Bartus László: Irány a zsákutca

2012-11-01 05:00:05

Képtelen vagyok követni, hogy ebben az órában hol tart a Milla annak eldöntésében, hogy rajtuk kívül ki jogosult még részt venni a közéletben. Az mindenesetre feltűnő, hogy ezt nem kérdőjelezik meg a Fidesz esetében, amely felszámolta mindazt, amitől demokrácia egy demokrácia. Demokraták általában a választókra bízzák, ki maradjon a politika porondján, és ki távozzon.

Ha a Milla feljogosítva érzi magát arra, hogy bárkit nemkívánatosnak minősítsen, akkor máris rosszabb, mint bárki azok közül, akiket kiközösítene. Ők ezt nem tették. Gyurcsány Ferencnek és bárki másnak abban teljesen igaza van, hogy aki egy kalap alá veszi az elmúlt húsz év politikai alakulatait és az Orbán-rendszert, az nem tudja, miről beszél, és meghamisítja a történelmet. A rendszerváltás óta csupán egyetlen párt kérdőjelezte meg a demokráciát, és tört a hatalom kizárólagos birtoklására, felszámolva a demokratikus alkotmányt, a Fidesz. Ez minőségi különbség. Ami a hazudozást, a korrupciót és minden egyéb mást illet, abban nem volt sok különbség. De az alkotmányosság határvonal. Márpedig a Fidesz alkotmányellenes hatalmat hozott létre, államcsínyt hajtott végre, ennek alapján folytatott kormányzása alkotmányellenes, így törvénytelen. Ebben a törvénytelenségben vesz részt mindenki, aki az alkotmányellenes keretek között tevékenykedik. Márpedig a Milla éppen most egy választási szövetségbe lépett, és arra készül, hogy ezt maga is megtegye: a létrehozott szövetség feltételezi, hogy részt kíván venni a Fidesz által kiírt csaló parlamenti választáson. Mindezt annak tudatában, hogy a választási törvény ellentmond a titkos és egyenlő feltételeket biztosító szabad választások minden követelményének. Ez azt jelenti, hogy a közélet teljes megtisztítását hirdető Milla máris elkövette a maga ősbűnét, megkötötte az első elvtelen kompromisszumát, amelyet majd követ a többi. Mi tekintetben különb hát, mint bárki más? Nem mentség, hogy a többi ellenzéki párt is hasonlóképpen legitimálja az alkotmányellenes állapotot. Ők csak beleragadtak abba a helyzetbe, hogy az Orbán-rendszer demokratikus választás útján jutott hatalomra, és nem érzékelték, hol a határ, amikor a kormányzásuk egy új minőséget hozott létre, amelynek már semmi köze a demokráciához, és amelyben már nem szabad résztvenni.

A Milla túl nagy ambícióval nyilatkozik bárki másról, ahhoz képest, hogy a vezetése gyakorlatilag semmiféle legitimációval nem rendelkezik. Juhászt és társait senki nem választotta meg, senki nem bízta meg semmivel, néhány társukon kívül. A Milla nem rendelkezik tagsággal, megkockáztatom, hogy bázissal sem, hiszen a nemzeti ünnepeken összetrombitált demonstrációk közönsége nem a Milla jól megkülönböztethető bázisa, hanem mindazon emberek együttese, akik a különleges időpontokban szeretnék kifejezni, hogy nem tetszik a rendszer. A Milla látványosan felsült minden alkalommal, amikor nem a kitüntetett időpontokban próbált tömegeket maga mellé állítani, ezért ezt gyorsan be is fejezte. Akik a Milla megmozdulásain részt vettek, azok egy olyan civil szerveződés által meghirdetett demonstrációra mentek el, amelynek szervezői alkalmat és lehetőséget teremtettek az ellenérzés kifejezésére anélkül, hogy egy politikai program vagy pártjellegű szerveződés mellé kellene állniuk. Az a tömeg nem a Milla tömege, amelyet Juhász Péter március 15-én vagy október 23-án lát. Ráadásul ezek az emberek nem választották meg őt és társait, ők jelenleg egyesületük néhány tagján kívül senkit nem képviselnek, kizárólag saját magukat. Annál is inkább, hogy a magukénak tulajdonított tömeg nagyobb részét azok az emberek alkotják, akik olyan pártok tagjai és szimpatizánsai, amelyeket ők kizárnának a közéletből, de a demokratikus együttműködésből mindenképp.

