a rendszerbe, hogy tartós legyen a hatalomgyakorlásuk. Semmit sem bíznak tehát a véletlenre, ugyanazért kell lecserélni az ombudsmant, azért kellett feltölteni politikai káderekkel az Ab-t, amiért a törvényszéki elnököket is le kell váltani.
- Vagyis a bírói kényszernyugdíjazás célja a bírósági vezetői posztok újraosztása?
- Ez a nyugdíjszabály pont azokat érinti, akiket Balsai István még '92-ben nevezett ki, megyei elnöknek. Akikről azért nem mondható, hogy túlnyomórészt baloldali érzelműek lettek volna, sőt. Csakhogy ezek az emberek 20 év alatt megszokták, hogy nem lehet őket irányítani, egyszerűen önjáró, autonóm bírák és vezetőnek is ilyenek. Persze voltak közöttük katasztrofális, borzasztó személyek, és nagyon sok hatékonysági probléma volt. Én elég sokat bíráltam ezt a rendszert, mert valóban nem mindenki ült a helyén. De a mostani átalakításnál világos volt, hogy nem jobban működővé akarták tenni az igazságszolgáltatást, hanem úgy profilírozták át, hogy egy politikai kinevezett alá tolták. Hiszen akit a parlament választ meg, az politikai választott. És ő kiválaszthatja saját vezetőtársait, tehát az egyik hatalmi ág általuk kiválasztott, politikai vezetőjének megadták azt a lehetőséget, hogy azokkal az emberekkel dolgozzon, akikkel akar.
- Ezek szerint hiába helyeznék vissza mind a 150-160 bírót, aki bírósághoz fordult, mégis véghezviszik a vezetőváltást?
- Meg fogják találni a módját, hiszen a Handó Tünde nevű intézménynek nagyon erősek a személyzeti hatáskörei. Rendszeren belülről semmi nem akadályozza. Hiába kapott az Országos Bírói Tanács mindenféle többletjogosítványokat az eredeti törvényhez képest, ezek messze nem elégségesek ahhoz, hogy érdemben kontrollálják az OBH-elnököt, különösen nem személyzeti ügyekben. Lehet, hogy visszahelyeznek státuszukba elküldött bírókat, de a szervezeti helyzet már megváltozott körülöttük, nem ugyanabba a pozícióba kerülnek, vagy ha formálisan igen, hatásköreik szét vannak szórva, elvitték máshová az ügyeiket. És az OBH-elnök hatásköreivel el lehet lehetetleníteni egy bíróságot, és egy-egy bírót is; elfogyhat körülöttük a levegő.
- A bírók kapcsán felmerült, hogy az államfő beavatkozhatna, hiszen volt néhány "oldallépése" már a hatalommal szemben.
- Áder János eddigi államfői lépései, hogy úgy mondjam, irrelevánsak. Az egyik pávatáncol, a másik sasszézik. Ez vicc. Nézzük meg, milyen törvények vonatkozásában emelt aggályokat: abszolút mellékesek. Bár van, aki szerint Áder János vezeti majd az Orbán utáni Fideszt egy olyan helyzetben, amikor le kell ülni és újra kell alkotni a rendszert, de azért azt ne várjuk az elnöktől, hogy valódi ellensúly legyen. Teljesen világos, hogy ő sem tud mentessé válni a kormányzó erőtől. Mindenki láthatja, hogy itt kényszerek vannak. A mostani hatalmi berendezkedés alapvető jellemzője, hogy egycentrumú és egyszemélyi. Amit az elnök tesz, nem a Fidesz-hatalommal szemben teszi, hanem egy játék részeként, ami azt a látszatot akarja fenntartani, hogy az államfő komolyan gondolja alkotmányos funkcióját. Ha azonban valóban komolyan gondolná, akkor az összes lényeges törvényt visszadobná. De ő ennek a hatalmi berendezkedésnek a szerves része és úgy is jár el. Szerintem most már, vagy épp egyelőre nem várható a közjogi berendezkedésen belül senkitől sem olyan típusú lépés, amely visszarángatná az alkotmányos működés szintjére a rendszert.
