Az október 23-ai kavarodásról

2012-10-13 06:28:13

Nem áll jól az ellenzéki október 23-a, de a dolog még nem menthetetlen. Ma reggel úgy tűnik, hogy a Milla rendezvénye nem hogy erősítené, inkább szétveri a sokak által remélt ellenzéki együttműködést. Az MSZP, a DK és az LMP hivatalosan nem vesz részt a programon.

Egyrészt azért, mert nem hívták őket, márpedig az ember olyan buliba nem megy, ahol nem szívesen látott vendég. Másrészt azért is maradnak távol, mert mindhárom szervezetet - más-más szempontból - vérig sértette Juhász Péter. Az LMP-t azzal, hogy gyakorlatilag a Schifferék által mondott szövegeket átvéve szervez új politikai erőt, ma még egyesületnek nevezett pártot. Márpedig ez a gesztus a szétesés határára sodorhatja a Lehet Más a Politikát. Akadhatnak olyan, a belső harcoktól megfáradt tagjaik, akik az új erő (?) felé vennék az irányt, mások pedig a Millától való bojkottal próbálhatják egyben tartani a zilált csapatot. Egyelőre az utóbbiak győztek. A zelmúlthúszévhez tartozó Bajnai Gordon befogadása és a zelmúlthúszév egyszerre tagadása így együtt biztosan vállalhatatlan az LMP-nek - ha ragaszkodik az eddigi elveihez. Hosszabb távon is rendkívül bizonytalan az LMP politikai jövője: ha csatlakoznak egy majdani ellenzéki összefogáshoz, akkor azért, ha kimaradnak belőle, akkor azért.

AZ MSZP a két megnyert időközi választás önbizalmat erősítő mondataival tartja a tűzben két serpenyőjét. Mesterházy Attila nem megy el a Milla tüntetésére, de azt üzeni tagjainak, hogy ők csatlakozzanak, ha úgy van kedvük. Ha sokan lesznek, azt mondhatja, persze, mert a legnagyobb ellenzéki párt rászervezett, ha pedig bukta van, nem csoda, hogy kevesen voltak, hiszen ő nem volt ott, ráadásul, kiderült, hogy Bajnai Gordon sem jár a vízen. Azzal, hogy éppen a málló Milla rendezvényén jelenti be Bajnai a visszatérését, jelentősen gyengítette az őt támogatók pozícióit az MSZP-ben. Egy olyan szervezet színpadára állni, amelynek egy Dopeman az alternatív köztársasági elnöke, és amely szerint a zelmúlthúszév, úgy ahogy van, rossz volt, az önmagára miniszterelnök-jelöltként tekintő Mesterházy Attila mögé sorakoztatja a 20 évből 12-n át kormányzó pártot. Nincs az a tehetséges és jól érvelő, az MSZP-t nem egyedül, hanem Bajnaival az élen koalícióban kormányozva elképzelő szocialista, aki ennek ellenkezőjét védeni tudja. 

A DK elvi döntést hozott, ha úgy tetszik, Bajnai figyelmeztetése érdekében. Ha a zelmúlthúszév alig ér többet, és alig vállalhatóbb a Milla szerint, mint Orbán ámokfutása, azzal a 89-es éthoszban hívő, a rendszerváltást összességében pozitívan értékelő, Európa-párti Gyurcsány, Bauer, Debreczeni nem vállalhat közösséget. Volt MSZP-s, SZDSZ-es és MDF-es politikus, a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány által alkotott frakció ehhez nem adhatja a nevét. Furcsa, hogy Bajnai mégis igen. Gyurcsány bojkottra hívó szava azért is kavarta meg az állóvizet, mert egyszerre hívta fel a figyelmet egy politikai és egy morális problémára.

A Szolidaritás pozícióját ma jó szándékúnak látom. Nem kellett volna feladniuk a pártokkal tervezett saját tüntetés lehetőségét, és nem kellett volna hinniük az őket is átverő, immár nekik is politikai konkurenciát jelentő Millának. De Kónya Péter legalább megértette, hogy Juhász Péter őt is semmibe veszi. Gesztusa, hogy Juhász zászlótiltó, pártkirekesztő mondataival feleselve hívja a pártok híveit közös gyülekezésre, alapvetően tisztességes. Megértette, hogy pártok nélkül nincs ellenzéki összefogás, sőt, orbánváltás sincs. Ugyanakkor ezt neki és Juhásznak nem a nyilvánosság előtt, a bejelentések után kellene lejátszania, hanem jóval korábban kellett volna. Ma az látszik, hogy egymással verekednek, mi meg nézzük, hogy melyikük nyomja le a másikat. Tíz nappal az esemény előtt.

