Szóval az önkormányzat hibázott

2012-10-13 16:25:31

Egyre biztosabb vagyok abban, hogy egy jelentős mulasztása miatt hallgat ennyire mélyen a mai napig a veszprémi orvosi ügyelet átköltöztetésének kudarcáról (a Cserhát lakótelepi rendelőből a megyei kórház sürgősségi osztályára) Veszprém városának a vezetése. Amikor a közgyűlésen kérdeztem erről, válaszra sem méltattak.

Amikor sajtótájékoztató keretében próbáltam ráirányítani a figyelmet a történtekre és kértem, hogy segítsen a sajtó megkérdezni az önkormányzat illetékeseit, a polgármester a városi tv-nek ugyan nyilatkozott, de csak egy kis „maszatolásra” futotta tőle. Azt állította, hamarosan leülnek az érintettek a kérésére egyeztetni.

Mintha nem lett volna elég alkalom és idő az elmúlt években leülni és megegyezni. A májusi közgyűlésen látszólag minden a legnagyobb rendben volt, aztán az ügyeletet eddig ellátó 47 orvos ügyvédhez fordult, s az ígért határidőre, szeptember elsejére nem történt meg a költözés.

A kórházigazgató főorvos nyilatkozott többször is az ügyben és az orvosokat képviselő ügyvéd is megszólalt. A valóságról még mindig nem tudnak szinte semmit a veszprémiek. Titkolják a valódi problémát az illetékesek, s a helyi média nyilván óvatos, nem igyekszik feltárni a valós okokat.

A HVG ezen a héten megírta a történetet „ügyelnek a rendre” címmel. A neten az írás még nem található meg. Az önkormányzat ezúttal sem nyilatkozik.

A cikkből egyértelműen kiderül, hogy 2008-ban az akkor elkészült fejlesztési tervben még 2-2-helyiség jutott volna a háziorvosi, illetve a gyermekorvosi ügyeletnek, egy pihenő és egy vizsgáló. A sürgősségi osztály átépítését 440 millió Ft-tal támogatta az unió, a megyei önkormányzat szállt bele 90 millió Ft-tal és Veszprém önkormányzata is adott erre a célra 5 milliót.

Navracsics miniszter úr áprilisban avatott, de mire eljött a költözés ideje, kiderült, mindössze egy szűk szoba áll rendelkezésre az orvosi ügyelet biztosításának céljából. „A helyiség ablaka a fedett mentőállomásra nyílik, így nem lehet szellőztetni, viszont két ajtó is elveszi a helyet attól, hogy az orvosnak és az asszisztensének szükséges íróasztal és gyógyszerszekrény mellé, kötelező tartozékként, egy betegvizsgáló ágy is bekerülhessen. Ennek ellenére a megyei kormányhivatal népegészségügyi szakigazgatási képviselője a „követelményeknek minimálisan megfelel” minősítést adta rá. A HVG cikkből kiderül, hogy a problémát az okozza, hogy a kórháznak van ugyan szerződése a várossal, de a város az orvosokkal elfelejtett megegyezni korrekt módon a munkavégzés helyszínének a megváltozásáról. A mostani vita zárulhatott volna úgy is, hogy a város felmond az ügyeletet ellátó orvosoknak és magánvállalkozást bíz meg az ügyeleti feladatok ellátásával. Vélhetően ilyen magánvállalkozás nem akadt. S most, hogy a kórház megegyezés hiányában akár azon is aggódhat, hogy vissza kell fizetni az uniós támogatást, a kórházigazgató főorvos a HVG-nek ismertette a küszöbön álló kompromisszumot. Ennek értelmében átrendezik a munkahelyeket a sürgősségi osztályon.

Nyilatkozatában arról is beszélt, szerinte az ügyeletet ellátó orvosok nem szeretnének szem előtt lenni. Indoklásul azt mondta, „az elmúlt 8 hónapban egyetlen beteget sem küldtek a veszprémi ügyeletről a kórházunkba.” A másik oldal ezzel az állítással szemben azt a tapasztalati tényt hozza fel, hogy az éjjel ellátott pácienseknek csupán négy-öt százalékát utalják további orvosi ellátásra a kórházba”. Így egyáltalán nem nagy annak a jelentősége, hogy milyen közel a sürgősségi ellátását adott esetben az ügyelet helyszínéhez.

Ennél is érdekesebb a cikk azon része, mely szerint „Veszprémben nyílt titok, hogy kevés a hadra fogható sürgősségi szakember. A hiányon a kórház úgy próbál úrrá lenni, hogy forgó rendszerben minden orvost, köztük a járóbeteg -szakrendelésen tevékenykedőket (például reumatológust, bőrgyógyászt, vagy szemészt) is beoszt sürgősségi ügyeletre. Voltak, akik nem vállalták, hogy az általuk korábban egyáltalán vagy évtizedek óta nem gyakorolt munkakört ellássák, és inkább felmondtak. Mások szorongtak, mi lesz, ha rájuk kerül a sor. A kórházba integrálandó háziorvosi ügyeletesek pedig kimondatlanul is élnek a gyanúperrel, hogy nem az ő munkájukat fogja kiegészíteni a kórház, hanem fordítva. Rájuk hárulnak olyan döntések, valamint olyan szintű ellátási kötelezettség, amelyhez az ő szakmai gyakorlatuk és képesítésük nem elegendő.”

Ezek után mit is mondhatnánk még? Isten óvja a betegeket és orvosokat egyaránt!

Előzmények: Nem ezt ígérték az orvosoknak

Visszalépés az új központi ügyelet?

Vissza...