Ăšgy tesznek, mintha nem vennĂ©k Ă©szre, hogy a kĂ©tharmad már Ăşgy csűrte-csavarta saját elĹ‘nyĂ©re a választási rendszer minden aspektusát, hogy teljes összefogás nĂ©lkĂĽl a demokratikus, balliberális oldal nem gyĹ‘zhet. Pedig a despota egyeduralmat bebetonozĂł kĂ©tharmados törvĂ©nyek eltörlĂ©sĂ©t leghatásosabban Ă©s legelegánsabban kĂ©tharmados többsĂ©ggel Ă©rhetjĂĽk el, ami a Fidesz önkiszolgálĂł választási rendszerĂ©ben nem sokkal nehezebben megvalĂłsĂthatĂł, mint az egyszerű többsĂ©g.
Lehetnek, akik alaposan áttanulmányozták a megszavazott – vagy a mĂ©g csak beharangozott – törvĂ©nyeket, Ă©s meggyĹ‘ztĂ©k magukat, hogy szerezhetnek egyszerű többsĂ©get, de láthatĂłlag figyelmen kĂvĂĽl hagyják, hogy sokkal szĂ©lesebb körű támogatottság nĂ©lkĂĽl a bebetonozott pozĂciĂłkkal szemben nem fognak tudni kormányozni. Ugyanakkor nincs olyan párt a palettán, amelyik Ă©p Ă©sszel számĂthat arra, hogy mĂ©g egyszer ad a nĂ©p egyetlen párt kezĂ©be ilyen nagy hatalmat. És nyilván azt sem vettĂ©k számĂtásba, hogy a mostani kĂ©tharmad Ăşgy Ă©s akkor változtathatja meg a választási törvĂ©nyt Ă©s rendelkezĂ©seket, ahogy Ă©s amikor akarja, akár a választás napjáig.
Kétségtelenül létezhet olyan párt, amelyik annyira megerősödik, felfújja magát, hogy a kampányban a többi demokrata párt legfeljebb az árnyékában húzódhat meg. De tudjuk jól, hogy a Fidesz emberei kellő időben mindig bevetettek egy-egy hatásos Tocsik-, UD Zrt.- vagy Sukoró-rágalomhadjáratot. Így volt ez mindig, 2002 kivételével, amikor azt hitték, hogy becsületesen is nyerhetnek. Mindig meg tudták torpedózni azt a pártot, amelyik az útjukban állt.
A Fidesz már lerakta a taposĂłaknákat, amikor az alaptörvĂ©ny átmeneti rendelkezĂ©seirĹ‘l szĂłlĂł jogszabály preambulumába belefoglalta, hogy az MSZP az MSZMP jogutĂłdjakĂ©nt „osztozik mindazon felelĹ‘ssĂ©gben, mellyel az állampárt terhelhető”. Ezzel megnyitották az utat az „igazság Ă©rvĂ©nyesĂtĂ©sĂ©re”. Az idĹ‘zĂtett bombákat is elhelyeztĂ©k már: Biszku BĂ©la ĂĽgyĂ©t pĂ©ldául valĂłszĂnűleg elhĂşzhatják 2014 tavaszáig – Ă©s Ĺ‘ csak a jĂ©ghegy csĂşcsa. BehĂvnak majd tanĂşnak nála sokkal fiatalabbakat ebben vagy más ĂĽgyekben, Ă©s lesznek, akik vallanak náluk is fiatalabbakra. A jogutĂłd mivolt fikciĂłja Ă©ppen arra jĂł, hogy az egĂ©sz pártot a vádlottak padjára ĂĽltessĂ©k, s a legaljasabb törvĂ©nytelen vagy gyorsan törvĂ©nyesĂtett mĂłdszert is be fogják vetni diszkreditálására (vagy lebĂ©nĂtására?, feloszlatására?).
JogerĹ‘sen senkit sem kell elĂtĂ©lni, Ăgy helytállĂł bizonyĂtĂ©kokra sem lesz szĂĽksĂ©g a kilövendĹ‘ cĂ©lpont ellen, beleĂ©rtve azokat is, akiket koruknál fogva Ă©rintetlennek tarthatnánk. A jogutĂłd fogalmába beletartozik ugyanis, hogy az apák bűne a „fiukra” száll.
A kollektĂv bűnössĂ©g, ha nincs is kimondva, benne foglaltatik a jogutĂłdlás fogalmában. Tehát a fiatalĂtás nem segĂt, Ă©s csak kĂ©t menedĂ©kĂĽk lesz a jogutĂłd szűzeknek: vagy lefekszenek a Fidesznek, vagy összefognak egy akkora demokratikus táborral, amelybĹ‘l nem Ă©rdemes kilĹ‘ni Ĺ‘ket, mert az csak erĹ‘sĂti, szorosabb összefogásra kĂ©szteti a nagy Ă©s szolidáris tábort.
A demokratikus pártok leginkább attól tartanak, hogy az összefogásban elvész az identitásuk. Ez talán igaz, ha két párt fog össze, de minél szélesebb körű a tábor, annál kevésbé áll fenn ennek a veszélye, hiszen abban mindazok szabadon élhetik a maguk életét, akik elfogadják a társas lét, a demokrácia általános szabályait.