- Akkor már csak a sajtó marad?
- Pont a Népszavának mondjam, hogy vannak gazdasági eszközök a média függetlenségének kontrollálására is? És a sajtó körül is sok baj van, a médiatörvénnyel és a Szalai Annamária nevű hatósággal például...
- Hatalomváltás esetén mi lesz ezekkel a több ciklusra megválasztott emberekkel, a kiépült káder-rendszerrel?
- Én afelé gondolkodnék, amit Vörös Imre volt alkotmánybíró többször is megírt. Még az alaptörvény is tartalmazza ugyanis azt a passzust, amit ellenállási jogként ismerünk. Egy olyan hatalom ellen, amelyik egyeduralomra tör, minden állampolgár felléphet. Ezen az alapon 2014-ben, a választások után az új parlament - feltételezve, hogy nem egy Fidesz-Jobbik kormány alakul, hanem a demokrata összefogásé - akár egyszerű többséggel kimondhatja majd, hogy itt egyetlen politikai akarat, egy politikai centrum akart egyeduralomra törni. Így minden, ami a 2010-es választások után történt, alkotmányellenes volt, ezért azt el kell törölni, s egy új közjogi berendezkedést kell alkotni. Új alkotmánnyal és az új alkotmányból következő új intézményekkel, melyek élére új vezetőket nevezünk ki. Ez egy afféle "reset gomb", noha közjogi értelemben nehezen érthető ez a fogalom.
- Erre nem vághatnak azzal vissza, hogy az új alaptörvény is egy "reset" volt?
- Nem. Akár Bajnai Gordon ünnepi beszédére is utalhatnék, nagyon fontos: ne keverjük össze a 2010 utáni időszakot az elmúlt 20 évvel. Mert az elmúlt 20 évben sok hiba, rossz személyi döntés, sok probléma volt, de nem ugyanolyan minőségűek és nagyságrendűek, mint az, hogy a Fidesz hatalomra kerülése óta konzekvensen le akar számolni a demokratikus jogállammal. És ezt sikeresen meg is teszi. Ez a rendszer más minőség, ezzel szemben a "reset gomb" legitim. De csak akkor az, ha nem egy másik monolit hatalom akarja ugyanezt tenni, hanem egy konszenzus, amelynek részese a demokratikus jobboldal is.
- Mennyi az esélye ennek úgy, hogy minden közjogi poszton ott ülnek a kinevezettjeik?
- A demokratikus összefogás győzelme esetén ezek az emberek el fognak árvulni. Minden diktatúrának, minden nem demokráciának az a sajátossága, ha megszűnik az a politikai centrum, amely maga alá söpört minden hatalmat, akkor az általa odahelyezett emberek elvesztik a legitimitásukat, mert politikai támogatás nélkül nem megy.
- Nem pont ezért "betonozta be" 9-12 évre az embereit Orbán Viktor?
