Tanulni kell(ene) a hibákból

2012-11-07 19:18:07

Bár jómagam már 2009-ben eltávolodtam az MSZP hivatalos politikájától, változatlanul baloldalinak érzem magam. A miniszterelnök jelölt keresési bohózat miatt nagyon elegem lett az addig történtekből.

(Megjegyzem, már akkor sem Gyurcsány Ferenc hibájának láttam a társadalom számára megrendezett ingyencirkuszt, sokkal inkább az elnökségen belüli széthúzásnak. A miniszterelnök abban hibázott, hogy túl sokáig hitt a közvetlen környezetének és nem észlelve időben a bajt, megkésve mondott csak le.)

Mint az MSZP országgyűlési képviselője egyre kevésbé éreztem magam jól a bőrömben. Folyamatosan voltak belső vitáim a frakción belül és ezek a viták is koptattak rendesen. Szóltam az engem rendkívüli módon feszélyező ügyekben ún. belső interpellációk formájában és a belső levelezőrendszerünkön mások szerint többször is elég erősen fogalmazva mondtam ki, írtam le a véleményem közös ügyeinkről. Bevallom, kiszállni egyik pillanatról a másikra mégsem volt elég bátorságom. Elsősorban azért, mert úgy éreztem, ha akkor kilépek, s nem tartom össze a hátam a frakciótársaimmal az egyre lehetetlenebb helyzetben, gyengének, vagy árulónak tekinthetnek. Másrészt egyik napról a másikra, nehezen tudtam volna rendezni a visszaállásomat régi munkahelyemen, s minden bizonnyal egzisztenciális problémákkal is szembe kellett volna néznem.

Ezért is döntöttem úgy a 2010-es országgyűlési választások előtt egy évvel, hogy fizetés nélküli szabadságról előbb, félállásba, majd 2010 őszétől teljes állásba visszamegyek iskolámba tanítani. A pártom nem igazán értette, miért nem vállalom újra a jelöltséget és vele együtt a megmérettetést. Amikor őszintén elmondtam, nagyon nem örültek neki. Természetesnek tartottam, hogy továbbra is támogatom őket, segítek a kampányban, de már akkoriban is nagyon zavart, hogy a hibák teljes körű feltárása helyett egyre több párttársam intézte el a problémáinkkal szembenézést azzal, hogy „Gyurcsány az MSZP számára az igazi baj.” S gyakorta élesebb és kíméletlenebb módon bírálta a történtek miatt a volt miniszterelnököt, mint az akkori ellenzék ezzel megbízott első számú felelősei.

Amint megalakult a Demokratikus Koalíció, mint az MSZP egyik platformja, azonnal csatlakoztam hozzájuk. A pártszavazáson és az elválás előtti kongresszuson történtek miatt, helyesnek véltem, hogy új pártot létrehozva váljunk ki az MSZP-ből. Nem láttam ugyanis esélyt arra, hogy normális módon rendezzük a belső vitáinkat. Tudomásul vettem, másként értékeltük a közös múltat és a jövőt is igen eltérő módon kezdtük megtervezni. A Demokratikus Koalíció tagjaként mindig is azt hangoztattam és vélhetően ezt már ezután sem fogom másként látni, hogy együttműködésre vagyunk „ítéltetve” miközben a 2014-es választásokra készülünk. Sajnos volt párttársaim esetében már nem érzem ugyanezt a szándékot annyira egyértelműnek.

