A Milla tĂĽntetĂ©sein csak „civilek” kaptak szĂłt, pártpolitikusok nem, s mĂ©g azt sem engedtĂ©k meg, hogy a tömegben megjelenjenek a parlamenti ellenzĂ©ki pártok jelvĂ©nyei. Ăšgy tűnik, igazolta a szervezĹ‘k magatartását, hogy a demokratikus parlamenti pártok egyike sem volt kĂ©pes hasonlĂł tömeget megmozgatni. A közvĂ©lemĂ©nykutatások szerint a választĂłk jelentĹ‘s többsĂ©gĂ©nek van már elege a FideszbĹ‘l, de ennek az elĂ©gedetlen tömegnek csak kisebb rĂ©sze talált utat magának valamelyik ellenzĂ©ki párthoz. A szocialista pártot Ă©s a Demokratikus KoalĂciĂłt mĂ©g mindig sĂşjtja a kormányzás idĹ‘szakában bekövetkezett hitelvesztĂ©s terhe.
A Milla vezetĹ‘i Ă©s a hozzájuk hasonlĂłan gondolkodĂłk Ăşgy látták: a Fidesz demokráciarombolása Ă©s korrupciĂłja ellen csak akkor lĂ©phetnek fel hitelesen, ha távol tartják maguktĂłl a korábban hatalmat gyakorlĂłkat. Alighanem abban bĂztak: a leszerepelt korábbi kormánypártok eltűnnek a magyar politikábĂłl, az SZDSZ-szel ez már be is következett, Ă©s a Fidesz önkĂ©nyuralmának majd Ăşj, hitelesebb politikai erĹ‘k vetnek vĂ©get.
Nem Ăgy törtĂ©nik. A 2010-ben alakult OrszággyűlĂ©sbe bejutott egy Ăşj, mĂşlt nĂ©lkĂĽli politikai erĹ‘, az LMP, de nem vált erĹ‘s, a Fidesz-rendszer leváltására kĂ©pesnek tűnĹ‘ politikai erĹ‘vĂ©. Az MSZP viszont a legerĹ‘sebb ellenzĂ©ki párt maradt, Ă©s fokozatosan nĹ‘ a támogatottsága. A korábbi kormánypártok politikusaibĂłl alakult Demokratikus KoalĂciĂł a jelek szerint önállĂłan is megveti a lábát a politikában.
MĂ©gis, a Milla most is elzárkĂłzik a parlamenti pártok rĂ©szvĂ©telĂ©tĹ‘l a maga rendezvĂ©nyĂ©n. Tavalyi demonstráciĂłjának a cĂme, a Nem tetszik a rendszer, a Fidesz-rendszer elutasĂtását fejezte ki, s örömmel vettem rĂ©szt rajta. A mostani cĂm, FejezzĂĽk be a mĂşltat”, azt a felfogást visszhangozza, amely az LMP Ă©s a Jobbik állásfoglalásaiban is megjelenik, amennyiben nem a Fidesz-rendszerrel, hanem a rendszerváltás Ăłta eltelt egĂ©sz idĹ‘szakkal szemben határozza meg magát. A Milla nemcsak a Fidesz-rendszert, de a magyar politikának az MSZP–SZDSZ-kormányok idejĂ©n tapasztalt működĂ©sĂ©t is megbĂ©lyegzi.
Ezt Ă©rzĂ©keltette akkor is, amikor a minap válaszolt az Eötvös Károly IntĂ©zetnek a demokrácia hĂveihez fordulĂł felhĂvására, Ă©s megkĂ©rdĹ‘jelezte, hogy demokratikusak lennĂ©nek a korábban kormányzĂł, a mai OrszággyűlĂ©sben is jelen levĹ‘ pártok. A 2010 elĹ‘tti idĹ‘szakkal kapcsolatos ellenĂ©rzĂ©sek nem nĂ©lkĂĽlöznek minden alapot. A szocialisták Ă©s a szabad demokraták kormányzását is korrupciĂłs ĂĽgyek kĂsĂ©rtĂ©k. Azok a kormányok is elkövettek sĂşlyos gazdaságpolitikai hibákat, amelyek következmĂ©nyeit milliĂłknak kell elszenvedniĂĽk.