Miután kapcsolatban állok a Milla néhány fiatal aktivistájával és támogatójával, nagyjából nyomon követem az ideológiai fejlődésüket. Egy Milla-rajongó kezdetben azt gondolta, hogy a pártok és a pártrendszer minden rossz gyökere, azokban lakik az ördög, ezért elvetnek mindent, amely pártokhoz kötődik. Egy mozgalomnál, amely főleg fiatal egyetemistákra épül, ezek a forradalminak tűnő, valami új után vágyakozó radikális, anarchista nézetek elnézhetők. Különösen akkor, ha a lényege éppen az, hogy a kompromittálódott pártok bénultságában, egy vállalható ernyőt tartson azok feje fölé, akik valamilyen formában szeretnék kifejezni a nemtetszésüket anélkül, hogy olyanok mellé kelljen állniuk, akikkel nem szívesen közösködnének. E tekintetben még az is érthető, amikor elutasítják azokat a korábbi politikusokat, akik valamilyen szerepet játszottak a politikai válság kialakulásában, és hozzájárultak ahhoz, hogy egy demokráciaellenes uralom jöjjön létre. Azonban az már nem működik, hogy ugyanez az alakulat maga is elindul a párttá válás útján, átértékelve a pártrendszer korábbi teljes elutasítását, és ebből a pozícióból kérdőjelezi meg más pártok vagy politikusok részvételét a pártpolitikai küzdelmekben. Mert akkor nem látunk mást, mint egy újabb pénzéhes és hatalomra ittas társaságot, amely szíve szerint betiltaná a konkurenciát, hogy könnyebben férjen az Orbán Viktor által biztosított húsos fazékhoz, a demokrácia hazug látszatának fenntartása reményében. Arról ugyanis ne legyen kétségünk, hogy Orbán választási rendszerében – amely a választás napjáig folyamatos változásokon megy át, hogy garantálja a regnáló törvénytelen hatalom túlélését – a versengő ellenzéki pártok és vezetőik a nehéz megélhetés miatt kizárólag a meleg parlamenti ülésterem padjaiért és a baksis képviselői fizetésért folytatnak ádáz küzdelmet. Ebben a küzdelemben jelent meg egy újabb jelentkező, amely annyi legitimitással sem rendelkezik, mint a többi, és éhesebbnek látszik mindegyiknél. Az egész politikai felvilág, a pártok rendszere, az elkopott politikusok, a hazugságok, a korrupció, a felnőttek csúnya világa, s talán az egész világrendszer ellen lázadó ifjú anarchistákból elég hamar lettek öreg megalkuvó korrupt politikusok, akik máris betagozódtak az elutasított csúnya világba. A különbség az, hogy valami zavaros és hazug ideológiával éppolyan kizárólagosságra törekszenek, mint azok, akiket el kellene innen takarítani. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindez a legkisebb legitimáció, tömegbázis és támogatottság nélkül. Töröljünk el mindent és mindenkit, jöjjön egy teljesen új nemzedék, amely érintetlen és tiszta. Csakhogy a bibi ott van, hogy ez a teljesen új nemzedék sem annyira új, Juhász Péter nem a bölcsőből érkezett, hanem ő maga is részese annak a múltnak, amelyet ifjú proletárjaival eltörölni készül, és ebben a múltban megvan az ő nagyon is markáns története. Legfeljebb arról lehet beszélni, hogy a múlt szereplői közül valaki úgy próbálja most lerázni a konkurenseket, hogy egy új kezdet hazugságával, és nem férfias versenyben kívánja legyőzni őket. Ehhez már csak annyit érdemes hozzátenni, hogy a mozgalom, amelyet meglovagolni készül, a gyermeki tisztaság eszméi mellett a sajtószabadság ügyét tűzte zászlajára, amelyért máskülönben ez a szervezet a rendszerellenes demontsrációk megszervezésén kívül vajmi keveset tett, vagy legalábbis semmiféle sikert nem ért el. A Milla e tekintetben megbukott, nem ért el semmit.

