Sütött a nap, az utakon remekül lehetett közlekedni, a sztrádán egy óra alatt leér az ember, még akkor is, ha betartja a közlekedési szabályokat, ami egyébként nem felesleges óvatosság, mert az út során két helyen is mérték a rendetleneket.
Ezen kĂvĂĽl kormányunk gondoskodott jĂłkedvĂĽnkrĹ‘l is, mert KecskemĂ©ten az Ăşt mentĂ©n Ăłriásplakátok hirdettĂ©k, hogy mit nem adunk az IMF-nek (nyugdĂjat, stb…) már ezen is rengeteget lehetett röhögni, de aztán mikor elolvashattuk, hogy mit várunk az IMF-tĹ‘l, majdnem ki kellett állni az Ăşt szĂ©lĂ©re, mert tisztánlátásunkat elhomályosĂtották a könnyek, ugyanis ezt olvashattuk: Tiszteletet várunk az IMF-tĹ‘l. Hát akkor Ăşgy látszik, mĂ©gsem hitelt… Hát, ezen mĂ©g az is bepisilt a röhögĂ©stĹ‘l, aki nem olvasta vagy látta a Keresztapa cĂmű könyvet vagy nem látta a filmet (de jĂł film volt…) de aki látta, annak azonnal beugrik a maffia-feeling, mintha csak a harmincas Ă©vek Bronxában Ă©lnĂ©nk. Nem tisztelsz te engem, mondta a Keresztapa Bonaserának, aki erre belerondĂtott a gatyájába Ă©s elkezdte csĂłkolgatni a kezĂ©t… Na, ezzel azĂ©rt mĂ©g van egy kis problĂ©ma, mert Ăşgy tűnik, Christine Lagarde asszonynak beleállhatott a csĂşz a derekába, Ăgy a kĂ©zcsĂłkokra mĂ©g várhat darabideig a VezĂ©r, de az ĂĽzenet remek, ha ezt lefordĂtják valamelyik pĂ©nzĂĽgyi hatalmasságnak, egy hĂ©ten át rajtunk röhög a Nemzetközi Valutaalap. KĂĽlönösen most, hogy folyik a hevenyĂ©szett vĂ©delem összeomlása utáni rugalmas elszakadás, miközben a VezĂ©r válogatottan ostoba Ă©s veretes baromságokkal kábĂtja szerencsĂ©tlen nĂ©pĂ©t. Ilyeneket kĂ©pes mondani: A hĂ©ten bejelentett költsĂ©gvetĂ©si kiigazĂtásĂ©rt elismerĹ‘ reakciĂłt kapott a kormány BrĂĽsszelben. "Persze fogalmuk sincs, hogy pontosan mekkora a magyar költsĂ©gvetĂ©s, mekkora a hiánya", de azt Ă©rtik, hogy a jelenlegi kabinet elszánt, szakĂtani akar azzal a 2004-2010 közötti idĹ‘szakkal, amikor "lĂ©nyegĂ©ben folyamatosan hazudtunk, meghamisĂtottuk a számokat", Ă©s emiatt komolytalannak könyveltĂ©k el a magyarokat.”