Akkor is megesett, hogy a kormánytöbbsĂ©g megsĂ©rtette a parlamentarizmus Ărott Ă©s Ăratlan szabályait, pĂ©ldául amikor Ăşj tagok kinevezĂ©sĂ©vel korlátozták az elĹ‘zĹ‘ kormány által kinevezett (mellesleg Orbán által beszĂ©dĂ©ben sajátjakĂ©nt jellemzett) jegybankelnök mozgásterĂ©t, törvĂ©nymĂłdosĂtással szabadultak meg a pĂ©nzĂĽgyi felĂĽgyelet vezetĹ‘jĂ©tĹ‘l, lĂ©trehoztak csonka mĂ©diakuratĂłriumokat, sĹ‘t a szocialisták mĂ©g megegyezĂ©st is kötöttek a Fidesszel a rádiĂłfrekvenciák elosztásárĂłl. Az agresszĂv, törvĂ©nyt sĂ©rtĹ‘ utcai zavargások elleni fellĂ©pĂ©s során rendĹ‘rök is szegtek meg törvĂ©nyt, ami akkor sincs rendjĂ©n, ha nem bĂ©kĂ©s tĂĽntetĹ‘k ellen lĂ©ptek fel, mint a Fidesz állĂtja. Mindez Ă©rthetĹ‘vĂ© teszi sok demokratának a korábban hatalmat gyakorlĂłkkal szembeni bizalmatlanságát.
ÉrthetĹ‘, de nem elfogadhatĂł, ha valaki e kisiklások alapján ĂtĂ©li meg az akkori hatalomgyakorlás egĂ©szĂ©t, s csupán fokozati kĂĽlönbsĂ©get lát a Fidesz-rendszer Ă©s a korábbi állapotok között. Mind a kĂ©tharmados többsĂ©ggel rendelkezĹ‘ elsĹ‘ MSZP–SZDSZ-koalĂciĂł 1994 Ă©s 1998 között, mind a 2002 Ă©s 2010 közötti MSZP–SZDSZ-es parlamenti többsĂ©g e nĂ©hány kisiklástĂłl eltekintve tiszteletben tartotta, sĹ‘t 1994 Ă©s 1998 között kifejezetten bĹ‘vĂtette az ellenzĂ©k jogait. Nem kĂ©rdĹ‘jelezte meg a fĂĽggetlen közjogi intĂ©zmĂ©nyek státusát, nem tette vezetĹ‘jĂĽkkĂ© korábbi miniszterĂ©t vagy kormánypárti országgyűlĂ©si kĂ©pviselĹ‘t.
Tiszteletben tartották Ă©s Ă©rvĂ©nyesĂtettĂ©k az AlkotmánybĂrĂłság döntĂ©seit. Az MSZP–SZDSZ-es parlamenti többsĂ©g fĂĽggetlenĂtette a kormánytĂłl a közszolgálati mĂ©diát Ă©s az igazságszolgáltatást. Virágzott az ellenzĂ©ki sajtĂł, sĹ‘t akkor Ă©pĂĽlhetett fel a fideszes mĂ©diabirodalom. Tiszteletben tartották a kulturális Ă©let sokszĂnűsĂ©gĂ©t, egyaránt tere volt minden művĂ©szeti irányzatnak. Az MSZP–SZDSZ-es kormánytöbbsĂ©g teremtette meg a civil szervezetek fĂĽggetlensĂ©gĂ©t pĂ©nzĂĽgyi oldalrĂłl biztosĂtĂł egyszázalĂ©kos rendszert. 1990 Ă©s 2010 között Magyarországon – minden hiba Ă©s kisiklás mellett is – többpárti demokrácia volt, mĂg 2010 Ăłta egypárti önkĂ©nyuralom Ă©pĂĽl, amely minden eszközzel saját leválthatatlanságára törekszik.