Az elmúlt hetekben történtek arról győztek meg, hogy rosszul ítéli meg a helyzetét az MSZP és annak vezetői. A közvélemény kutatások eredményeiből azt olvasták ki, hogy megindult hozzájuk a választók visszaáramlása. Az időközi dunaföldvári polgármester választás eredményét nem a helyén kezelték, a soproni időközi önkormányzati képviselőválasztáson elért győzelemtől pedig szinte megrészegültek. A bajai és a tiszavasvári szereplésüket is jelentős mértékű előretörésként értékelték. A baloldali média, a politológusok egy része is hajlott arra, hogy megindult egy olyan folyamat, ami az MSZP helyzetének jelentős erősödéséhez, áttöréshez vezet. Azonnal előjöttek a „fényre” azok a második vonalbeli, de valamikor miniszteri pozíciókban is lévő baloldali politikusok, akik már sok-sok MSZP-re szavazó szerint jelentősen belekoptak a két évtizedes, bizony megélhetésinek is látszó politizálásba. A fiatalabb és lendületet is sugalló politikusok helyett egyre többször mentek ismét azok a stúdiókba, akik jól érzékelhetően nem adták fel még mindig, hogy ott legyenek majd az országos pártlista első tíz-húsz és szerencsés esetben bejutónak is számító helyén. A mindennapos nyilatkozatversenyben napjainkra szerintem egyre többször veszítették el a józan mértéket. Sokszor ráztam a fejem, hallva az elmondottakat, s gondoltam, amit mondanak ugyanúgy hangzik, mintha a Fideszt hallanám a 2/3-os győzelme előtt. Első emberük ugyan gyakorta hangoztatja, tanulva hibáikból ők alaptalanul már nem ígérgetnek és programjuk is van a választást program nélkül megnyerő Fidesszel szemben, de nem hiszem, hogy én volnék az egyetlen, akit nem sikerült ennek az állításnak a valódiságáról meggyőzniük.

Amit ma hallottam, az meg szabályosan kiverte nálam is a biztosítékot. Az MSZP elnöke bejelentette, népszavazást kezdeményeznek. Az ügy, ami erre sarkallta őket, a miniszterelnök felcsúti stadionépítési törekvése. Először azt hittem ez csak egy rossz vicc. Aztán hallva az elképedt riporteri kérdést és az arra adott választ is, rájöttem, ennek a fele sem tréfa. Azt kérdezte a tudósító a pártelnöktől, nem gondolják, hogy jelentős költség lesz a stadionépítés mellett a népszavazás lebonyolítása is adott esetben? Mire jött is nyomban a válasz, nem valószínű, hogy lesz ebből bármi is, hisz az országos választási bizottság bizonyára visszadobja a kérdést.

Nos, az ilyen jellegű kommunikáció egyértelműen a Fidesz retorikát idézi. Ők azok ugyanis, akik tudatosan bontották le, amint erre lehetőségük nyílt a demokratikus intézményrendszert. S most az MSZP elnöke is játéknak véli a népszavazás intézményét? Nem gondol arra, hogy miként vetül mindez a hírre odafigyelőkre. Nem hoz ez annyi szavazatot, amennyi szimpátiát elvisz azok esetében, akik mélyen hiszik, hogy Magyarországon meg kell védeni a demokráciát. A népszavazás nem arra való, hogy ilyen ügyekben szólítsuk urna elé a választókorúakat. Sokkal inkább kellett volna ilyesmit kezdeményezni a hamarosan elfogadásra kerülő regisztrációs kényszerrel szemben. Hisz azt előbb-utóbb talán mindenkivel meg lehet értetni, mindez valójában tényleg azért kerül csak bevezetésre, hogy sikerüljön a választók egy részét megfosztani a voksolás lehetőségétől. Akik a demokráciát féltik, egészen biztosan megértik, alapjog sérül a választási törvény ilyen jellegű átírása során.

A most megjelent és bombaként robbanó hír, mely szerint Bajnaiék (azaz az Együtt 2014 Mozgalom) lettek a legjelentősebb ellenzéki erő, vélhetően nem gyorsan tovatűnő jelenség csupán. Lehet ugyan abban ideig- óráig reménykedni, hogy amit tapasztalunk, az olyan mint az égbolton hirtelen megjelenő üstökös, de ez egyáltalán nem biztos, hogy így is van. S abban is lehet talán bízni, hogy a Bajnai -féle mozgalom sem részegül ebbe az eredménybe bele. Az ellenzéki pártokat jelenleg megnyirbáló tömörülés az erejét arra használja majd, amire az való.

Nem dönteni akar majd arról, hogy a Fidesszel szembeni és a demokráciát megvédeni akaró oldalon ki a jó és ki a rossz. Azt gondolom, az lenne a leginkább üdvözítő nem elsősorban a pártoknak, hanem minden demokratának, ha végre egy asztalhoz ülve és közös erővel arra törekednének, hogy egyenrangú felekként tárgyalva sikerüljön a megegyezés, és az egyezség eredményeként végre képesek legyünk a már nemcsak a kertek alatt lopakodó diktatúrát 2014-ben és így még időben megállítani.

Vissza...