Őfelsége ellenzéke

2010-10-08 18:51:56

Már másodszor élek át valami hasonlót. Először ötvenháromban néztem döbbenten, hogyan hápognak, panaszkodnak a széplelkek, hogy elvtársak, engem megtévesztettek. Akkor is piszkosul hamisnak éreztem a szörnyülködést. Ők nem hitték volna, sopánkodtak, hogy mindez a borzalom, amit a Pártvezetés (Rákosi és csapata) a fordulat éve óta elkövetett, megtörténhetett. És éppen a Pártban! Ó, borzalom! Engem miért nem tévesztettek meg? Pedig én is mélységesen hittem abban, hogy a háború után egy új, igazságos világot építünk. Olyan demokráciát, ahol nincs helye többé a rasszizmusnak, nácizmusnak, de a szocialisták és a kommunisták, a nácizmus elszánt ellenségei, elférnek benne.

Szocialistának tartottam magam - tizennégy évesen... 1948-49 táján (Tájékoztató Iroda határozata, pártfúzió, a szocdemek likvidálása, Rajk-per) észre kellett vennem a döbbenetes hasonlóságot a nácizmus és a bolsevizmus között. Nem tagadhattam le önmagam előtt, hogy ismét egy totális diktatúra tart bilincsben. Vali (a Makra című regényemben), pontosan azt a világnézeti és politikai álláspontot képviseli, amit én vallottam negyvenkilenc és ötvenhat között. Úgy maradtam szocialista, hogy gyűlöltem a Rákosi rendszert és a sztálinizmust. (Bárki utánanézhet a Makrában.) Negyvennyolcig a pártfúzióig azt se nagyon értettem, miért kell két munkáspárt, és hogy végülis mi a különbség a szociáldemokraták és a kommunisták között. A fúziónál megértettem. A Kommunista Párt moszkovita, az orosz szuronyokon nyugszik, a szociáldemokraták mögött semmi, senki sincs, csak a választók, és a fúzió nem egyesülés volt, hanem bedarálás. A szocdem párt nem csak megszűnt, de a legértékesebb tagjait sittre vágták, kivégezték. Ezzel a mozzanattal megszűnt a demokrácia: jól mondta Rákosi, ez volt a fordulat éve. Kezdtem tisztán látni. Megértettem, miért undorítottak a kitelepítések, amikor egy szikrát sem sajnáltam a régi urakat. Megértettem, hogy az általam annyira tisztelt, úgynevezett "fejlett elvtársak" mitől dőlnek be egy huszonnégy óra alatt a Tájékoztató Iroda Jugoszláviával kapcsolatos határozatának, hogyan lesz az ő szemükben a hős Tito elvtárs egyik napról a másikra az imperialisták láncos kutyája. Aztán letartóztatták a külügyminisztert, azok, akiket belügyminiszterként pártmilíciából ő maga szervezett belső-elhárítássá. Megint tanultam valamit. Azt, hogy ennek egyetlen üzenete van: ha ezt Rajk Lászlóval megtehettük, mindenkivel megtehetjük, veled meg pláne!
Tizenhét éves voltam és (1) nem tojtam be - csak éppen bőgni tudtam volna, hogy máris vége a rövid szabadságnak, hogy újra csöbörből vödörbe kerültem (2), nem dőltem be a hatalomnak, mint oly sok "fejlett" elvtárs, akik aztán ötvenhárom után rinyáltak, hogy "elvtársak, engem megtévesztettek". Ki, te fatökű?! Te tévesztetted meg magad, mert nem akartál kiesni a cukorpikszisből. Nem akartál a hatalom részeséből újra üldözötté válni! Nem csak hazudtál magadnak, de még el is hitted! A Duce és a Führer után hogyan dőlhettél be egy új személyi kultusznak, hogyan nyalhattad ki csattogó nyelvvel Rákosi elvtársad gusztustalan hátsóját? Hogyan sírhattál nyilvános krokodilkönnyeket, amikor a Népek Nagy Hóhéra Moszkvában végre földobta a bakancsot?! Aki náci volt, vagy csak konzervatív, aki visszasírta a régit, azt megértem. Azt a néhány tiszteletre méltó elvhű szamarat, azt is megértem. De aki csak úgy gondolta, itt az új rendszer, most kárpótlásul (mert nekem ez jár, vagy azért, mert eddig szegényember voltam, vagy azért mert üldöztek) én leszek a jani - az nekem ne jásza meg a baloldalit. Baloldali az, akinek nincsen nyugodt álma, míg a felebarátja nyomorog, diszkriminálják vagy üldözik.