A kĂ©tfĂ©le állapot között a kĂĽlönbsĂ©g nem fokozati, mint azt a Milla vĂ©li, az egyik a másiknak ellentĂ©te. A demokrácia a mai EurĂłpában szoros összefĂĽggĂ©sben áll a társadalom kohĂ©ziĂłját Ă©s belsĹ‘ nyitottságát szolgálĂł jĂłlĂ©ti rendszerekkel: a megĂ©lhetĂ©s biztonságát szolgálĂł társadalombiztosĂtással Ă©s munkanĂ©lkĂĽlisĂ©gi ellátással, a társadalom nyitottságának legfontosabb csatornáját jelentĹ‘ közoktatással Ă©s a mind szĂ©lesebb kör számára hozzáfĂ©rhetĹ‘ felsĹ‘oktatással. 2010 elĹ‘tti kormányaink számára EurĂłpa e tekintetben is minta volt. A tervgazdaság összeomlása okán kialakult nehĂ©z helyzetben is nagy erĹ‘feszĂtĂ©seket tettek a munkaerĹ‘piacrĂłl kiszorulĂłk megsegĂtĂ©sĂ©re, a társadalombiztosĂtás fenntartására, az oktatás nyitottabbá tĂ©telĂ©re, a felsĹ‘oktatásban valĂł rĂ©szvĂ©tel kiszĂ©lesĂtĂ©sĂ©re.
MĂ©g azt is sikerĂĽlt elĂ©rniĂĽk a kĂ©tezres Ă©vek közepĂ©n, hogy valamelyest szűkĂĽljenek a magas Ă©s alacsony jövedelműek közötti kĂĽlönbsĂ©gek. Oktatáspolitikájuk közĂ©ppontjában állt a deszegregáciĂł, a cigány tanulĂłk elkĂĽlönĂtĂ©sĂ©nek felszámolása. Amikor a 2010 elĹ‘tti kormányok elvittĂ©k az országot a NATO-ba Ă©s az EurĂłpai UniĂłba valĂł belĂ©pĂ©sig, ez nem puszta nemzetközi jogi aktus volt, hanem a Nyugat-EurĂłpában bevett normák átvĂ©tele, beleĂ©rtve a társadalmi emancipáciĂł olyan modern elemeit is, mint pĂ©ldául a szubszidiaritás Ă©rvĂ©nyesĂĽlĂ©se az önkormányzatiságban, a bĂĽntetĹ‘politika humanizálása vagy a melegek egyĂĽttĂ©lĂ©sĂ©nek legalizálása.
Orbán Viktor nemcsak a demokratikus jogrend felszámolásában fordult szembe EurĂłpa normáival, hanem abban is, hogy a szociális kohĂ©ziĂł helyett a szerencsĂ©seket a jĂłlĂ©tbĹ‘l kiszorulĂłkkal szembeállĂtĂł társadalompolitikát Ă©rvĂ©nyesĂt, a felzárkĂłztatás helyett kiszorĂtĂł oktatáspolitikát, Ă©s a hatvannyolcas generáciĂł „eltĂ©velyedĂ©sekĂ©nt” elutasĂtja a modern EurĂłpa minden emancipáciĂłs vĂvmányát. E tekintetben sem fokozati a kĂĽlönbsĂ©g a 2010 elĹ‘tti Ă©s az Orbán-kormány által ma követett irány között, hanem diametrális irányokrĂłl van szĂł. A Milla szervezĹ‘je azt állĂtja: 2010 elĹ‘tt is „…rövid távĂş politikai haszonszerzĂ©s miatt politizáltak, …a susmusok, az oligarchák Ă©rdekei döntöttek”, akárcsak az Orbán-rendszerben.