Ehhez a gyakorlatilag nem létező szervezethez kötötte a szekerét Bajnai Gordon volt miniszterelnök, aki nagy kompromisszumokat kötött annak érdekében, hogy egy kitüntetett napon szólhasson azokhoz, akik már régóta követelik a nyílt színre lépését. Ez még magyarázható, de az már teljesen érthetetlen, hogy ezzel a legitimáció nélküli szervezettel, amely ráadásul elfogadhatatlan módon magyarázza a közelmúlt történelmét, és azonosít demokratákat fasisztákkal, egy választási szövetség keretében kompromittálja magát. A Millának nincs bázisa abban a pillanatban, hogy önálló politikai erőként jelenik meg a sok közül. Ez a szervezet megtámadja és elvitatja mindazok életét, múltját és történelmét, köztük burkoltan Bajnai Gordonét is, akik eddig az országért bármit tettek. Félrevezetve azokat is, akik a demonstrációin eddig részt vettek. Mindezt átlátszó politikai számítások mentén teszi, amelyek semmivel nem különbek, mint azok, amelyekkel szemben alternatíva szeretne lenni. Nem kívánom részletezni, de aki nemet mond Gyurcsányra, annak nemet kell mondania Bajnaira is. Ezzel nem a két kormányzás között húztam egyenlőségjelet, de Bajnai minden tekintetben ugyanolyan része az elmúlt húsz évnek, mint Gyurcsány. Hazugságban születik ez Milla-párt, és álnokság a dajkája. Bajnai Gordon pedig miközben a legszélesebb ellenzéki összefogás jelszavával tért vissza a közéletbe, a Millával való szövetségben a legnagyobb megosztást hozza létre, miután ez a szövetség azt az érzetet kelti, hogy nem csupán Orbánt akarja leváltani, hanem az MSZP-DK oldalnak is alternatívát kíván állítani. A Millával a közös pont csak az lehet, hogy az MSZP-DK a múlt, amellyel a tisztalelkű Milla le akar számolni, és ezzel szemben ők a jövő. Csakhogy ennek a múltnak, mint azt már jeleztük, Bajnai Gordon is a része, ami azt jelenti, hogy itt nem valami magas elvekről, hanem világos politikai számításról van szó, amelyben a Milla ugródeszkaként felhasználná Bajnai Gordon népszerűségét, és az iránta táplált reményt és bizalmat. Cserébe ezért nem ad semmit, kivéve azt a látszatot, mintha Bajnai mögött jelentős erő állna, és ez nem azonos se az MSZP-vel, se Gyurcsánnyal, akik ugyebár lejáratódtak. A Fidesz még így is Gyurcsánnyal akarja Bajnait amortizálni.

Ebbe a stratégiába vágnak azok megnyilatkozások, amelyek részben a jobboldal kegyeit keresik, részben arra szolgálnak, hogy Bajnai és újdonsült szövetsége megkülönböztesse magát az MSZP-től és Gyurcsánytól. Ebben lenne logika, a baj csupán az, hogy ehhez hazudni kell. Az MSZP-re és Gyurcsányra még visszatérünk, mert van mit tisztázni velük kapcsolatban, és lehet jogos kritikával illetni őket (is). De amivel Bajnai és a Milla kívánja elhatárolni magát tőlük, és ezáltal a bűnös múlttól, az egyszerűen nem igaz. És ennek oka részben az, hogy a Fidesz legendáriumából kölcsönzik azokat a kijelentéseket, amelyeket alkalmasnak vélnek arra, hogy hitelesnek tűnő módon különböztessék meg magukat tőlük. Ezt már láttuk az LMP-nél is, és éppen olyan hazug állítások voltak, mint amikor ugyanez Orbán, Juhász vagy Bajnai szájából származik. Az egyszerűen nem igaz, hogy az MSZP antidemokratikus módon kormányzott, diktatórikusak voltak egyes lépései, és különösen nagy hazugság a 2006-os fideszes puccskísérlet leverését rendőrterrornak minősíteni. Még akkor is, ha voltak rendőri túlkapások, és nem volt a rendőrség felkészülve szakmailag egy erőszakos hatalomátvételi kísérlet leverésére. Gyurcsány ezekben a hónapokban bukott meg, mint vezető. Nem tudta, mit kell ilyenkor csinálni. A közrendet zavaró törvénytelen zavargásokat nem akadályozta meg kellő határozottsággal. Orbánt a kordonok lebontásakor őrizetbe kellett volna venni. Alkotmányos rend megdöntése kísérlete miatt kellett volna bíróság elé állítani. Gyurcsány nem védte meg a demokráciát, és a Fidesz goebbels-i propagandája olyan színt adhatott a 2006-os eseményeknek, amelyekhez hasonló a náci Németországban történt, amikor mártírokként emlékeztek meg az erőszakos náci rohamosztagok egy-egy áldozatáról. Orbán legnagyobb szomorúsága az volt, hogy nem halt meg senki, és nem tudtak egy mártírt is felmutatni azok közül, akiknek jelenleg is húszéves börtönbüntetésüket kellene tölteniük. Ebbe a hazug, és hangsúlyozom, náci mintákat idéző propagandába Bajnai Gordonnak beállni, nemcsak az igazság megrontása, hanem annak az Orbán-rendszernek az igazolása is, amelynek legendáriuma ezekre a hazugságokra épül. Bajnai nem kérdőjelezheti meg az Orbán-rendszert, ha annak alapjait maga is megerősíti, mindezt csak azért, hogy elhatárolja magát a Milla oldalán az elmúlt húsz évtől, és annak fő bűnbakjaitól, az MSZP-től és Gyurcsánytól. Ez hazugság, emellé rendes ember nem állhat.