Ma ugyanezt látom. Aki egyszer bekerült a tojásba, az nem akar többé kikerülni a tojásból. Ejnye, mondja, hát ez demokráciában nem fordulhat elő! De hol van itt demokrácia?! Húsz éve mondom, hogy ez a zsenge demokrácia veszélyben van. Öt éve írom, mondom, kiabálom, ordítom, hogy rohanunk a szakadék felé. Megtörtént. A demokrácia belezuhant a szakadékba, nincs többé. Most álljak be a kórusba? Nyafogjak piszlicsáré ügyek miatt, panaszoljam, hogy a Fidesz naponta megsérti a demokráciát?! Nem sért meg semmit. Nincs demokrácia, nincs mit megsérteni. Azzal, ha úgy teszünk, mintha a halott még élne, nem támasztjuk föl. Tetszik, nem tetszik, a demokráciát újra meg kell teremteni.
A bolsevista fordulat után is sokan játszották önámításképpen a demokráciát, hiszen lehetett, a kellékek megvoltak: parlament, pártok (a Népfrontba tömörülve), választás, interpellálás, miniszteri válaszok stb. Volt sajtó, rádió, filmhíradó, játékfilm, színház, opera, később TV is, minden. 50-ben még Apámmal elmentünk szavazni (még nem ismertük igazán a dörgést), hazahoztuk a szavazócédulát, de szégyelltük magunkat. Később soha! Apám meghalt, én kilencvenben mentem el újra szavazni. Ebben a bohóckodásban nem vettem részt. Mert tudtam: aki részt vesz benne, korrumpálódik, besározódik és odatartozik. Ugyanezt tudom ma is. Még a választásokra készülve, az MSZP listája ismeretében, sokan, baloldaliak, nem akartuk, hogy ez a lista bekerüljön a parlamentbe, tudtuk, a lista láttán, hogy ezek csak magukat képviselik, nem a baloldalt, nem a kizsákmányoltakat, nem a megnyomorítottakat, nem a kisemmizetteket. Ahogy eddig, ezután is fütyülnek majd rájuk. Aki belemegy az alkukba, legalizálja a fönnállót. Nem állítom, hogy az ötvenhetek, a listáról bekerült MSZP-s képviselők ezt akarták; ők önmagukat akarták legalizálni, a saját politikai-gazdasági túlélésüket akarták biztosítani az orbán-viktatúrában is, ma sem akarnak mást. Az ellenzéki képviselőség sem fizet sokkal rosszabbul, mint a kormánypárti, az is buli. A listáról bekerültek és az egyénileg megválasztottak (ketten vannak!) fizetése között meg semmi különbség nincs. Emlékszik még az olvasó Sztevanovity Zorán nótájára, Dusán szövegére? "Mi a győzelemről megtanultuk,/ hogy a részvétel a fontosabb, / hisz a vereség is fizet szépen, / és a győztes sokkal fáradtabb - Na?! A jó slágerszövegekre érdemes odafigyelni, azok sokszor többet érnek egy-egy publicisztikánál. Megszívlelendő doktrinája az Egyesült Államoknak: terroristákkal nem tárgyalunk. Aki szóba áll a terroristákkal, legalizálja őket.
Aki ma alkudozni próbál a Fidesz-hatalommal, részt vesz bármilyen bizottság munkájában, akár alkotmányról, akár az igazságszolgáltatás új rendszeréről, akár a rendvédelemről, akár az új médiatörvényről, akár az érdekképviseletek érdekérvényesítő jogosítványairól van szó, az betagozódik a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Az legalizálja a diktatúrát. A Fidesz négy éve ki mert vonulni - hitt önmagában, hitt a jövőjében, ezek hittek abban, hogy a következő választást nem veszíthetik el, mert megtalálták Gyurcsányon a biztos fogást. Hazug fráter! Hazugnak nincs legitimitása, tehát nem állunk vele szóba. Mintha nem is lenne.