Bajnai Gordon helyzete sem könnyű, és azt kell mondjam, rögtön a visszatérése elején hibát vétett. Olyan színpadra áll fel, ahol a szervező az ő kormányzását is alig tartja jobbnak, mint Orbánét. Olyan színpadra, amely elől el akarják kergetni a pártok zászlós híveit. Igen, azon pártot is (MSZP), amelynek szavazataival vitte át az országgyűlésen a javaslatait, törvényeit. És igen, azon pártot (DK), amelynek elnöke a politikába hívta, és amelynek mai frakciójában az ő volt miniszterei és államtitkárai ülnek. Nem mellékesen, vajon mit gondolhatnak az SZDSZ előző ciklusbeli képviselői, hogy az ő négy évüket is károsnak tekintő Milla színpadáról szónokol a csak az ő húsz szavazatukkal kormányképes volt miniszterelnök? Hogy lett volna az IMF által is sikeresnek elismert 2008-2009-es válságkezelés Gyurcsány, az MSZP és az SZDSZ nélkül? Sehogy. Íme a politikai és az erkölcsi probléma, amelyre a DK elnöke felhívta a figyelmet. (Arról már nem is beszélve, hogy egy, a zelmúlthúszévet ablakon kidobó, elvileg pártmentes tüntetésen hogyan beszélhet egy volt SZDSZ-es képviselő, a Zöld Baloldal nevű párt elnöke?)

Bajnai tehát visszatér, és ez jó hír a demokratáknak, csak éppen ma nem tudni, ki áll mögötte? A Milla nemigen, mert szerintük ő csak egy szónok a sok közül. Az MSZP, a DK és az LMP első emberei - kb. 1,5 millió szavazóval a hátuk mögött - ugyancsak hiányozni fognak a beszédéről. A Milla rendezvénye ma nem egyesíti az ellenzéket, hanem megosztja. Juhásznak amúgy éppen ez a politikai érdeke. Új egyesület, majdani új képviselőjelöltek, civil látszat, plusz Bajnai, a nemzeti ünnepen talán több tízezres, orbánváltásért könyörgő tömeg, indulásnak kiváló. Csak éppen hiteltelen.

Mégis azt mondom, hogy a helyzet nem reménytelen, sőt. Sokan már Bajnait is előre temetik, én nem tenném. Bízom benne. Egy jó beszéddel még minden helyrehozható. Igaz, akkor a beszédnek meg kell szólítania - lehetőleg név szerint - a demokratikus pártokat. Ha lesz kezdeményezés, lehetőleg rímeljen a Majtényi László vezette EKINT téziseire, és mihamarabb álljon fel az állampárt elleni Ellenzéki Kerekasztal. (Megjegyzem: Juhász a Népszabadságban a Fidesszel kiegyezésről beszél, Majtényi a Fidesz teljes kizárásáról ír a rendrakás kapcsán,)

Szimbolikus erejű lenne, ha a Milla programja után Mesterházy, Gyurcsány, Bajnai, Kónya és Jávor együtt elsétálna a Kossuth térre egy szál virágot tenni Nagy Imre-szobra elé, vagy bármilyen, az 1956-os forradalmat megidéző közös gesztust tenne. Oda biztosan százezrek kísérnék őket, és onnantól nincs az a Békemenetnek hazudott akármi, amely ennek erejét képes lenne felülírni. Persze, Juhász is megérthetné, hogy a tömegek nem őt, hanem az összefogást akarják, és tehet még lépéseket a pártok felé. Igaz, ehhez fel kéne rúgnia eddigi álláspontját.

Nagyvonalúságra, kölcsönös tiszteletre és a közös érdek felismerésére lenne szükség. Meglátjuk, sikerül-e. De ha október 23-án biztosan nem, később akkor is muszáj lesz.

Forrás: Gréczyblog.hu

Vissza...