Az elmúlt húsz év történetét érdemes lenne feldolgozni, és levonni azokból a megfelelő következtetéseket. Ha a lényeghez akarunk eljutni, akkor azokat az újságcikkeket kell elővenni, amelyek a pártok korrupciós ügyeiről szólnak. Nem csupán az MSZP, hanem a Fidesz, és nem csupán a Fidesz, hanem az MSZP, és azon kívül az SZDSZ, a kisgazdák és az összes többi párt ügyeit. Ezek azok az ügyek, amelyekben a demokrácia hitele elkopott, amelyek megutáltatták az egész néppel a demokráciát és a szabadságot. A korrupció szétrohaszt egy országot, felmorzsolja anyagi és erkölcsi erejét, és egy idő után szélsőséges és tekintélyelvű, rendpárti diktatúrák iránti vágyat hoz létre. Orbán és a Fidesz legnagyobb gazembersége, hogy miközben derekasan kivették részüket a korrupcióból, az állami vagyon megrablásából, ők maguk jelentkeztek arra a szerepre is, hogy ezt egy rendpárti diktatúrával felszámolják. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy felszámolták a rablók közötti szabad versenyt, mindenki mást eltiltottak a lopástól, és kizárólag maguk lopják szét az országot. Ehhez bónuszként adnak egy diktatúrát is, mert anélkül ez nem megy. Ez volt az elmúlt húsz év, baloldali elvtársak és jobboldali nemzettestvérek, függetlenül az ideológiai süketelésektől. Leosztott piac volt, és a Fidesz ezt az egyezséget felmondta, az MSZP-ben pedig valamiért (vajon miért?) nem volt elég erő és bátorság, hogy ezt az egyensúlyt és megállapodást fenntartsa vagy mindkét fél részéről megszüntesse (erre szándék sem volt). De az elmúlt húsz évben nem csupán a pártok gyakorolták ezt, hanem az egész ország. Ne hazudozzunk, ez nemcsak politikusok zsebeire volt igaz, mindenki ott lopott, ahol tudott, és a 13. havi nyugdíjtól kezdve az összes fedezetlen kifizetésig, ígérgetésekig, a magyar nép is be volt avatva ebbe a közös rablásba, és maga is megkapta a hallgatásért a maga díját. Így adósították el közös erővel az országot, züllesztették le, és tették ebek harmincadjává. Ezért az elmúlt húsz évet csak úgy lehet eltörölni, kedves Juhász úr, ha az egész országot, a szegény magyar néppel, és Juhász úrral, és Bajnai úrral egyetemben törlik el, beleértve a Wallis és az MSZP hosszú időn át virágzó kapcsolatát is. Mivelhogy nehezen lehet a tolvajokat megkülönböztetni, a rendszert kellene megváltoztatni, nem a tolvajokat a lopástól elzárni, mert ha ezek nem férnek hozzá, majd lopnak mások. Itt van máris egy új jelentkező, épp Juhász úr és társai személyében. Az egész országot kellene szembesíteni a tolvaj mentalitással, és egy közmegegyezést teremteni, hogy mostantól nem lopunk, mert magunkat lopjuk meg, és a vége fasiszta, utána pedig náci diktatúra lesz. Ez pedig úgy lehetséges, hogy magunkat és másokat is szembesítjük azzal, hogy ez történt, és a jövőben lemondunk erről. Ennek a szándéknak kifejezése lenne az, hogy egy olyan rendszert alakítanak ki, amely minimalizálja a lopás és korrupció lehetőségét. Ez úgy lehetséges, hogy egymást ellenőrzik a hatalom résztvevői, amely éppen ellenkezője Orbán rendszerének, ahol minden ilyen kontroll megszűnt, ezért a korrupcióra adott válasz egy tolvaj maffiaállam lett. Orbánt ezzel már csak a bíróságon lehet szembesíteni, de a demokratikus oldal résztvevőit talán nem.