A mai helyzetben az MSZP számára is csak ez lehetne az egyedüli ellenzéki magatartás: a kivonulás, de nem hazug taktikából, mint 2006 óta a Fidesznek, hanem mert diktatúra és ellenzék kizárják egymást. Se a diktátorra, se a hungaronácikra nem vagyunk kíváncsiak! Ők nem demokraták, vagyis nekünk, demokratáknak, illegitimek. Igenis: passzív rezisztencia! Polgári engedetlenség! Diktatúrában nincs ellenzék, csak demokráciában. Diktatúrában ellenzéket játszani: bohóckodás. De az "ötvenhetek" tudják, hogy nekik nincs jövőjük, így a jelent akarják maximálisan kiaknázni. Gyurcsány sosem állította, hogy nem kell kiigazítás, nem kellenek jelentős reformok. De ezekhez a jelen ciklus, mondta a választások előtt, már túl rövid, ezért kellett a "száz kis lépés" (a választásokig).
Őszödön meg azt mondta a frakciónak, hogy hazudtunk önmagunknak. Ámítottuk magunkat, hogy megúszhatjuk fájdalmas reformok nélkül, és nem azt, hogy hazudtunk a választóinknak, hazudtunk a magyar embereknek, és ezzel győztünk a választásokon, ahogy Orbán értelmezte félre Gyurcsány szavait a kiszivárogtatás után, és fél perccel a helyhatósági választások előtt. Mert az őszödi anyagot, ami a nyár közepén már a birtokukban volt, októberig, az önkormányzati választás előtti pillanatig jegelték, akkor dobták be a nép közé. Volt idejük fölkészülni.
Érdekes - ez nem tűnt föl senkinek. Orbán Viktor hazudott. Mint mindig. És igazi göbbelsi módon, nagyon hangosan és nagyon agresszíven, és ettől, mint Göbbelsnek is, neki is bedőlt a tömeg. És erre alapozta a taktikáját 2010-ig. Ettől lett Gyurcsány a HAZUG, a kormány "illegitim" és ezt Gyurcsány is, a kormány is lenyelte azon az alapon, hogy a kutya ugat, a karaván halad, kormányozni lehet, mert a parlamentben miénk a többség.
Egetverő baromság volt, de már mindegy. A csapat (a két koalíciós párt) akkor már az egymásközti marakodással volt elfoglalva, vicsorogva tépték a koncot, mint az elvadult kóbor kutyák. Az MSZP ma már csak azért járja a kamarillapolitika koreográfiáját, hogy egyedül maradjon az ellenzékben, és ez, a Fidesz hathatós támogatásával, még sikerülhet is.
Így lesz belőle Őfelsége ellenzéke A Fidesznek cukorfalat. Ezt akarták. Az MSZP partner volt a többiek fölszámolásában, ugyanis szemrebbenés nélkül bekkelte ki, ahogy az MDF és az SZDSZ fölfalja önmagát. Az LMP eredetileg is lufi volt, szét is pukkant. Maradt a Jobbik. Egy alja Le Pen-párt, ami csak egy olyan országban létezhet, ahol azért nem érti a többség, miért lenne a Jobbik hungaronáci, mert fogalma sincs a történelemről.
Na, a Jobbiktól még tart Orbán Vezér. Az MSZP-sektől már rég nem tart, röhög rajtuk, hisz a tenyeréből esznek. Ha az MSZP ellenzék akar maradni, pontosabban, ha föl akar nőni egy a diktatúrát megdönteni akaró demokratikus csapat szerepéhez, ha föl akar támadni, nem vesz részt semmiben, nem tagozódik be az establishmentbe, "kivonul".
De nem fog. Így várni kell egy darabig a baloldal föltámadására.

 
Kertész Ákos író / Népszava

Vissza...