És hogyan nyerhetik vissza a mostani (kis) pártok a fĂĽggetlensĂ©gĂĽket, miután elkĂĽldtĂĽk a Fidesz egyĂ©jszakás törvĂ©nyhozĂłit Ă©s despota vezĂ©rĂ©t? Éppen errĹ‘l szĂłl a fordĂtott kĂ©tfordulĂłs választás. Eddig Ăşgy volt, hogy az elsĹ‘ fordulĂłban minden párt indulhatott, amelyik összegyűjtötte a kopogtatĂłcĂ©dulát, mĂg a másodikban csak egy pár tĂşlĂ©lĹ‘re lehetett szavazni. A mostani helyzetben viszont az elsĹ‘ fordulĂłban kell a demokratikus pártokat egy táborban egyesĂteni, hogy egy listán indulva senki se bukjon el a bejutási kĂĽszöbön, s a második fordulĂłban lehet majd a kis pártoknak is megmĂ©retniĂĽk magukat. Az igazi kĂĽlönbsĂ©g az eddigi kĂ©tfordulĂłs választások Ă©s az itt leĂrt között ugyanis nem a fordĂtott sorrend, hanem az, hogy a „második fordulĂłt” majd csak a Fidesz-kormány leváltása után tarthatjuk meg, s nem kĂ©t hĂ©ttel, hanem kĂ©t vagy esetleg nĂ©gy Ă©vvel kĂ©sĹ‘bb. Legalább kĂ©t Ă©vre lesz szĂĽksĂ©g ugyanis a demokrácia intĂ©zmĂ©nyeinek olyan fokĂş helyreállĂtásához, hogy olyan szabad választásokat lehessen tartani, amelyekben minden párt, a legkisebb is egyenlĹ‘ esĂ©llyel mĂ©retheti meg magát.
Nem tudhatjuk, mikor lesz az elsĹ‘ fordulĂł, hiszen a kĂ©tharmad akkorra Ărathatja ki emberĂ©vel a Sándor-palotában, amikorra akarja. Ahhoz tehát, hogy a demokratikus oldal mĂ©gis gyĹ‘zni tudjon, minden magát odatartozĂłnak gondolĂł párt, mozgalom, szervezet Ă©s asztaltársaság mielĹ‘bbi teljes, jĂłl kidolgozott Ă©s összecsiszolĂłdott összefogására lesz szĂĽksĂ©g, hogy akár napokon belĂĽl is alkalmazkodhassanak bármilyen Ăşj szabályhoz.
Persze tiltakozhatnánk, hiszen ellentĂ©tes a demokrácia alapfogalmaival, hogy egy kormány a saját ciklusában lĂ©ptessen Ă©letbe ilyen, a saját Ă©rdekeit szolgálĂł drasztikus választási szabályozást. A jelenlegi hatalom ismeretĂ©ben azonban tudjuk, hogy a tiltakozásnak semmi foganatja nem lenne, hacsak a demokratikus oldal nem hajlandĂł olyan pusztĂtĂł Ă©s vĂ©res tĂĽntetĂ©seket rendezni a jogfosztottsága ellen, mint az elmĂşlt kĂ©t ciklus neonáci támogatást Ă©lvezĹ‘ ellenzĂ©ke. SzĂ©lsĹ‘sĂ©gesek beszervezĂ©sĂ©t aligha várhatjuk a demokratikus ellenzĂ©ktĹ‘l, sĹ‘t mindent meg kell tennĂĽnk, hogy a mostani kormány ne gerjeszthesse tettre a nĂ©pharagot, mert az ebbĹ‘l fakadĂł pusztĂtás Ă©s további anyagi visszaesĂ©s mĂ©g nehezebbĂ© tennĂ© számunkra az ország talpra állĂtását a választások után.
A nĂ©pharag elsĹ‘ számĂş gerjesztĹ‘je a remĂ©nytelensĂ©g. A remĂ©nytelensĂ©g a fĹ‘ oka a politikai apátiának is: annak, hogy a lakosság több mint fele nem menne el szavazni, ha most lennĂ©nek a választások. Tehát nem a már sokkal kisebb táborral rendelkezĹ‘ Fideszt kell legyĹ‘znĂĽnk, hanem az apátiát. RemĂ©nyt pedig csak Ăşgy nyĂşjthatunk, ha előállunk olyan megoldásokkal, mint pĂ©ldául ez a fordĂtott kĂ©tfordulĂłs koncepciĂł, amellyel kiiktathatjuk a választási rendszer mostani korrumpálását, Ă©s esĂ©lyt adunk egy meggyĹ‘zĹ‘, szĂ©les körű összefogás gyĹ‘zelmĂ©nek.
OktĂłber 23-án láttuk, mekkora az igĂ©ny az összefogásra a demokrácia helyreállĂtásában. A Haza Ă©s Haladás, a Milla Ă©s a Szolidaritás meghirdetett hármas összefogása Ă©s nyitottsága minden demokratikus párt Ă©s szervezet elĹ‘tt, nagy lĂ©pĂ©s ebben az irányban. Az összefogás kibĹ‘vĂĽlĂ©sĂ©ben segĂthet, ha a következĹ‘ választást olyan elsĹ‘ fordulĂłnak tekintjĂĽk, amelyben a közjĂł Ă©rdekĂ©ben ideiglenesen háttĂ©rbe szorulhatnak a demokratikus pártok egyĂ©ni Ă©rdekei, anĂ©lkĂĽl hogy fel kellene adniuk akár csak egyetlen mandátumukat is.
A szerzĹ‘Â közĂrĂł
Forrás: Nol.hu |