Ezért nem a rablótársak kirekesztése a célravezető, hanem olyan megállapodás mindenkivel, amely programszerűen hadat üzen mindannak, ami idáig vezetett. Ehhez nem kell lecserélni azokat, akik ebben korábban részt vettek, mert rajtuk kívül senki nem tudja jobban, hogyan lehet ennek véget vetni, milyen fogásai vannak a korrupciónak. Egy országnak pedig nincs sok elitje, egy van. Olyan, amilyen az ország. Ilyen megállapodások keresésének és programalkotásnak, valamint őszinte, egyenes és nyílt beszédnek lenne értelme a katarzishoz, amely kivezető utat is mutat. Ez lehetne az összefogás közös alapja, amely mellé oda lehet állni. De a Milla nem erre emlékeztet, hanem mindenre, amit az elmúlt húsz évben utálni lehetett (kivéve a „Nem tetszik a rendszer” című dalt, mert az telitalálat). A másik közös nevező az lehetne, hogy Orbán Viktor az alkotmányt sértve hozta létre rendszerét, a hatalom kizárólagos birtoklását valósította meg, amely túlfeszíti a kétharmados parlamenti többség jogainak kereteit, erre az alkotmány nem jogosította fel. Ezért a ténykedését és az önkényes alkotmányát, az arra épülő törvényeit, és az egyszemélyes hatalom teljes rendszerét törvénytelennek kellene nyilvánítani, és kijelenti, hogy az ellenzék ebben az intézményrendszerben és politikai felépítményben, amely egy államcsíny következtében jött létre, nem hajlandó együttműködni, és Orbán nagylelkű könyöradományáért (úgy, mint képviselői fizetés) cserébe a demokrácia hamis látszatát kelteni. Még akkor sem, ha emiatt elveszítik egyesek az állásukat. Létezik ám olyan is, hogy valaki új életet kezd, tiszta lapokkal. Diktatúrával egy demokrata nem működik együtt. Nem vesz részt a látszatparlamentben, és nem indul egy olyan választáson, amelynek szabályai már előre kijelölték a győztest.

Ezekről lenne értelme tárgyalni, mert az a veszély fenyeget, hogy az MSZP úgy akar visszatérni a hatalomba, hogy azért nem tesz semmit, megvárja, amíg magától az ölébe hullik, és nem gondolja, hogy az elmúlt húsz évhez képest bármit is változtatnia kellene. Ez azt jelenti, hogy ha Orbán a mérhetetlen butasága és tehetségtelensége folytán előbb megbukik, mint ahogy az kívánatos lenne (ez azt jelenti, hogy nem végleg bukik, és nem derül ki róla, mire képes, és mi áll a hazugságai mögött), akkor minden kezdődik elölről. Megmarad a kölcsönös vagy nem kölcsönös zsarolások rendszere, a pártpénztárnokok társadalom feletti alkudozása, és ha ezt még egyszer eljátsszák, akkor már nem egy klerikálfasiszta diktatúra, hanem egy igazi náci uralom veszi kezdetét, mert nem lehet másképp kipucolni azt a disznóólat, amelyet voltak kedvesek az urak és a hölgyek húsz év alatt a szemünk elé varázsolni. Most még van esély arra, hogy a demokrácia hívei valamennyien szembenézzenek maguk és mindnyájunk közös felelősségével, bűneivel, szembesítsék ezzel a „szegény magyar népet” is, amely oly boldogan szavazott a vizitdíj ellen, és ha ő maga lát valami lopásra és korrupcióra lehetőséget, akkor nagyobbat ugrik, mint London olimpiai bajnoka. De a politikusoknak azért a kurva anyját, ha valamelyik több pénzt vesz fel. Ez a mentalitás tarthatatlan. Ezt a drága magyar népet is fel kell világosítani néhány dologról, a munkáról, a saját felelősségéről, tanulásról, igazságról, méltányosságról, miegyébről.

