Azt hiszem, hogy miután a jobboldali szavazĂłtábort rendbetettĂ©k, kettĂ©szedtĂ©k relatĂve kultĂşrjobbosokra Ă©s nyilasokra, a következĹ‘ lĂ©pĂ©sĂĽk a választások rendbetĂ©tele volt. Ehhez elĹ‘ször leamortizálták Gyurcsányt, aki egyĂ©bkĂ©nt klasszikus politikus, nem maffiĂłzĂł, a tetejĂ©be naiv a vĂ©gtelensĂ©gig. Akikkel politikai stratĂ©gia Ă©s taktika tekintetĂ©ben körĂĽlvette magát, azok nem álltak feladatuk magaslatán, Ă©s miután rettenetesen sĂşlyos Ă©rdekeket sĂ©rtett Ă©s ennek tervĂ©t nem is tartotta titokban, a saját táboron belĂĽl is rengeteg ellensĂ©gre tett szert. Ezek az emberek hamar megtalálták az utat a Fideszhez – nem volt nehĂ©z, hiszen a gazdasági Ă©rdekek nemegyszer összeĂ©rtek vagy átfedtĂ©k egymást, de voltak olyanok is, akik egyszerűen zsigerbĹ‘l gyűlöltĂ©k Gyurcsányt – ritkán szereti az ostoba az okost. Mindenesetre, miután elmondta az utĂłbbi hĂşsz Ă©v egyetlen tisztessĂ©ges politikai beszĂ©dĂ©t Ă©s cselekvĂ©si tervĂ©t, nĂ©hány hĂłnap hezitálás után – jĂłl idĹ‘zĂtve az önkormányzati választásokra nekiestek jobbrĂłl-balrĂłl, nevetsĂ©ges Ă©rvekkel Ă©s mĂ©g nevetsĂ©gesebb erkölcsi piedesztálra mászva, merthogy bevallotta, hogy hazudtak Ă©jjel-nappal. Ami termĂ©szetesen igaz, hiszen a politikus mind hazudik, ĂgĂ©reteket árul, rĂłzsaszĂn jövĹ‘t. Az senkit nem Ă©rdekelt, hogy elhangzott az is, hogy abban hazudtak, hogy azt mondták az embereknek, hogy folytatni lehet az osztogatás egymásra-licitálĂłs politikáját, Ă©rtve ezt az egĂ©sz politikai osztályra, Ă©s hogy ennek vĂ©get kell vetni. EbbĹ‘l lett aztán a haddelhadd, meg a kurvaországbĂłl, de az attrakciĂł szervezĹ‘i biztosra mentek. ÉpĂtettek a társadalom kiszámĂthatĂłan álszent viselkedĂ©sĂ©re, a tömeg korlátoltságára, Ă©s tudták, hogy ezen a kurvaországon azok fognak legjobban felháborodni, akiknĂ©l a hĂ©tköznapi társalgásban Ăşgy repĂĽlnek a lĂłf*szok, meg a durvaanyák, mint vadludak költözĂ©s idejĂ©n: csapatostul, nagy tömegben. A papagájkommandĂł tette a dolgát, elkezdte sulykolni, hogy Gyurcsány hazudik, ebbe beszálltak – ostobaságbĂłl? pĂ©nzĂ©rt? - baloldali vĂ©lemĂ©nyformálĂłk is - Ĺ‘k okozták egyĂ©bkĂ©nt a nagyobb kárt. Innen már csak egy lĂ©pĂ©s volt, hogy ĂĽtemesen kihátráljon pártjának elitje is Gyurcsány mögĂĽl, akire mellesleg Ăłriási nyomás nehezedett, mert a politikai problĂ©mákon tĂşl majdhogy a fegyveres puccsig feszĂtette a hĂşrt Orbán, akit ettĹ‘l - szerintem - csak az tartott vissza, hogy nem volt biztos abban, hogy adott esetben a Nyugat nem avatkozik be. A baloldal meg pironkodott Ă©s tördelte a kezĂ©t, hát tĂ©nyleg, hát hazudtunk, hát be is vallottuk… - amiben csak az a vicc, hogy ebben az egĂ©sz szituáciĂłban egyedĂĽl Gyurcsány nem hazudott, rajta kĂvĂĽl szinte mindenki, aki a politikában pályán volt. Akit nyomás alatt tartanak, az persze hibázik, hibázott Gyurcsány is, aki ugyan a válságra felkĂ©szĂtette az országot, de Ăşgy mondatták le pártelnöki tisztĂ©rĹ‘l, hogy a megzavarodott csordára kellett hagynia a pásztor megválasztását, holott már akkor is nyilvánvalĂł volt, hogy az egyetlen Ă©sszerű jelölt Bajnai. Ehelyett a nagyeszű belsĹ‘ ellenzĂ©k elkezdett ötletelni, eljátszva ezzel a párt maradĂ©k tekintĂ©lyĂ©t is. Pedig jobban jártak volna, ha Gyurcsányt pártelnöki pozĂciĂłban hagyják, a választási veresĂ©g nem lett volna ennyire sĂşlyos, neki ugyanis a párt szavazĂłtábora hitt, a nĂ©p meg Ă©rezte, hogy ĂĽldözik, de mikor a pártja kiállt mögĂĽle, már nem volt ki után menni - olyan is lett az eredmĂ©ny. Bajnai