E vádja sem az Antall-kormányra, sem a szocialista–szabad demokrata kormányokra nem állja meg a helyĂ©t. Az Antall-, a Horn- Ă©s a második Gyurcsány-kormány minden reformja, majd az utĂłbbi által elkezdett Ă©s a Bajnai-kormány által vĂ©gigvitt államháztartási stabilizáciĂł az ország felemelkedĂ©sĂ©t szolgálta, Ă©s nem pártok hatalmi cĂ©ljait vagy oligarchák Ă©rdekeit. Ha elemzĹ‘k nĂ©zetĂ©rĹ‘l lenne csak szĂł, azt a helyzet fĂ©lreĂ©rtĂ©sekĂ©nt vitathatnánk. A Milla álláspontja azonban több ennĂ©l, közĂ©leti cselekvĂ©st vezĂ©rel: arra kĂ©szteti Ĺ‘ket, hogy ne tekintsĂ©k partnernek a korábban hatalmi pozĂciĂłban levĹ‘ politikai erĹ‘ket a magyar demokrácia helyreállĂtásában.
Lehetne azt mondani: nekĂĽnk nem rokonszenvesek a korábban kormányzĂłk, Ăşj, tiszta politikai erĹ‘re van szĂĽksĂ©g, Ă©s ha a rĂ©giek is jelen vannak, ám prĂłbáljunk kĂĽlön, egymással versengve állĂtani ĂĽtĹ‘kĂ©pes alternatĂvát az Orbán-kormánnyal szemben. Lehetne Ăgy eljárni, ha Magyarországon arányos választási rendszer lenne, mint pĂ©ldául Szlovákiában, ahol egymás mellett indultak a választásokon azok, akik egykor Meciar, kĂ©sĹ‘bb Fico leváltására törekedtek. Lehetne Ăgy eljárni, ha ma is a korábbi kĂ©tfordulĂłs rendszer lenne nálunk Ă©rvĂ©nyben, Ă©s elĂ©g lenne a második fordulĂłban szövetkezniĂĽk a kormány leváltására törekvĹ‘knek. Csakhogy a Fidesz Ă©ppen azĂ©rt vezetett be egyfordulĂłs, az eddiginĂ©l is aránytalanabb választási rendszert, hogy a leváltására törekvĹ‘k egymás közti ellentĂ©teire Ă©pĂtve maradhasson meg a hatalomban.
Akinek valĂłban fontos, hogy az ország megszabaduljon az Orbán-rendszertĹ‘l, az ebben a helyzetben nem utasĂthatja el az egyĂĽttműködĂ©st senkivel, aki a demokratikus Ă©rtĂ©krendet, az eurĂłpaiságot kĂ©pviseli. Az MSZP Ă©s a DK pedig – az LMP-hez hasonlĂłan – ilyen politikai erĹ‘. NagygyűlĂ©seiken kevesebben vannak, mint a Milla rendezvĂ©nyein, viszont – a közvĂ©lemĂ©nykutatások Ă©s az idĹ‘közi választások eredmĂ©nyeibĹ‘l ĂtĂ©lve – választĂłk százezrei állnak mögöttĂĽk. NĂ©lkĂĽlĂĽk nem lehet megszabadulni OrbántĂłl, s nem lehet utána működĹ‘ demokratikus jogállamot Ă©pĂteni, sikeresen kormányozni Magyarországon.
Amikor a Milla kizárja a demokratikus pártok politikusait a számukra partnerkĂ©pes szereplĹ‘k körĂ©bĹ‘l, nem oldja választĂłk százezreinek ellenĂ©rzĂ©seit a pártokkal szemben, hanem megbĂ©lyegzĹ‘ gesztusával megerĹ‘sĂti azokat. Nem elĹ‘segĂti a demokratikus erĹ‘k összefogását, a választĂłknak a Fidesszel szembeni mozgĂłsĂtását, hanem akadályozza azt. Gátjává válhat ezzel annak, hogy megszabadulhassunk Orbán önkĂ©nyuralmátĂłl. EzĂ©rt maradok távol a tĂĽntetĂ©sĂ©tĹ‘l.
Forrás: Nol.hu |