De ha a demokrácia mellett elkötelezett politikai elit, ugyanazt folytatja, ami idáig vezetett, és nem hajlandó a lényeggel szembenézni, hanem hazugsággal gyógyítja magát, akkor az igazi zsákutca. Ide sorolom a magát demokratikusnak nevező sajtót is, az önmagát sajnálgató Klubrádióval és társaival az élen, akik önmaguktól meghatódva segélykoncertezgetnek, mert azok a kedves kollégák, akik most is meg akarják mondani, ki mit gondoljon, akik mellébeszélnek az Orbán-rendszerről, mert most is csak a zsebükre és saját érdekeikre gondolnak, akik nem látszottak ki egyik-másik párt zsebéből és seggéből, azok ugyanazt csinálják most is, amivel megágyaztak ennek a struktúrájában már fasiszta rendszernek.  Amelyet ők még mindig majdnem példás demokráciának látnak, mert abban bíznak, hogy semmi nem változik, jönnek vissza a szocik, és dől megint a lé. De ha maguktól nem hajlandóak szembenézni azzal, hogy ennek vége, ez így nem mehet tovább, akkor majd az élet szembesíti őket.

Bajnai Gordon sikeres és szimpatikus miniszterelnöksége nagy erkölcsi tőkét adott neki, és nagy felelősséget is rótt rá. Ezzel jól kell sáfárkodnia, mert jelenleg a sors neki adta meg azt a lehetőséget, hogy valami változás élére álljon. De ha nem tesz különbséget Orbán és a demokraták között, az alkotmányos demokráciát ügyetlenül védők és puccsisták, garázdák, csőcselék és politikai kalandorok között, beáll olyan karrieristák mellé, akik mások kirekesztésével akarnak érvényesülni, akkor ezt a politikai tőkét sokunk nagy bánatára elherdálhatja. Most még sok emberben él a remény, hogy egy szelíd, kedves és okos ember állhat Magyarország élére, de ha megmagyarázhatatlan lesz némely kijelentése, és fontosabbnak tartja olyan jobboldaliak megnyerését, akik egy Orbán jellegű embert kiszolgálnak és támogatnak, mint az igazságot, ha egy Schiffer András szintjére akar süllyedni, akinek esztelensége, butasága és ostobasága olyan, mint a fénysebesség, amelyet megközelíteni lehet, de utolérni nem, akkor ez a remény könnyen elillanhat.

Ha Bajnai Gordon azt gondolja, hogy a jobboldali szavazók megnyerésével győzhet, akkor téved. Ő azok szavazataival győzhet, akik a Fideszre szavaztak, de nem jobboldaliak abban az értelemben, amit az Magyarországon jelent. Ha őket akarja megnyerni, akkor olyan kompromisszumokat kell tennie, amilyen kompromisszumokat nemcsak nem érdemes, hanem nem is szabad megkötnie egy demokratának. Ha ezt megteszi, a baloldaliakat elveszíti, és a jobboldaliakat sem nyeri meg. És ha elvtelen, káros kompromisszumokat megköt, akkor sem fogja megnyerni az igazi magyar jobboldaliakat. Csak akkor, ha elhiteti velük, hogy antiszemita, antiliberális, nacionalista, gyűlölködő, a szentistváni katolikus állameszme híve, esetleg a Turul madár is kedvence, és nem, nem soha, Trianont nem adja.  Az a jobboldali, aki nem ilyen, az már régen otthagyta a Fidesz csűrhét. Azoknak, akik ebben az értelemben nem jobboldaliak, csak kiábrándultságuk és megtévesztésük okán, valamint a tömeglélektan hatására Orbánra szavaztak, azoknak semmiféle engedményt nem kell tenni a jobboldali retorika irányába és az ő hazugságaik hangoztatásával. Az ő megnyerésük érdekében nem kell leköpnie naponta nyilvánosan Gyurcsányt, akármilyen is lett a viszonyuk, mert minisztert mégiscsak ő csinált belőle. Ezen az áron tisztességes ember nem szerez szavazót, még akkor sem, ha nem tartja Gyurcsány Ferencet alkalmasnak a miniszterelnöki posztra. Megkockáztatom, ezen a közös nevezőn nem lép szövetségre Juhász Péterrel, és még azzal a tíz emberrel sem, akiket képvisel.

Jobboldali szavazóhoz olyannak kell lenni, amilyenek azok a jobboldaliak, akik a háborús menetben menetelnek Bayer mögött. De akkor meg minek az egész? Ebben a társaságban Orbánnál nincsen jobb.

Szegény kedves Kónya Péter szervezetéről azért nincs mit mondani, mert az szintén nem létezik. Mióta nem képvisel szakszervezeti vezetőként senkit, ez a szolidaritás nem létezik, legfeljebb vele lehetünk szolidárisak. Kónya Péter pedig rendes ember, nagyon fontos időben nagyon fontos dolgokat tett, igazán adhatna neki valaki valami rendes munkát. Megérdemelné.

Forrás: Amerikai Népszava

Vissza...