Ja, hát a Gyurcsány-fĂłbiátĂłl a rengeteg bogyĂł Ă©s nyelvnyĂşjtogatás dacára itt sem lehetett azĂ©rt megszabadulni, a tĂĽnet fixálĂłdott, Gyurcsány szelleme mellette fog fekĂĽdni a koporsĂłban is… Hogy ez a kis köcsög – már elnĂ©zĂ©st a kissĂ© barátságtalan fogalmazásĂ©rt – miĂ©rt kĂ©pzeli azt, hogy ha kollektĂve ostobának Ă©s dilettánsnak nyilvánĂtja az UniĂł bĂĽrokratáit, akkor azzal kivĂvja maradĂ©ktalan rokonszenvĂĽket, azt nem lehet tudni, de attĂłl tartok, hogy tĂ©ved. Szerintem az UniĂł tisztsĂ©gviselĹ‘i jobban tisztában vannak az ország helyzetĂ©vel, mint Ĺ‘ maga, aki a saját hĂĽlyesĂ©gĂ©tĹ‘l nem látja, hogy egy blazĂrt kĂ©pű uniĂłs bĂĽrokrata már elĂ©g rĂ©gen ott áll egy Magyarország feliratĂş kapcsolĂł mellett, Ă©s csak egy kis mozdulatába kerĂĽl, hogy lepöccintse azt. Akkor pedig nincs a világon annyi turulpörkölt, amennyivel meg lehetne vĂ©deni bennĂĽnket az Ă©henhalástĂłl. Azt is emlĂtette, hogy "Mi nem koldulunk, nem kĂ©rĂĽnk, nem könyörgĂĽnk. TeljesĂtĂĽnk, Ă©s elvárjuk, hogy megkapjuk azt, ami a teljesĂtmĂ©nyĂĽnk alapján jár nekĂĽnk." Namármost, járni nekĂĽnk legfeljebb a pofánk jár, egy bankkölcsön pedig adhatĂł, ha bizonyĂtjuk, hogy kĂ©pesek leszĂĽnk visszafizetni, Ă©s ezzel van a baj. Merthogy azt mindenki elĂ©gedetten nyugtázta, hogy rabolni Ă©s lopni nagyon tud a mi kis betegĂĽnk, de a helyzet az, hogy mára elfogyott a lopnivalĂł Ă©s most Ăşgy áll, mint a rablĂł, aki egy ĂĽres pĂ©nztárcát forgat a kezĂ©ben bánatosan, egy elhagyott kĂĽltelki utcán, ahol, ha arra is tĂ©vedne egy csontváz, attĂłl legfeljebb már csak az Ă©letĂ©t vehetnĂ© el, de az meg gonddal Ă©s költsĂ©gekkel járna… Azt viszont jĂł lenne bizonyĂtani az EU-IMF duĂłnak, hogy kĂ©pesek vagyunk egy olyan gazdasági-politikai struktĂşrát felĂ©pĂteni, mely hosszĂş távon is biztosĂtja a költsĂ©gvetĂ©s egyensĂşlyát – na, errĹ‘l szĂł nincs. Ehhez ugyanis vissza kellene lĂ©pni az ortodox gazdaságpolitika keretei közĂ©, annyit kellene költeni, amennyit megtermeltĂĽnk, el kellene kicsit venni a gazdagoktĂłl Ă©s oda kellene adni a szegĂ©nyeknek, mert a papĂr ugyan mindent elbĂr, de a társadalom nem. Márpedig szilárd gazdaságpolitikát csak ott lehet kialakĂtani, ahol a társadalom stabil, ha nem is elĂ©gedett, de legalább nem kell Ă©hsĂ©glázadásoktĂłl Ă©s gazdasági indĂttatásĂş zavargásoktĂłl tartani, ahol a közteherviselĂ©s nem azt jelenti, hogy egylábĂş rokkantakat kifutĂłfiĂşknak akarunk visszakĂĽldeni a munka világába, ahol a nagyongazdagok belátják, hogy a társadalmi bĂ©ke árába az Ĺ‘ mĂ©rtĂ©ktartásuk is beletartozik. Az csak a gondom, hogy ennĂ©l a mi Vikátorunknál egy liba is gyorsabban tanul, Ă©s fĂ©lĹ‘, hogy egyszer elfogy a partnerek tĂĽrelme…
A vásár egyébként remek volt – nagy vásár és bolhapiacjáró vagyok, Bécstől Veszprémen és Dabason át Kecskemétig (plusz Pecsa és a Bakancsos…), ezek közül azért bármelyik hazai vásár lenyomja a bécsi bolhapiacot, amelyik ugyan rendezett, de drága. A mai vásár azért is tetszett, mert a rongyászat nem tengett túl a férfiembert érdeklő cikkek rovására. Hát volt is itt minden, seggenfütyülő gumikutyától gőzmozdonyig, három óra alatt nem lehetett tisztességesen végigturkálni, csak százhúszas menetütemmel cirkulálni a sorok között és úgy tenni meg ajánlatunkat a felfedezett kincsre, mint a New Yorki tőzsdén a brókerek szokták, még a kiabálós időkben. Azért lett zsákmány is, az árak is elfogadhatóak voltak, ha nem lenne túlzás, a jövő hét végén is lemennék, mert akkor kisállatvásár lesz, nem vásárlóként, csak megnézni, mert egyébként beérem azzal a kis állattal, akit kiutalt nekünk az Úr, bűneinket büntetendő.
Csak megszán egyszer minket, reménykedjünk…
Forrás: PuPu blogja |