Nem tetszik, nem tetszik...

2012-11-10 19:41:36

Nekem nagyon bejött, amikor azt énekelték, hogy „nem tetszik, nem tetszik, nem tetszik a rendszer”. Nekem sem tetszik ugyanis. Sokkal jobban tetszett, amit köztársaságnak hívtak. A mostanit már csak papíron-bár azon is egyre ritkábban- hívják annak. Az már kevésbé tetszett, amikor a Milla alternatív köztársasági elnököt választott. Ahogyan azt tette és akit azzá tett, az inkább volt nevetséges, mint a társadalmat megszólító és felrázó.

Ennek ellenére szépe gyűltek a „Fészbukon a lájkok”. S ha nem is lettek egymilliónyian, mindig sokan voltak, ha a nemzeti ünnepek valamelyikén meg kellett mutatni magukat az Erzsébet híd pesti hídfőjénél. Többször ott voltam én is. S csalódtam ugyan többször is, hogy a színpadra vonulók újra és újra célok megfogalmazása nélkül küldtek haza, legutóbb nem az eddigi csalódásaim miatt nem voltam ott. Zavart, hogy nem mutathattam meg a hozzám legközelebb állókkal együtt, valójában hová is tartozom. A Szolidaritás, aki eredetileg az Operánál akarta erejét megmutatni, olyan trójai falófélének tűnt a szememben. Az érthető és támogatható is volt, hogy a januári sikeres Opera előtti tüntetést miért nem akarta már a Demokratikus Koalícióval együtt október 23-án megismételni. Nem akart ugyanis se a Szolidaritás, sem a DK olyan alternatív programot felkínálni, ami akadályozta volna a Milla újabb nagy demonstrációját. Azzal gondolom nemcsak engem leptek meg igazán, hogy bejelentették, ők a Clark Ádám térről a transzparenseikkel együtt vonulnak majd át a Milla által szervezett tüntetés helyszínére. Ebből gondoltam, hogy „Trója bevételének falovává” válnak ezen a rendezvényen. Nemcsak Kálmán Olga, hanem én is aggódtam azon, konfliktus lesz ebből, s nem is kicsi elsősorban Kónya és Juhász között. Aztán nem lett. Lett viszont közöttünk, mert a Demokratikus Koalíció elnöksége a támogatásunkat is a hátuk mögött tudva olyan döntést hozott, hogy szervezetten nem megyünk. Az első pillanattól világos volt, hogy miért. Nem tetszett nekünk, hogy Orbánékkal egy lapon emleget minket Juhász. S bár félreérthetetlenül tettük világossá, együttműködés pártiak vagyunk, azt is jeleztük, mi elsősorban együttműködni akarunk és egyeztetni a közös célkitűzések érdekében, nem csupán az arctalan tömeg egy részét adni Juhásznak és társainak. A Milla rendezvényét megelőzve tartottuk meg az alternatív rendezvényünket, lehetővé téve így azt is, aki akar menjen csak nyugodtan meghallgatni a szövetkezni készülőket, így Juhászt, Kónyát és Bajnait is.

Őszintén lep meg, hogy Juhász Péter nyilatkozataiban úgy szól, mintha erről semmiféle információja nem lenne. S most, amikor legutóbb arról kérdezték, kikkel terveznek együttműködést, "ezért is a Gyurcsány a hibás dumával” jelezte, a DK-ra együttműködőként egyáltalán nem számítanak. Számítani persze számítanak sok mindenkire. A jelenleg -Bajnait vonzó csalinak használva- könnyen megtéveszthető DK szimpatizánsokra ugyanúgy, akár a szocialistákat és az LMP-t támogatók tömegeire.

A vezetőik tapasztalataira viszont egyáltalán nem tartanak igényt. Ezt többször is világossá tették. S nyilatkozataiban Juhász már magát Bajnait is ekézi újra rendesen. Pedig még alig hűlt ki Bajnai kézszorításának az ő kezéről a melege. Az együttműködő Haza és Haladás Alapítvány mögött álló volt állami vezetők hadát gyakorlatilag ugyanúgy a kukába szeretné küldeni, mint a DK-ba átlépő, vagy az MSZP-ben maradt egykor volt államtitkárokat, minisztereket.

A Szolidaritás meg nyilvánvalóan arra kell, hogy a Milla számára- akárcsak a Haza és Haladás számára eddig egyáltalán nem létező szervezetet vidéken rajtuk keresztül minél gyorsabban létrehozhassák. Meggyőződésem, hogy ez persze csak akkor fog gördülékenyen menni, ha a vidéken már sok egyéb szervezet által hónapok, vagy évek óta meglévő összefogás még erősebbé válik.

Az, hogy mindez megtörténik-e, elsősorban azon múlik, miként beszélnek egymással odafenn a „nagyok”. A "nagyok" és elsősorban Juhász pedig egyre kevésbé beszél úgy, hogy azt lehessen rá mondani, tetszik az általuk felvázolt együttműködési forma. Persze, működik ez a "majd mi mondjuk meg ezután mi a jó a  demokratáknak" is még egy ideig. Egészen addig, amíg a valós szándékok nem tűnnek ki jobban. Most még a tömegek az eufória pillanatait élik. Sikerült elhitetni velük, van Orbán leváltására remény. No, de amikor majd azt kell elmesélni, mi lesz a váltás után, visszaállításra kerül-e a 89-es alkotmány, vagy marad helyette továbbra is a tákolmány, s amikor őszintén kell elmondani, nem lesz a bajok enyhítésére gyorsan ható orvosság, marad-e elég az eufóriából?

Én -még ha meg is köveznek érte- bizony úgy látom, Bajnai is arra kellett a Millának csupán, hogy népszerűségén keresztül minél többeket tudjanak megszólítani. S Bajnainak is jól jött ez a partnerség, hisz nekik ugyan vannak okos gondolataik, csak szervezetük nem volt. A Szolidaritás is okkal örül, egészen addig, míg ki nem derül, elképzeléseikből mennyit kell feladniuk.

Ma még sokan gondolhatják, állhat úgyis a zászló, hogy pár tíz vagy százezer szavazat -ezzel a Ti tetszetek nekünk, Ti meg nem kelletek, mert már „vezettetek” bírálattal- elveszik. S lehet indoklásul azt is mondani, több jön be az eddig egyik oldalon sem lévők támogatásaiból, ha azokat mondvacsinált okokkal is kizárják az együttműködésből, akiket Orbánéknak, mint egykori legyőzőiknek ocsmány trükkök sorozatával sikerült a padlóra küldeni és a bajok forrásának megjelölve gyűlölt ellenfélként megjeleníteni. No, de hamarosan eljöhet az az idő, hogy aki azt fel nem ismeri, hogy a napról napra egyre izmosabbá váló diktatúrával szemben már egy szavazat is számít, az bizony nemcsak a halványan még pislákoló demokráciát, hanem mindent, ami még érték végleg elveszít.

Vissza...