Az összefogás kĂ©nyszere nem azt jelenti, hogy utat kell nyitni a karrieristáknak, nem azt jelenti, hogy át kell engedni a terepet azoknak, akik frázisokon kĂvĂĽl nem kĂ©pesek semmit mondani. Hogy konkrĂ©tabb legyek: kikĂ©rem magamnak, hogy a hazai politika megbĂ©nĂtására Ă©s mocsárrá változtatására használják fel a gondolataimat! Mást se hallok mostanság a Milla vezĂ©rĂ©tĹ‘l, mint amit egy Ă©vvel ezelĹ‘tt megĂrtam A IV. köztársaság. Szempontok egy elkerĂĽlhetetlen vitához cĂmű sorozatban itt a Galamusban, meg azt, amit immár kĂ©t Ă©s fĂ©l Ă©ve publikáltam a Rossz döntĂ©sek kora cĂmű könyvemben. Azt ugyanis, hogy Orbán Viktor csak kiteljesĂtett, befejezett egy folyamatot, felszabadĂtotta azokat az egyĂ©bkĂ©nt is virulens erĹ‘ket Ă©s szabad teret adott azoknak a tisztessĂ©gtelen embereknek, akik sikeresen akadályozták meg, hogy a demokrácia a makroszintrĹ‘l eljusson a mindennapokba. A folyamat valĂłban lĂ©tezett, de a Milla vezĂ©re ebbĹ‘l csak annyit volt kĂ©pes felfogni (mentsĂ©gĂ©re legyen mondva, hogy koránt sincs egyedĂĽl ezzel), hogy a gonosz (szocialista) politikusok szándĂ©kosan pusztĂtották el a demokráciát, ami Ăgy egyszerű hazugság. Ezzel kiherĂ©lte, a bizonyára lĂ©tezĹ‘ tanácsadĂłival karöltve, az ellenállást (már ha fĂ©rfiasnak tekintjĂĽk) Ă©s abortálta a IV. köztársaságot (ha azt meg nĹ‘iesnek tekintjĂĽk). SzeretnĂ©m felhĂvni azoknak a civileknek a figyelmĂ©t, akikben mĂ©g megmaradt a civilsĂ©g lĂ©nyegĂ©t jelentĹ‘ fĂĽggetlensĂ©g, hogy az az Ă©rtelmezĂ©smĂłd, amit Juhász PĂ©ter olyannyira vehemensen kĂ©pvisel a mĂ©diában, Ăşjra megnyitja a lehetĹ‘sĂ©get mindazok elĹ‘tt, akik szeretnĂ©k kisajátĂtani a demokrácia intĂ©zmĂ©nyeit. A Milla-vezĂ©rkar minden erejĂ©vel igyekszik a politikusokra hárĂtani az összes felelĹ‘ssĂ©get, Ă©s ezzel felmenti Ă©s felszabadĂtja azokat, akik a valĂłdi bűnösök Ă©s azokat, akik a tetteikhez teret adnak nekik. A (baloldali) politikusok utálata nem eredmĂ©nyez demokráciát, sĹ‘t, a legjobb talaj egy diktatĂşrához. Azt javaslom tehát, hogy olvassák el (Ăşjra) mindazt, amit a III. köztársaság kritikájakĂ©nt többen is Ărtunk, hátha megĂ©rtik vĂ©gre, mi a feladat, mert most Ăşgy tűnik, egyetlen dolgot Ă©rtenek, hogy meg kell ragadni a hatalmat. Ez pedig leninista, mai nevĂ©n orbánista attitűd.
DĂĽhĂt az a dilettantizmus is, ami Juhász PĂ©ter szinte minden szavábĂłl árad. PĂ©ldául: többször is nekifutott, hogy elmagyarázza, azĂ©rt nem szabad pártlogĂłkat vinni a tĂĽntetĂ©sre, mert azzal megbontanák az egysĂ©get. ElnĂ©zĂ©st a szóért, de ez hĂĽlyesĂ©g! Az egysĂ©g ugyanis csak a diktátorok uralma alatt homogĂ©n, a demokráciában mindig heterogĂ©n elemekbĹ‘l áll össze. Vagyis, ha a tĂĽntetĂ©sen sokfĂ©le kĂĽlönbözĹ‘ demokratikus szervezet zászlĂłi Ă©s jelszavai láthatĂłk, akkor a kĂĽlönbözĹ‘sĂ©gekbĹ‘l összeállĂł, összefogĂł sokaság Ă©rzetĂ©t kelti, Ă©s segĂti is az összefogást. Pontosan azt, amire az orbánisták eltávolĂtásához szĂĽksĂ©g van.
Úgy tűnik, a civilek szemén önteltségből és frázisokból szövött kendő van, amely vakká teszik őket, nem látják, hogy úton vannak az egész ország számára szörnyű eredményekkel járó kudarc felé.
(Krémer Ferenc)
Forrás: Galamus.hu |