egyĂ©bkĂ©nt remekĂĽl gondozta a gyurcsányi öröksĂ©get, kiválĂłan oldva meg feladatát, mellesleg Ĺ‘t már a Fidesz sem támadta annyira vehemensen, mert ha már válság, kapják a sĂĽrejĂ©t a szocik, majd belebuknak. De nem buktak bele, ellenkezĹ‘leg, a kormányt Ăşgy adták át, hogy valamennyi nyugati elemzĹ‘ a válság potenciális nyertesekĂ©nt tartotta számon Magyarországot. Közben a koalĂciĂłs partner sikeresen nullára játszotta magát - mĂ©g szerencse, hogy azĂ©rt Horn Gábornak ma sem kell az asztal lábát rágnia Ă©hsĂ©gĂ©ben. De mĂ©g hĂłttukban is Ăşgy viselkedtek, mint a kĂştba dobott anyĂłs, aki azĂ©rt járt Ăgy, mert a vejĂ©t rendszeresen tetűnek nevezte, Ă©s aki a vĂz alĂłl kinyĂşjtva kezĂ©t összepattintotta körmeit, mutatván, hogy veje egy tetű. ĂŤgy aztán keletkezett egy ĂĽresen hagyott politikai tĂ©r, Orbán csapata meg elhatározta, hogy betölti. Kerestek egy ambiciĂłzus, ám sikertelen politikust Ă©s megállapodtak vele, hogy Ĺ‘ lesz a Nagy Liberális ZöldsĂ©g, aztán majd ellenzĂ©kieskedhet, persze csak mĂ©rtĂ©kkel Ă©s határig. És ez Ăgy is törtĂ©nt, máig rejtĂ©lyes forrásokbĂłl remek lĂ©zershow-val lĂ©trejött az Ăşj szervezet, melyhez azonnal lelkesen csatlakoztak a gazdátlan, kĂłbor liberálisok, Ă©s várták a csodát. Nem jött el, - hálistennek a kiválasztott fĹ‘zöld az átigazolás során sem lett tehetsĂ©gesebb, Ăşgyhogy most Ă©ppen elkezdi pártjával egyĂĽtt az agonizálást, már csak az utolsĂł utasĂtásokat hajtják vĂ©gre az ellenzĂ©k szĂ©tzilálására. Orbán – mint minden diktátor – szereti használni a tömeget, de ezzel egyĂĽtt retteg is tĹ‘le, Ă©s tudja, hogy vannak Ă©vfordulĂłk, melyek bizonyos veszĂ©lyeket hordoznak magukban. EzĂ©rt gondoskodni kellett arrĂłl, hogy ezeken a napokon is konszolidált keretek között tartsák a nĂ©pet – kĂĽlönösen a minden bohĂłságra vevĹ‘ ifjĂşságot. OrdĂtozzanak kicsit, engedjĂ©k ki a gĹ‘zt, mellesleg utálják a pártokat, mondják azt, hogy mind egyforma, állĂtsanak majd minden sarokra kĂ©pviselĹ‘jelöltet, a többi meg Kubatov dolga. Erre is lĂ©trejött egy szervezet, pontosabban rátelepedtek egy valĂłban civil kezdemĂ©nyezĂ©sre, melyet vezetĹ‘jĂ©n keresztĂĽl ma már gond nĂ©lkĂĽl lehet irányĂtgatni, szĂ©p hangzatos jelszavakkal. Teszi is a dolgát, lehet pĂ©nzĂ©rt, lehet, hogy valamifĂ©le (kendermagos) tyĂşk-ĂĽggyel kĂ©zben tartva szorgalmasan. ĂŤgy aztán most Ă©ppen az ellenzĂ©ki összefogás szĂ©tverĂ©se a cĂ©l, ezt belĂĽlrĹ‘l lehet a legszebben kivitelezni, sajnos, a demokraták meg megint belesĂ©táltak a csapdába. Ami azt illeti, Gyurcsánynak igaza volt – a Milla vezetĂ©sĂ©vel összeállni nem egy Ă©letbiztosĂtás, aki ma Ăgy viselkedik, attĂłl a választások elĹ‘tt kĂ©t hĂ©ttel bármi kitelik. Közben folyik az amĂşgy is gyenge kádári közĂ©posztály vĂ©gsĹ‘ elnyomorĂtása, a társadalom százfelĂ© szakĂtása, a társadalmi ellentĂ©tek Ă©lezĂ©se, a bűnbakkĂ©pzĂ©s Ă©s a gazdasági kulcspozĂciĂłk elfoglalása. Ha valaki azt kĂ©pzeli, hogy ez egy fantazmagĂłria, akkor annak ajánlom figyelmĂ©be az iraki háborĂşt, ahol a casus belli Irak nemlĂ©tezĹ‘ tömegpusztĂtĂł fegyvere volt, vagy Kadhafi megdöntĂ©sĂ©t, melyet kĂĽlföldrĹ‘l pĂ©nzeltek Ă©s kĂĽlföldi katonai erĹ‘k segĂtsĂ©gĂ©vel hajtottak vĂ©gre. Azt mondják, aki szereti a hurkát meg a politikát, ne nĂ©zze, hogy hogyan csinálják. Igazuk van. Ez az Ă©n kis összeeskĂĽvĂ©s-elmĂ©letem, terjedelmi korlátok miatt nem tĂşl cizellált, de nem lennĂ©k egy cseppet sem meglepve, ha kiderĂĽlne, hogy nagyrĂ©szt igazam van. Vagy nincs?
Forrás: pupublogja.hu |