- De, persze. Csakhogy ők nyilván abból indulnak ki, hogy amit 2010 óta tesznek, az beleillik a demokratikus kontinuitásba és ezért senkiben nem merül fel, hogy az egészet - úgy, ahogy van - a kukába dobja. Olyan konstellációban kell gondolkodni, amelyben egy nemzeti kerekasztal, az Orbán utáni konzervatívokkal együtt azt mondja, hogy a dolog ebben a formában nem működőképes, túllépni nem tudunk rajta, csak megismételni tudjuk a hibákat, ezért létrehozunk egy új alkotmányozó nemzetgyűlést. A következő választás arról szól majd - és ebben sok igazság van, a politikusok a demokratikus oldalon mondogatják is -, hogy akarjuk-e ezt az alaptörvényt, azzal a berendezkedéssel, ami van, vagy nem akarjuk. Ha nem akarjuk és a választási eredmény ezt ki is fejezi, akkor le lehet ülni a bukott jobboldal demokratikus részével, és meg lehet egyezni abban, hogy egy konszenzuális demokráciát hozzunk létre - annak összes kellékével, új alkotmánnyal, új közjogi intézményekkel és a közjogi intézmények új vezetőivel. Hiába van 9 évre kinevezve valaki, egy új törvény azt fogja kimondani, hogy itt egy új intézmény jön létre, aminek új vezető kell. És persze soha ne becsüljük le a politika közjogi találékonyságát sem, amellyel egy megváltozott hatalmi helyzetben megtalálhatja a megoldást. Például, ha az Ab-nak rossz az összetétele, akkor azt mondhatjuk, hogy ezentúl 30 fős lesz a testület. Működésképtelen, de még így is jobb annál, hogy politikailag akadályozza a demokratikus rendeződést...
- Tehát egy hasonlóan éles váltásra van szükség, de a jó céllal?
- Így van. A közjogi berendezkedés az elmúlt két évben nagyon durván és a szó minden értelmében az uralkodó kormányzat egyszerű hatalmi eszközévé vált. Ehhez képest nagy előrelépés, ha a demokratikus jogállam visszaállításáért "erőszakoljuk meg" ezeket az intézményeket, mert azt így a cél legitimálja. Ha egyszer belement a magyar politikai rendszer egy ilyen zsákutcába, s leszámolt az ellensúlyokkal, leépítette a jogállami garanciákat, akkor az ebből való kimászás is csak fájdalmas tud lenni. 2010 óta nem folyamatos a jogállam, tehát csak nagy szakításokban lehet elképzelni az előrelépést. Persze totálisan bizonytalanok az alternatívák 2014 tekintetében. De ez az egy biztos: miután megszakadt a kontinuitás, az alkotmányos rend visszaállítása is egy sebészeti beavatkozás fájdalmával fog járni.
Névjegy
A pályája kezdete óta a bírói függetlenség szociológiai összetevőit vizsgáló Fleck Zoltán 1965-ben született Budapesten. 1990-ben az ELTE-n jogi diplomát, 1994-ben szociológus oklevelet szerzett, 1994-től előbb Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ösztöndíjasként, majd adjunktusként az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Jogszociológia tanszékén dolgozik, azt megelőzően pedig az MTA Szociológiai Kutató Intézetének volt munkatársa. 2000-ben szerzett PhD-fokozata után 2001 szeptemberétől egyetemi docens, 2003-tól az egykor Kulcsár Kálmán akadémikus által alakított Jogszociológia tanszék vezetője, 2007-ben habilitál, 2011 szeptember 1-től pedig egyetemi tanár. 1992 óta részt vesz a jogász doktori iskola programjában.
Kutatóként a jogászság társadalmi összetételével, a jogalkalmazás szociológiájával és az előítéletek működésének mechanizmusával is foglalkozik. Kutatási témái ugyanakkor a jogrendszer fontos feszültségpontjait elemzik: a jogalkalmazó intézményeket, a jogászi hivatást, a jogi kultúrát és a normák társadalmi érvényesülésének kérdéseit. Szakterülete felöleli a bírói jogérvényesítés körét, de írt tanulmányokat a társadalmi előítéletekről, és történeti és szociológiai kutatásokat végzett a jogállam működéséről is.
Forrás: Népszava.hu |
Az ellenállás jogának alkalmazásával egy új kormánytöbbség kimondhatja majd, hogy minden, ami a 2010-es választások után történt, alkotmányellenes volt, ezért új közjogi berendezkedést kell alkotni - állítja Fleck Zoltán. A jogszociológus szerint az alkotmányos rend visszaállítása - csakúgy, mint az utóbbi két évben a demokratikus jogállam leépítése - egy sebészeti beavatkozás fájdalmával fog járni.